Tényleg érdekel? Elmondom.
A kérdés, amibe nap mint nap belebotlom, jön utánam, éget, kísért és válaszként udvariasan mindig ugyanazokat a kliséket kell ismételgetnem.
Szandikám, nincs semmi pasi? NINCS.
Hol is kezdjem… Ismerkedés. Utálok online ismerkedni, mégis fenn vagyok a Tinderen.
Mii? Te? Tinderen? Minek neked Tinder? Tök jó csaj vagy. Egyébként is ez egy hülyeség. Amúgy sem online kellene ismerkedned.
Hát köszönöm.
Kérdezem én, mégis hol?
Oké, mozduljunk ki. Elmegyünk iszogatni, kisebb vagy nagyobb társasággal. Jó a hangulat, telik az este.
A lányok elmennek mosdóba. Igen, már elmúlt az az időszak, hogy csak párban tudom felkeresni a mellékhelyiséget, így előfordul, hogy egyedül indulok el.
Felkelek és elindulok a mosdó felé, ügyelve rá, hogy a legkisebb feltűnést keltsem (ami 180 cm-el elég nehéz, tegyük hozzá) és még véletlenül se tűnjön vonulósnak a járásom.
Érzem, ahogy több szempár is rámszegeződik, összenéznek a hátam mögött.
Köszönöm, jól esik, bár azért várom, hogy odaérjek a mosdóba. Közben lejátszom a jelenetet a fejemben az egyik romantikus filmből, hogy megérkezik a nagy Ő, egymásba botlunk a bejáratban, vagy mikor visszafele sétálok, leszólít a pultnál.
Hát nem, nem történik meg, így visszasétálok a társaságomhoz.
Közben a felszolgáló srác szemezni kezd velem, rendkívül udvariasan kiszolgál, viccelődik, de nem, nem csúsztatja oda az elérhetőségét kiscetlin, mint a filmekben és ő sem hív meg semmire. Demég csak meg sem kérdezi, mikor járok arra legközelebb. Valószínűleg várja otthon a barátnője. A többi nézelődő közül sem jön oda senki, társasággal vagyok, mégis milyen ciki lenne odapofátlankodni, meg különben is, biztos van barátom.
Később úgy dönt a társaság, hogy egy szórakozóhelyen folytatjuk az estét. Már én is kicsit be vagyok csiccsentve, hát táncoljunk. Már ez is sokkal visszafogottabban megy, mint 10 évvel ezelőtt, jó is ez így.
És láss csodát, a táncparketten sem botlom a nagy Ő-be.
A következő dolgok szoktak előfordulni:
Odajön az összes külföldi egyetemista, minden mindegy és buli az élet alapon és miután harmadszorra ismétlem magam, hogy nem beszélek angolul, továbbállnak.
Ezután jön a részeg, aki nem kér fel táncolni, csak bűzlik az alkoholtól és taglalja, hogy milyen jól nézek ki.
Esetleg felkér táncolni a szótlan fiúcska, aki nagyon kedves, csak a férfiasság egyetlen cseppjét sem vélem felfedezni benne, így én állok tovább, miután udvariasan táncoltunk egyet.
És hol vannak a többiek? A mai férfiak?
Ez egy következő téma lehetne, így nem fejteném ki különösebben, de
vannak a kapcsolatban állók, a kapcsolatban álló társkeresők, a félkapcsolatban állók, az annyira elegáns férfiak, akiknek derogál felkelni a pulttól, illetve a szereptévesztők, akik várják, hogy a hölgyek meghívják őket egy italra (amire tegyük hozzá, ma már elég sok esélyük van).
Felmérve a terepet, azt mondom, menjünk és együnk egy Gyrost. Buli letudva.
Így hát maradjunk az online ismerkedésnél. A Facebookon és Instagramon azért minden napra jut egy-egy ismerősnek jelölés, bekövetés. Hú de izgi. Általában 10-ből 9-szer nem ismerjük egymást és ugyanennyiszer az lenne az illető célja, hogy megismerjük egymást, de ezt csak 10-ből 1 vállalja és szökőévente 1 veszi is a fáradságot, hogy ezt egy rövidke levélben jelezze.
Az online ismerkedés egyetlen előnye, hogy nagyjából két mondat után eldönthető, érdemes-e az úrra több időt fecsérelni, bár igyekeznem kell odafigyelni, hogyan fogalmazok, nehogy érkezzen a kritika: Szandi, válogatós vagy.
