Marilyn Monroe, a szőke bombázó az 1950-es évek egyik legismertebb szexszimbólumává vált. Fotómodellként kezdte a pályáját, majd Golden Globe-díjas színésznő és énekes vált belőle.
A popkultúra egyik legismertebb, legikonikusabb alakja, kinek halálát a mai napig rejtély övezi.
Norma Jeane Mortenson 1926. június 1-jén született Los Angelesben, Kaliforniában. Édesanyja, Gladys Pearl Baker szegény családból származott, és korábbi házasságából volt egy fia és egy lánya.
Monroe 12 éves koráig nem tudta, hogy van egy nővére, és felnőttként találkozott először Bernieciával. Sokáig kérdés volt, hogy valóban anyja második férje, Martin Edward Mortensen-e az apja, majd 2022-ben a DNS-tesztek kimutatták, hogy Monroe apja Charles Stanley Gifford volt, Gladys munkatársa, akivel 1925-ben viszonya volt.
Gladys keresztény nevelőszülőkhöz, Albert és Ida Bolenderhez helyezte el lányát és hétvégenként meglátogatta, amíg nem vett kölcsönből egy kis házat Hollywoodban, ahol végre együtt élhettek. Sajnos 1944-ben Gladys-nél paranoid skizofréniát diagnosztizáltak és kórházba került, ahonnan többé nem jöhetett ki. Lánya állami gondozásba került.
Ide-oda hurcolták, hol egy családnál, hol az árvaházban töltötte napjait, mígnem anyja barátainál, Grace-nél és férjénél, Erwin Goddardnál kötött ki. Ez sem tartott sokáig, mivel Erwin molesztálta, így megint az ismeretségi körében került kézről-kézre.
Gyerekkori élményei késztették arra, hogy színész legyen. Ebben látta a lehetőséget, hogy elbújhasson a világ elől, ugyanakkor imádott moziba járni. Végül 1938 szeptemberében talált látszólag állandó otthonra, Grace nagynénjénél. Beiratkozott a helyi iskolába, ahol középszerű tanuló volt, de az írásban jeleskedett, és közreműködött az iskolaújságban.
Ám a sors úgy hozta, hogy ismét árvaházba kellett volna mennie, amit csak úgy tudott elkerülni, hogy férjhez ment szomszédaik 21 éves fiához, James Dougherty gyári munkáshoz 1942-ben, közvetlenül a 16. születésnapja után. Később abbahagyta a középiskolát, és háziasszony lett.
Mikor férjét behívták a tengerészgyalogsághoz, Marilyn a sógoraihoz költözött, és a Radioplane Company-nál, egy Nuys-i hadianyaggyárban kezdett dolgozni. 1944 végén találkozott David Conover fotóssal, aki a női munkásokról készített moráljavító képeket. Bár egyik képét sem használták fel, 1945 januárjában modell munkát ajánlottak neki a Blue Book Modellügynökségnél, és felmondott a gyárban.
Hogy foglalkoztathatóbb legyen, szőkére festette haját. Az egyik legszorgalmasabb és legambiciózusabb modellnek bizonyult, és 1946 elejére 33 magazin címlapján jelent meg. Ebben az évben szerződtették színésznőként a 20th Century-Fox-nál, ahol a Marilyn Monroe nevet adták neki. Marilyn Miller művésznő és Monroe anyjának leánykori neve alapján. Az első hat hónapban színészetet, éneklést és táncot tanult, aztán megkapta első szerepeit, a Dangerous Years és a Scudda Hoo! Scudda Hay! filmekben.
Habár rengeteg kisebb szerepet kapott, miközben tovább modellkedett, és képezte magát a színészi iskolában, az 1953-as filmjei hoztak neki mégis átütő sikert. Az egyik a Szőkék előnyben, amelyben elénekelte a híres A gyémánt a nő legjobb barátja. c dalt. A másik a Hogyan fogjunk milliomost? és ott volt még a Niagara is. A három filmnek köszönhetően Hollywood legszexibb és legkelendőbb színésznője lett, de még a „Leggyorsabban feltörekvő csillag” díjat is elnyerte.
Módszeresen építették a szexszimbólum imázsát, és a filmekben is mindent megtettek azért, hogy pikáns jeleneteket adjanak neki és megmutathassák, mennyire szexi. Ám Marilynnek elege lett abból, hogy húsdarabként mutogatják, és a színészi játékával, semmint a testével szeretett volna kitűnni.
Az évek alatt sok gond akadt vele a forgatásokon, mivel mániákusan ragaszkodott a színésztrénereihez, ami irritálta a rendezőket, akárcsak a perfekcionizmusa, amit az alacsony önbecsülésének tudtak be. Szorongásának és krónikus álmatlanságának enyhítésére elkezdett barbiturátokat, amfetaminokat és alkoholt fogyasztani, ami szintén súlyosbította problémáit, bár csak 1956-ban vált súlyos függővé.
Következő nagy dobása az 1955-ös Hétévi vágyakozás volt, amelynek legikonikusabb eleme sokunk elméjébe beleégett, amikor Marilyn fehér ruháját fellebbenti a metróból feltörő szél. Állítólag ez volt az utolsó csepp a második házasságában Joe DiMaggioval, aki híres volt féltékenységéről, uralkodó magatartásáról és arról, hogy bántalmazta Marilynt.
Így alig egy év után elváltak, de mielőtt hivatalos lett volna, még összejártak. Igaz, Marilyn közben Marlon Brando színésszel és Arthur Miller drámaíróval is összegabalyodott. A díva és Miller viszonya 1955 októbere után vált egyre komolyabbá, amikor a nő válását véglegesítették, és a férfi elvált feleségétől.
