You are currently viewing „A jó, az pont elég, kivéve a zenében” – interjú Szakács Gergővel

„A jó, az pont elég, kivéve a zenében” – interjú Szakács Gergővel

Nem tartja magát sztárnak, de az biztos, hogy senkinek sem kell bemutatni.

Szakács Gergő, akit a bizsergető, kellemes, összetéveszthetlen hanggal azonosítunk, akit úgy ismerünk, hogy fülbemászó dallamokat, elgondolkodtató szövegeket ír, gitározik, s közben csukott szemmel énekel. A visszafogott, kedves mosolyú énekessel nem a tehetségkutatókról beszélgettünk, hanem a jelenről, a sikereiről, és arról, mit szeret csinálni a szabadidejében. A zene mellett a természethez, sőt a csokihoz fűződő viszonyáról is mesél, és még egy új családtagról is szó lesz.

Deák-Ember Ágnes: Csatlakoztál Fura Cséhez és BLR-hez és azóta a Follow The Flow hatalmas sikereket ér el. Klassz köztetek az összhang, kiegészítitek egymást. Ugyanakkor rengeteg a koncertfelkérés, és a munka a zenekarral, hogyan fér bele mellette a szólókarrier?

Szakács Gergő: Túl sok energiám és ötletem van. A zene nekem terápia, szerelem és hobbi… Ha megkérdeznéd, hogy képzelem el egy tökéletes napom, szerepelne benne napirendi pontként a Danival (Somogyvári Dániel szerzőtárs) való stúdiózás.

A Follow The Flow ÉG ÉS FÖLD albuma 7x-es platinalemez lett. 

DEÁ.: „Úgy érzem, soha nem leszek elégedett és boldog” – megdöbbenve olvastam egy korábbi interjúban ezt a mondatodat. Elégedett, boldog vagy már? Előtted van az a pillanat vagy esemény, amikor valami átkattant?

SZ.G.: Ahhoz, hogy ezt mostanra picit átértékeljem, azt kellett megértenem és elfogadnom, hogy a jó, az pont elég, nem kell mindennek tökéletesnek lennie, a zenének persze igen, de van, amivel megengedőbb vagyok már és szerintem emiatt is picit boldogabb és elégedettebb is.

DEÁ.: Több mint 62 millió megtekintésnél jár a Nem tudja senki videóklip, telt házas koncertet adtatok Európa legnagyobb szabadtéri szórakozóhelyén (Budapest Park) és több díjat bezsebelt a zenekar. Ha a leghihetetlenebb élményedet kérdezném az elmúlt 3 évből, mi jut elsőként eszedbe?

SZ.G.: Amikor ez a pillanat a kérdés, mindig az ugrik be, amikor Esztergomban a színpadra lépés előtt közölték, hogy annyian várnak a koncertre, hogy a városban leállt a forgalom és rendőrök próbálják irányítani a forgalmat. Elképesztő hangulat volt!

A kép forrása: Follow The Flow hivatalos Facebook oldala

DEÁ.: A legtöbb ember vágya éppen ez, hogy azt csinálhassa, amit szeret és ebből meg tudjon élni. A sikerek és ismertség ellenére te nem tartod magad sztárnak és az, hogy fizetést kapsz a zenélésért néha zavar téged, rosszul érzed magad miatta. Miért érzel így, vagy megbarátkoztál már ezzel?

SZ.G.: Szerintem ez két külön dolog, mármint nem függ össze az, hogy sztárnak tartom-e magam és hogy zavar-e, hogy pénzt kapok a szenvedélyemért.

Nem gondolom, hogy itthon bárki is sztárnak nevezhető,
maximum ismertnek
. Mi azok sem vagyunk,
mert egyszerűen nem szeretnénk.

Csak jó dalokat írni és találkozni a közönségünkkel a koncerteken, és látni, hogy a dalok legalább úgy működnek bennük, mint bennünk. Nem megyünk el főzni, maszkban énekelni, imitálni, szerelmesen vetélkedni és így nem állítanak meg lépten-nyomon bevásárlás közben selfiet kéregetve, ez ennyire egyszerű. A pénzt pedig igyekszem úgy használni, hogy csendre bírjam a jajveszékelő igazságérzetem.

DEÁ.: Mit szeretsz a legjobban a budapesti otthonodban? Hogy telik egy sima hétköznapod? A csoki, ha jól tudom, nem fér bele, de mi az, ami elengedhetetlen része – a zenén túl -?