Igen. Az vagyok.
És képzeld! Nem kell kockahasad legyen, sem pénzed vagy BMW-d. Nem érdekel, mennyibe került az órád vagy hol vetted a pulcsid. Ezek nem túl sokat tesznek a férfiasságodhoz.
Ellenben értékelem, ha helyesen írsz. Megteszed az első lépést, udvarias vagy, de nem unalmas. Nem írsz litániákat majd találkozol velem és a randin meg sem mukkansz. Nem faggatsz a kedvenc színemről. Nem az az első kérdésed, hogy hány éves vagyok, mert tudod, hogy egy nőtől ilyet nem illik kérdezni.
Van humorod. Nem vagy fellengzős. Nem kérkedsz azzal, hogy neked mennyire jó az értékrended. Nem húzol jobbra Tinderen, ha utána nem írsz rám. Hidd el, én nem fogok rád írni és elmondani, milyen jó pasi vagy.
Kérlek, ne kérdezd meg, hogy mi a szitu, se hogy mizu, mi a helyzet, illetve hogy vagyok. Annyira unalmas.
Ja és igen! A kedvencem.
Nem, nincs kedvem eltölteni egy kellemes estét kötöttségek nélkül.
Köszönöm a nagylelkűséged, de nem.
Na mindegy, szóval egy jó kezdés után áttérünk rá, hogy jobb lenne személyesen megismerkedni.
Tudod, hogy hova akarsz vinni randizni, azt is, hogy mikor és hol fogunk találkozni, de nem erőlteted rám. A határozottságoddal eléred, hogy én is úgy szeretném, ahogy te kitaláltad, mert igazi férfi vagy.
Miután leültünk, megérkezik a felszolgáló és nem nekem kell mondanom, hogy még egy kis időre van szükségünk, hogy kiválasszuk, mit iszunk. Majd eldöntjük, te is megnézed az itallapot és miután én kértem, nem vágod rá, hogy neked ugyanez lesz. Inkább már előre megkérdezed, hogy mit fogok inni és intézed a rendelést.
A randi jól sikerül, nem kell néznem sunyiban, hogy mennyi ideje ülünk ott és mérlegelnem, mikor nem gáz lelépni. Van kisugárzásod, nem mindvégig az az érzésem, hogy háromszor körbefutlak vagy megeszlek reggelire. Az idő csak úgy elröppen.
Közben kiderül rólad, hogy színes egyéniség vagy, vannak céljaid, van véleményed a dolgokról, de ezt úgy adod a tudtomra, hogy közben engem is meghallgatsz, nem vágsz a szavamba és érdekel az én véleményem is.
Majd a végén megkérdezed, hogy találkozunk-e még, nem online sunnyogva utalgatsz rá.
Nem küldesz szíveket, meg puszikat, sem szíves puszikat az első, második, sokadik beszélgetés alkalmával sem.
És nem használod a szégyenlős smiley-t. Azt semmiképpen.
Rosszul vagyok tőle, egy csajtól szexi, de tőled ultraciki, bocs.
Nagy Alexandra
Az sem mindig jó ha találsz valakit, mert az alma sem ehető mindig ha már piros! Kiköpni rosszabb mint kivárni az idejét!
Az a baj a mostani nőkkel túlságosan magasra teszik a mércét, kreativitásról beszélnek mikor érdektelenek nem mozgatja őket semmi. Egyéniségük NULLA! Azért ne csak a férfiakat legyenek hibásak… lehet hogy azért nem kezdeményeznek sokan kedves nők mert 1000 elutasításuk volt már. De azért szerintem sokatokat mozgat az a BMW… Maserati és társai…
Szuper cikk.. mondhatnám értelmiségi.
Ad1. nem gondolnám, hogy bármiből is le kellene doktorálni, ahhoz hogy az ember kitalálja, hogy szórakozóhelyen nem érdemes ismerkeni,vagyis helyesbítek, érdemes azoknak akik gyors,nem tartós együttlétre vágynak. A faszik többsége általában ittasan, vadászni jár az éjszakába.. és nem, ez nem egy tündérmese ahol te részegen elhagyod a cipődet és ő majd másnap megkeres, hogy feleségül vegyen😅
Ad2. Az az ember aki azért megy valahová,vagy azért regisztrál társkeresőn,hogy szerelmet találjon defektes. Ez pont az a dolog amit nem lehet erőltetve keresni, vagy jön magától vagy nem.Nem mindegy, hogy valaki magányos, vagy pedig egyedülálló. Ilyenkor szokott jönni a legnagyobb önámítás” én jól vagyok, nem vagyok magányos, csak vágyom a szerelemre”. Oké, vágyjál, foglald le magad, keress egy hobbit ami leköti a fölösleges önsajnáló, kapuzárási pánikos energiáidat és majd amikor igazán magadra tudsz koncentrálni és azt érzed teljes és boldog vagy egyedül is, a hiányérzeted helyére elégedettség kerül, na akkor fog petoppanni az életedbe a szerelem. Nem ajtóstul, tokostul rúgja be az ajtót és ront be az életedbe.
És nem mankói,sebtapaszai, szeretet hiány pótlékai,hanem igazi társai lesztek egymásnak.
Regisztrálhatsz társkeresőkön, sőt hozhatsz létre onnan párkapcsolatokat, de ideig óráig fognak csak működni, hacsak nem alkuszol meg ennyivel, de a szerelem igenis több kell legyen egy sima megalkuvásnál.
„Oké, vágyjál, foglald le magad, keress egy hobbit ami leköti a fölösleges önsajnáló, kapuzárási pánikos energiáidat és majd amikor igazán magadra tudsz koncentrálni és azt érzed teljes és boldog vagy egyedül is, a hiányérzeted helyére elégedettség kerül, na akkor fog petoppanni az életedbe a szerelem. Nem ajtóstul, tokostul rúgja be az ajtót és ront be az életedbe.”
Hát azért szerintem te is túl sok hollywoodi csöpögős filmet néztél. Erősen kétlem, hogy így lenne, de sok esetleg jobb egyedül leélni egy életet, mint az alternatíva.
Mindenki hibás, az egész világ, az összes férfi csak éppen „Szandi” nem. Sok millió nőnek van párkapcsolata a világon, most akkor kiben is van a hiba? 🙂
Kedves György,
A válasz erre nagyon egyszerû, ha lejebb megy megtalálja a Kati név alatt. Jó olvasast….
Örömmel olvastam el ezt a cikket, hisz így tudom, hogy vannak olyan lányok/NŐK, akik tudják hogy mit szeretnének.
De egy kérdésem lenne ezen téma kapcsán, amelyben megpróbálok pártatlan maradni, amennyire ez lehetséges.
Az előző kapcsolatom alakult így :
Egy 20 éves lánnyal jöttem össze, nekem kb. a 3.barátnőm lehetett, viszont én neki az első voltam. Az elején szeretnék leszögezni pár dolgot:
1.,A balaton parton ismerkedtünk meg
2.,én voltam a kezdeményező személy, ki a találkozókat kérte
3., Ez egy távkapcsolat volt, mely 140 kilóméres volt.
4.,Egyedül éltem
Megismerkedésünk csodás volt, hiszen ahogy a szemébe néztem, egyszerűen elvesztem.
Teltek a hetek, és egyre többet beszélgettünk, és videócseteltünk, mire kértem az első találkozót.
Gyönyörű napfényes délelőtt volt, mit a délután követett, és boldogan úsztunk a fényben, több helyet is bejárva. Így találkoztunk 2-szer is, mikor én megkérdeztem egy rózsával a kezemben a Vajdahunyad váránál, hogy lenne-e a barátnőm… igen volt a válasz, és 5 honapig nem is volt gond
De a kérdés itt jön (mivel sokat időztem el a részletekben, bocsi)
Minden héten felmentem hozzá, ha rossz kedve volt, addig öleltem, míg meg nem nyugodott, mikor sírt, nyújtottam a vállam, emellett több külföldi városban is voltunk, és elkisertem oda, ahová nem szeretett volna egyedül menni.
De hogy miért lehet az, hogy ilyenkor a kérdés az, hogy olyan, mint ha nem szeretnél, és társai
És jöttek a bajok is, hogy nem lehetett utolérni, a sulit és mindent előbbre kellett venni, mint a másikat, velem csak amikor egy nap 1 percet beszélt, akkor is csak dühlevezetésnek, már az se volt jó, ha nem vettem fel a telefont, és satöbbi.
A végére meg nem tudom miokból, de már csak pár órákra menjek fel.
Aztán elkezdte, hogy messze akar továbbtanulni, és hogy nem tudja, hogy találkozzunk, meghogy nem tudja, hogy szeretem-e mikor megmondtam neki, hogy tteljes mértékben támogatom a terveit.
