„Parázna? Igen, de árulónő, soha!” – Mata Hari, a világ leghíresebb kémnője

A világ leghíresebb kémnőjét, Mata Harit hosszú éveken át “vérforraló femme fatale”-ként ábrázolták.

Veszélyes, csábító nő képét festették róla, aki szexualitásával könnyedén manipulálja a férfiakat. De sok történész szerint nem volt más, mint egy buta és naiv nő, aki sokkal inkább volt áldozat, semmint nagyhatalmú világi asszony.

Margaretha Geertruida Zelle 1876. augusztus 7 -én született Leeuwardenben, Hollandiában. Adam Zelle és Antje van der Meulen négy gyermeke közül ő volt a legidősebb. Elterjedt nézet, miszerint Mata Hari részben zsidó, maláj, vagy jávai, ám a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy ez nem igaz és mindkét szülője holland volt. Apja egy kalapüzlet tulajdonosa volt, aki befektetett az olajiparba, és elég gazdag lett ahhoz, hogy Margarethának és testvéreinek pompás gyerekkora legyen.

18 éves korában a leendő kémnő válaszolt egy holland újságban megjelent hirdetésre, amelyet Rudolf MacLeod, a holland gyarmati hadsereg kapitánya tett közzé, ugyanis feleséget keresett. Ennek fényében 1895. július 11 -én összeházasodtak Amszterdamban. A házasság lehetővé tette Zelle számára, hogy elvegyüljön a holland felsőosztályban, és biztos alapokra helyezte anyagi hátterét. Férjével együtt Malangba költöztek a Jáva-sziget keleti oldalára. A párnak két gyermeke született, Norman-John MacLeod és Louise Jeanne MacLeod.

Csakhogy a házasság összességében csalódás volt. MacLeod alkoholista volt, és rendszeresen verte feleségét. Nyíltan szeretőt tartott, ami annak idején társadalmilag elfogadott gyakorlat volt. Az elcsüggedt Margaretha átmenetileg elhagyta őt, és Van Rheedeshez, egy másik holland tiszthez költözött. Eközben több hónapig intenzíven tanulmányozta az indonéz kultúrát, és ezalatt csatlakozott egy helyi tánctársasághoz. 1897 -ben a hollandiai rokonaihoz intézett levelezésében felfedte művésznevét, a Mata Harit, ami a helyi maláj nyelvben azt jelenti: “a hajnal szeme”

MacLeod unszolására Margaretha visszatért hozzá, de viselkedése nem változott. Ráadásul 1899-ben gyermekeik megbetegedtek az apjuktól örökölt szifilisz szövődmények miatt, bár a család azt állította, hogy egy dühös szolga mérgezte meg őket. Jeanne túlélte, de Norman meghalt. Miután visszaköltöztek Hollandiába, a házaspár 1902. augusztus 30 -án hivatalosan is elvált. Jeanne Margarethához került volna, de egy látogatás után a férj nem adta a vissza. Az anyának nem volt valami fényes az anyagi helyzete, így beletörődött a helyzetébe, mivel hitt abban, hogy bár MacLeod megbukott férjként, de jó apa volt. Ellenben Jeanne 21 éves korában meghalt, valószínűleg a szifiliszhez kapcsolódó szövődmények miatt.

1903-ban Zelle Párizsba költözött, ahol cirkuszi lovasként lépett fel Lady MacLeod névvel. A megélhetésért küzdve még modellkedést is vállalt. Az áttörést az első fellépése jelentette, mint egzotikus táncos 1904-ben.

Mata Hari magával ragadta közönségét,
és egyik napról a másikra vált sikeressé.

Egy évvel később egyéb elfoglaltsága is akadt: a milliomos lyoni iparos, Émile Étienne Guimet szeretője lett. Mata Hari hindu születésű jávai hercegnőként mutatkozott be, és úgy tett, mintha gyermekkora óta elmerült volna a szent indiai tánc művészetében. Ebben az időszakban több kép is készült róla, még aktok is.