Monroe a 20th Century-Foxnál kiharcolt egy jobb szerződést magának. Több beleszólása volt a készülő filmekbe, és abba, hogy végre ne csak szexi, hanem komoly szerepeket játsszon, ezért keményen dolgozott magán és színészi játékán. Ennek fényében készült el a Buszmegálló, amelyben bizonyította, több, mint egy szép test, és a legjobb női alakításért Golden Globe-jelölést is kapott.
Ugyanabban az évben, 1956-ban Monroe és Miller összeházasodtak. 1957 közepén méhen kívüli terhessége volt, majd egy évvel később másodszorra is elvetélt. Ezek a problémák nagy valószínűséggel az endometriózisához kapcsolódtak. A filmsztár ezután rövid időre kórházba került barbiturát-túladagolás miatt.
1958 júliusában visszatért Hollywoodba, hogy Jack Lemmon és Tony Curtis oldalán szerepeljen a Van, aki forrón szereti című filmben. Ahogy sok Monroe-forgatás, úgy ez sem ment könnyedén. Gyakran elkésett a forgatásról, elfelejtette a szövegét vagy újra felvetette a jeleneteket, annyira elégedetlen volt velük. Mégis minden nehézség kifizetődőnek bizonyult, és Monroe Golden Globe-díjat kapott a legjobb női főszereplő kategóriában.
Ezt követően a Szeressünk! filmben szerepelt, amelynek készítése megint csak viharos volt, de most azért, mert házasságon kívüli viszonyt folytatott színésztársával, Yves Montanddal, amelyről a sajtó széles körben beszámolt.
Az utolsó filmje az 1961-es, Kallódó emberek volt, amelyet Miller írt, hogy drámai szerepet kapjon. Monroe és Miller házassága ekkorra gyakorlatilag véget ért és hivatalosan is elváltak. Mindennek a tetejében endometriózisa miatt epehólyag-eltávolításon és műtéten esett át, és négy hetet kórházban töltött depresszió miatt, ami sajnos egész életében elkísérte. A segítségére volt ex-férje, Joe DiMaggio, akivel újjáélesztette a barátságát, illetve, Frank Sinatra, akivel randevúztak.
Viszont akárhányszor belekezdett egy film forgatásába, folyton betegeskedni kezdett, így nem volt lehetősége végigvinni egy új projektet. Annyi ereje viszont volt, hogy 1962. május 19-én elénekelje a „Happy Birthday, Mr. President” című dalt John F. Kennedy elnök korai születésnapi ünnepségén a New York-i Madison Square Gardenben, egy majdhogy teljesen átlátszó ruhában, ami természetesen megint ráirányította a reflektorfényt.
Utolsó hónapjaiban a filmcsillag Los Angelesben élt Brentwood negyedében. Házvezetőnője, Eunice Murray 1962. augusztus 4-én este vele töltötte az éjszakát. Murray augusztus 5-én hajnali háromkor ébredt, és érezte, valami nincs rendben. Fényt látott Monroe hálószobája ajtaja alól, de mikor bekopogott, nem kapott választ.
Felhívta pszichiáterét, Ralph Greensont, aki egy ablakon keresztül behatolt a hálószobába, és holtan találta az ágyában. 4.25-kor hívták a rendőrséget. A toxikológiai jelentés kimutatta: a halál oka barbiturátmérgezés volt.
Annak a lehetőségét, hogy véletlenül adagolta túl magát, kizárták, mert a szervezetében talált adagok többszörösen meghaladták a halálos mennyiséget. A kriptája a Westwood Village Memorial Park temetőjében található Westwood Village-ben.
A következő évtizedekben számos összeesküvés-elmélet látott napvilágot halálával kapcsolatban. Állítólag a testén több zúzódás is volt, ami idegenkezűségre utalt, és a nemi erőszak sem volt teljes bizonyossággal kizárható.
De rengetegen hisznek abban is, hogy a CIA gyilkolta meg Marilynt, ugyanis viszonya volt John F. és Bobby Kennedyvel és Fidel Castróval is, amit a színésznő egy hangfelvételen be is vallott. Sőt, mások szerint a maffia vagy Bobby Kennedy ölte meg. A Kennedy-k féltek attól, hogy Marilyn mindenkinek szétkürtöli a viszonyukat vagy azokat az államtitkokat, amelyeket előszeretettel megosztottak a szőke szépséggel.
Ráadásul a halála éjszakáján beszélt Roberttel, aki hajnali háromkor, magángéppel hagyta el a várost, de a repülési naplót eltüntették, akárcsak egy kivételével minden létező képet, amin Monroe valamelyik Kennedy-vel volt.
Tragikus, hogy 36 évesen meg kellett halnia a begyógyulatlan lelki sérülései miatt, mivel szebbnek tűnt a halál, semmint az élet, vagy mert néhány ember annyira féltette a bőrét.
Talán sosem tudjuk meg az igazságot a halálával kapcsolatban, de attól még kétség sem fér ahhoz, továbbra is napjaink egyik legikonikusabb személyisége, és rengetegen szeretnének legalább kicsit hasonlítani rá.
De hiába: Marilyn Monroe-ból csak egy volt, aki nem vágyott másra, minthogy szeressék és megbecsüljék. Apa nélkül felnőve, félve, hogy anyja sorsára jut, egész életében a biztonságot kereste a férfiak ölelésében, és egy morzsányi szeretetért, szinte bármire képes volt.
(képek: Pinterest)
