Az előző cikket úgy zártam, hogy vajon, hogy alakul a nyitás?! Teljesen vegyes érzelmekkel feküdtem le hétfő este az ágyba, természetesen csak pár órát töltöttem érdemben alvással.

Folyamatosan járt az agyam, a keddi NAGY NYITÁSON! Lássuk, hogyan telt 2023.09.05 (kedd) 9:00-18:00 illetve előtte-utána?!

Mielőtt belevágok fontos kiemelnem, hogy mi volt a legfontosabb gondolatom a nyitással kapcsolatban: NEM LEHET FÉLKÉSZ ÁLLAPOT! Megfogadtam, hogy csak úgy vagyok hajlandó megfordítani a nyitva táblát, hogy minden „közel” tökéletes.

Mire is gondolok itt? Minden engedély rendben; minden előírás betartva; minden kötelező tábla feltéve; minden termék a helyén; minden tip-top és készen áll a vendégek fogadására! Ebből nem voltam hajlandó engedni, mert hiszek a maximalizmus adta előnyökben, és nem szeretem a „valami hiányzik” életérzést.

Természetesen az első hét tapasztalata után, gyorsan még korrigáltam ezt-azt: biztonságot adó korlát a kuckóba felvezető lépcsőn, hidegkonyhába polcok beszerzése, megállító tábla a csodaszép selyemakác elé, az ételek egy részének lefotózása és a falra kihelyezése, mert bizony, ami nincs a szemünk előtt kevésbé vesszük észre…

Nem azt szeretném ezzel kijelenteni, hogy nincs mit javítani… óóó rengeteg ilyen lesz/van, folyamatosan kell reagálni a felmerülő igényekre;  sajnos elengedni dolgokat, amikben hittünk, de mégsem mennek.

Ez utóbbi a legnagyobb gyengém, nem bírok elengedni dolgokat/személyeket/csalódásokat/kudarcokat… Van hova fejlődni még bőven!

Miután tisztáztuk az alapvető elvárásomat magam felé, vágjunk bele a nyitás körüli egyéb teendőkbe, életérzésbe! Nem kicsi csapatmunka volt, hiszen a férjem vigyázott a kislányomra; anyukám és a barátnőm jött önkénteskedni és lélekben támogatni.

Rajtuk kívül még két barátnőmre számíthattam, ami óriási segítség volt lelkileg és fizikailag is! Reggel 7:00-kor már az üzletben voltunk és készültünk a 9:00-ra! Takarítás, utolsó simítások, pogácsa sütés, dekoráció, lufi, virágok, terasz rendezés, készlet felmérése, receptek átnézése, kötelező napi teendők betartása, csillámtetkó és színező rendszerezése stb.

Egyszóval az a 2 óra, mintha 2 perc lett volna, tele félelemmel, újdonsággal, izgatottsággal, aggodalommal, feszültséggel  mindennel IS.

A következő képkocka, hogy kb. 30-an vagyunk a Liza Kuckó és Kávézóban lent-fönt, ide-oda rohanok, veszem fel a rendelést, közben 30 cetli lóg a polcon, hogy milyen kávét/ételt kell készítenem a vendégeknek. A barátnőm közben brutálisan cuki a gyerekekkel, lesi minden kívánságukat.

Anyukám fogadja a vendégeket és bemutatja a helyszínt, miközben segít a konyhai részen is… A várandós barátnőm exkávéfőző tudásával berobban a kávégép elé, miközben veszem fel a rendeléseket, és számolok vadul… A keresztlányom anyukája pedig viszi ki a rendeléseket az asztalokhoz és segít, amiben tud.

Arra emlékszem, hogy folyamatosan mentegetőzöm, hogy elnézést a várakozási idő miatt, mindent megteszünk, hogy a vendégek jól érezzék magukat!

Fentről a kuckóból gyerek nevetés, önfeledt játék zaja szűrődik le a kávézóba, miközben tudat alatt boldog a szívem. Igen Lilla, valami értéket teremtettél és büszke lehetsz magadra?! ÁHH, dehogy ez nem is valóság, ez nem is veled történik meg, ez csak mai napra szól, hiszen NYITÁS van…

Mi van, ha mégis tetszik nekik és elégedetten távoznak? Mi van, ha ez működik? Mi van, ha megcsináltad?

Nem ettem aznap, nem ittam, nem mentem mosdóba, még 18:30-kor is fent játszott egy család és nem szóltam nekik, hogy 18:00-kor hivatalosan záróra. Ma ez a mi napunk, ma mindent lehet. Csodálatos napot zártunk érzelmileg és anyagilag is.

Egy másodpercre átfutott az agyamon, hogy mi van, ha minden nap ilyen lesz??? Természetesen tudtam belül, hogy ez nap, a NAGY NYITÁS, de azért jó volt kicsit a föld fölött járni és a rózsaszín, szivárványszínű pónikkal együtt ugrálni a felhőkön! Kedves olvasók, engedjétek meg magatoknak ti is egyszer, amikor eljön ennek az ideje! A pónik, a felhők, a csillámok és szivárványok csak RÁTOK VÁRNAK!

(Mindeközben teljes bűntudat, hogy a kislányom most kicsit háttérben van, és „magammal foglalkoztam” és a saját sikereimnek szenteltem a napot.)

Este nem kellett altató, ugyan büszkén, de továbbra is aggodalmakkal feküdtem le aludni…

Hálás vagyok minden családtagnak, barátnak és vendégnek, hogy velem voltak ezen a napon és erőt adtak az álmom megvalósításában! Azt szoktam mondani, hogy ezen a napon megszületett a várva várt gyermek a 9 hónap után és most jön a java, az örök életen át tartó nevelés, elköteleződés, felelősség és az örömök/bánatok váltakozása.

Most jön igazából az életben tartás!

A folytatásban az álomszerű nyitás utáni napokat (vívódásokat), időszakot szeretném veletek megosztani, ami egy kezdő vállalkozó szemüvegén keresztül igazán jól látható.

Nincs megállás, folyamatosan keresem a lehetőségeket, a komfort zónán kívüli állapotokat, a tanulást/fejlődést és a határ a csillagos ég!

Pintér Lilla
Liza Kuckó és Kávézó

(A képek a szerző tulajdona, felhasználásuk nem engedélyezett!)