Provokatív stílust hozott a színpadra, amely széles körű elismerést váltott ki. Az emberek imádták, amikor fokozatosan dobta le a ruházatát. Általában csak az ékszerek maradtak rajta, meg a melleit takaró mellvért, ugyanis kicsinek tartotta kebleit.

A sokéves siker és elismertség után, 1912 után hanyatlásnak indult a karrierje, már csak azért is, mert meghízott. De nem esett kétségbe, mivel olyan szórakoztatóhölgy vált belőle, aki inkább érzékiségéről és erotikájáról, mintsem szépségéről lett ismert. Rengeteg kapcsolata volt magas rangú katonatisztekkel, politikusokkal és más személyekkel, akik külföldön is befolyásos pozícióval bírtak. Éppen ezért a háború közeledtével egyesek

úgy tekintettek rá, mint egy buta és kicsapongó nőre,
aki talán veszélyes csábító is.

Hogy elkerülje a csatatereket, Franciaország és Hollandia között utazott Spanyolországon és Nagy-Britannián keresztül, de utazásai felkeltették a figyelmet. A háború alatt romantikus kapcsolatba keveredett Vadim Maslov kapitánnyal, egy 23 éves orosz pilótával, aki a franciáknál szolgált, és akit élete szerelmének nevezett.

1916 nyarán Maslovot lelőtték és súlyosan megsebesítették, ezért Mata Hari engedélyt kért, hogy meglátogassa szeretőjét a kórházban. Erre a Deuxième Iroda ügynökei azt mondták neki: láthatja, amennyiben beleegyezik, hogy Franciaországnak kémkedjen. Később egyenesen azt várták tőle, csábítsa el a német koronaherceget és szedjen ki belőle minden államtitkot.

Az év végén ebből az lett, hogy a művésznő állítólag felajánlotta: pénzért cserébe elárulja a franciák titkait Németországnak, de ez akár csel is lehetett, a Wilhelm koronaherceggel való találkozás reményében.

Mindenesetre a német titkosszolgálat nem volt megelégedve a pletykaszínű titkokkal és úgy mondták fel Mata Hari szolgálatát, hogy német kémként leplezték le a franciák előtt.

1917. február 13 -án Mata Harit letartóztatták szobájában, a párizsi Hotel Elysée Palace-ban. Július 24 -én bíróság elé állították, és azzal vádolták, hogy Németországnak kémkedett.

„Parázna? Igen, de árulónő, soha!”

ezt a híressé vált kifejezést Mata Harinak tulajdonították.

A megpróbáltatásai során végig azt állította, hogy soha nem volt német kém. Szegény szíve pedig végleg összetört, amikor nagy szerelme, Maslov ellene fordult és nem tanúskodott mellette. Így végül a híres végzet asszonyát egy 12 francia katonából álló tüzelőosztag kivégezte a vincennes-i erődben, 1917. október 15-én. Henry Wales brit riporter beszámolója szerint nem volt megkötözve, és megtagadta a szemének bekötését, sőt, még dacosan csókot dobott a tüzelő osztagnak.

Mata Hari holttestét egyetlen családtag sem kérte ki, ezért orvosi vizsgálatra használták. Fejét bebalzsamolták, és a párizsi Anatómiai Múzeumban őrizték. 2000-ben a levéltárosok felfedezték, hogy eltűnt, még valószínűleg 1954 -ben, Roger Saban kurátor szerint, a múzeum áthelyezése során. Az 1918 -ból származó feljegyzések azt mutatják, hogy a múzeum a test többi részét is megkapta, de a maradványok egy részével később sem tudtak elszámolni.

A történészek java része megegyezik abban: Mata Hari soha nem volt kém, – vagy ha mégis, nem szolgáltatott valódi, hasznos információkat – csupán bűnbakot csináltak belőle és ezt később a francia igazságügyminisztérium is elismerte, miután újravizsgálták az esetét, tehát: ártatlan volt.

Wadolowski-Balogh Orsolya

(Képek forrása: Pinterest)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük