Miért tökéletes a tökéletlen? Miért tökéletlen a tökéletes?

Nagymamám egyszer a következőt mondta nekem, amikor kicsi voltam:  

„Az ideálod nem mindig a szerelmed,

és a szerelmed nem mindig az ideálod.”

Mindannyian voltunk már az életünk során legalább egyszer olyan helyzetben, hogy olyan emberbe szerettünk bele, aki nem a gyerekként megálmodott nagy Ő volt.

Mégis, azzá vált nekünk a kapcsolat során.

Ám az is lehet, hogy állt már fenn olyan helyzet, amikor megismerkedtünk a nagy Ővel – de amint kezdtük kitapasztalni a természetét, szedtük is a sátorfánkat és továbbálltunk.

És pont ezek miatt van az, hogy sokszor

egy rossz kapcsolatra mondunk igent.

Utána meg a magunkra erőltetett ‘boldogságtól’ szenvedünk. Mert mélyen, legbelül boldogtalanok vagyunk.

Majd jön a nagy kérdés: mit tegyünk?

Szerintem mindenki átéli egyszer azt az életében, hogy döntenie kell

egy kapcsolat kimenetelét illetően.

Ez a világon az egyik legnehezebb feladat, hisz a szív és az ész

sokszor az ellenkezőjét mondja az embernek.

A választás, hogy kire hallgatsz, viszont a te kezedben van.

De miért van ez? Miért játszanak velünk ennyit az érzelmeink?

S egyáltalán, kire hallgassunk? Erre valószínűleg nehezen adható helyes válasz…

Ám amikor már úgy érezzük, hogy összetörünk a döntés súlya alatt, és hogy a szívünk és az eszünk harcában kettészakadunk… Talán a legjobb, amit tehetünk az az, hogy kihátrálunk a problémából és egy hatalmas adag szeretettel és megbocsátással elengedjünk az összes kételyt, ami bennünk van.

Utána pedig mosolyogva a szabadság felé fordulunk.

Tímár Csenge