SZ.G.: A kilátást, hogy szabadnak érezhetem magam a város közepén és zöldet is látok. Gyakran mászom fel a tetőre, vagy ücsörgök az erkélyen, ha épp itthon vagyok naplementekor. A napfelkeltét is szeretem elkapni. A csokiról annyit, hogy én folyton ingázom, most vége a szezonnak és 3 hete végre nagyon szigorúan eszem és edzek, úgyhogy valóban nem fér most újra bele, de a koncertezés alatt minden benzinkúton lecsúszik egy duplacsokis magnum, vagy egy classic (mert az nagyobb) és ez mostanra azért rendesen odavágott újra…, de pár hónap és minden oké lesz!

DEÁ.: A bringázás és a terepfutás is magányos tevékenység. Ez egyfajta kiszakadás, menekülés, vagy régóta jelen van a sport az életedben? Túrázni is egyedül szoktál? Fülhallgatóval a füledben vagy nélküle?

SZ.G.: Is-is mindenre a válaszom. Szeretek egyedül kitekerni Szentendrére, “ami a csövön kifér” üzemmódban, és imádom a korzón elfogyasztani a reggeli bundás kenyeret a kedvenc társaságomban.
A természetben nincs szükség zenére, az ütemet a lépteid gyorsasága adják, a hangszerek pedig az élőlények, amik körülvesznek.

„Ha kiszakadok mégis egy pillanatra” Szakács Gergő: Indulj el -dalrészlet-

DEÁ.: Említetted, hogy az első kazettád egy Sub Bass Monster volt, kívülről fújod a szövegeket és nagy élmény, hogy közös dalotok is van már. Most ki lenne az, akivel szívesen vállalnál együttműködést, készítenél közös dalt?

SZ.G.: Ariana Grandeval nagyon szívesen nyomnék egy közöset… (mosolyog)

DEÁ.: Csapatban könnyebb számodra a színpadon állni? Célod, hogy sokkal inkább frontember legyél, vagy a jelenlegi felállásban érzed jól magad? Milyen hatással vannak rád a többiek? Azt nyilatkoztad, hogy már tudod élvezni a koncerteket a fiúkkal, és látjuk azt is, hogy nyitottabb lettél…

SZ.G.: Azért is szeretem a FTF-et, mert az összes benne dolgozó emberre jótékony hatással van a produkció és ez szerintem nagyon szép és érződik minden hangon. Segítjük egymást és együtt fejlődünk. Van, hogy elmérgesedik a viszonyunk, aztán felrobbanunk, megbeszéljük és szorosabb kötelékben megyünk tovább az úton, mint a kátyú előtt.

DEÁ.: Mesélj, kérlek az Indulj el című dal – amit életed eddigi legnagyobb volumenű projektjének neveztél- előzményeiről. Hogy indult az együttműködés, mennyi volt a klipből a te ötleted?

SZ.G.: Az Aktív Magyarország csapata keresett meg azzal, hogy rebootoljam az Indulj el című népdalt, amihez először szkeptikusan álltam hozzá és félve, hiszen magamtól soha nem jutott volna eszembe egy népdalhoz nyúlni, aztán valahogy újraírta magát a dal és csak szuperlatívuszokban tudok beszélni úgy a produceri munkáról, mint az elkészült videóklipről.

Imádtam a projektet, nagyon fontosnak tartom, hogy
edukáljuk az embereket a természettel való szoros együttélésre
és bízom benne, hogy minden hallgatóban hagy egy kis nyomot.

DEÁ.: A legtöbb dalod szomorú és lírai, persze csodálatos és érződik, hogy csupa szív, érzelmes srác vagy. Arra vagyok kíváncsi, van olyan, amikor Szakács Gergő ”megőrül”, amikor ugrálsz, táncolsz, nevetsz, kiabálsz önfeledten? A számokat illetően marad a melankolikus vonal, mert ezt érzed önazonosnak?

SZ.G.: Táncolni semmiképp sem táncolok (nevet) , de ugrálni szoktam, és nevetni is egész gyakran (nagyon nevet). A 3. FTF lemez körvonalaival a fejemben egyértelműen azt tudom mondani, hogy egyre gyorsulnak a bpm-ek (percenkénti ütésszám, azaz a zenei tempó – a szerk.) és a pár hónapon belül megjelenő szólólemezen is lesz mindenféle zenei irány és téma, lehet, hogy még screamelni is fogok. (sikoltva éneklés- a szerk.)

DEÁ.: Milyen céljaid vannak a jövőben a zenén innen és túl?

SZ.G.: A legfőbb célom most, hogy rendes kutyát neveljek a napokon belül érkező családtagunkból! Szurkoljatok, hogy sikerüljön, különben pokol lesz az életem 15 évig! (nagyon nevet)

Szurkolunk, valamint további sok sikert
és még több mosolyt és hangos nevetéssel teli önfeledt percet kívánunk!

Deák-Ember Ágnes
Csak Csináld – Magadért

Nézzétek meg a Follow The Flow legújabb klipjét:

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?