Nagy levegő… „zöld tenger”, puha és kellemes.
Belesüppedsz. Hallod ahogy hív a szél. Tengernyi bogár teszi a dolgát. A méhek virágról virágra szállnak. A tücskök ciripelnek, minden rezdülésüket érzed. Tested habkönnyűvé válik. Lebegsz a felszínén.
Semmire se gondolsz, csak a most létezik.
Megnyugszol, levegő levegő után…
Kinyitod a szemed. Nézed az elsuhanó tájat és azon gondolkozol, hol láttad? Talán egy filmben? Egy plakáton?
Bemondják a következő állomás nevét. Az emberek hangosan beszélgetnek. Valaki zenét hallgat, a kalauz elkéri a jegyeket. Túl hangos…
Becsukod a szemed. Nagy levegő… lassan kinyitod szemeidet… és meglátod az előtted elterülő „zöld tengert” és elfelejtesz mindent.
Jámbor Ivett
(kezdőkép: Unsplash)