Így ezt megunván szétváltunk, mire valami okból egyből lett pesten egyeteme.
Kérdésem a következő:
-Ha van valaki, aki mindent megtesz neked, akkor miért kell bizonygatnia minden nap, míg te a programokat fújod le.
Huhh…
😬
Kb.173cm magasságában kell keresni a hibát!Ennyi!
Alapvetően a legtöbb dologgal egyetértek, mégis az az érzésem, hogy a szerző filmeken nevelkedett, azt hiszi, hogy a valóságban is úgy működik a szerelem, másrészt pedig egy viszonylag jó anyagi körülmények között élő, városinak tűnök hölgy a szerző és nem igazán látja a fától az erdőt.
Nomen est omen! Ilyen egy igazi nő!!!
Teljesen egyetértek, és átérzem a posztot, ahogy elfogadom a férfi oldalt is, kivéve a ‘kiállhatatlan csaj vagy’ meg a ‘buliban csak részeg lányok vannak akik nem tudnak viselkedni’ jelzőket.
Meglepő hogy a pasik rögtön kiálltak kampányolni maguk mellett, és csak egy kommentelő van aki nem tett rá még egy lapáttal a leírtaknak, de a szavaiból kivéve kb. kétszer annyi idős lehet mint én, vagy a cikk írója, szóval ismét esélytelen hogy az üzenet célt találjon, és dekódolva legyen, mert ugye a nők csak ‘nők’ lehetnek…
Pár év alatt elég jól kiismertem a férfiakat, és mindig azt mondom hogy én már nem lepődök meg semmin, de aztán mégis jön valami új amire csak egy bazdmeg ot tudok mondani, aztán a barátnőmmel nevetni egyet rajta.
Az utcán vagy a metrón vagy a boltban vagy úgy a hétköznapi életben soha de soha nem jött oda hozzám senki, még gagyi ürüggyel sem hogy elkérje a számom, vagy az instagramom vagy akármi. Inkább csak bámulnak, amikor odanézek elfordulnak, és akkor gondolom még én vagyok a bunkó hogy nem mosolygok oda.
Tiniként még kerestem a Gerard Pique re hajazó úriembereket, most már az se érdekel milyen színű a haja, hosszú e vagy rövid, őszül e vagy nem, a kockahas engem inkabb taszít mint vonz, kocsik nem nagyon érdekelnek, elvagyok a BKV-vel és szerencsére van egy imádnivaló öcsém aki elvisz amikor tud.
Én is állandóan megkapom hogy a barátom hol hagytam, mikor mutatom már be, aztán lepörgetem magam előtt a pasikat akikhez szerencsém volt pl.: aki abba az ágyba akart megdugni amibe a barátnője 7 éve alszik, csak erről elfelejtett szólni mindkettőnknek, vagy aki azt kamuzta nagyon sokat dolgozik, nem ér rá, közben az instagram szerint a barátnőjével síelt a francia Alpokban, vagy aki pénzéhes kurvának hívott amiért nem tudott megdugni (soha semmit nem fizetett nekem, ellenben én megvacsoráztattam (igen, főzni is tudok)) és még sorolhatnám… de könyvet tervezek írni, meghagyom a rizsát oda 😂
Szóval, úgy érzem a pasik azt várják el hogy legyek kevésbé nő… kevésbé csinos (mert ha van kisugárzásom az taszító), kevésbé magabiztos, bólogassak mindenre, értsek mindennel egyet, hogy ő férfinak érezhesse magát.
Köszönöm, megvagyok akkor egyedül, feladni nem fogom, nem mondom hogy nem léteznek normális férfiak, biztos vannak, csak baromi nagy ívben elkerülnek…
Szia! Mintha magamat olvasnám, csak pepitában férfiként, férfis dolgokkal. Írjuk meg együtt azt a könyvet 😄😉
kedves Dóra, régi a hozzászólásod, csak most olvastam. Minden szavával egyetértek,én ugyanilyen vagyok és ugyanebben a cipőben járok. Jó volt olvasni a soraidat, köszönöm!
Kedves Dóra,
Teljesen egyetértek, minden szavaddal. Sajnos én is ezt tapasztalom.
Az a hozzászóló aki azt īrja “ sok millio nônek van párkapcsolata” egyszerû választ kap tôlem. A sok millio nô valoszînû azok a tîpusû nôk akik az egyszerûbb kategoriába tartoznak, mind külsô, mind belsô tartalomban. Vagy megjátszák hogy kevesebbek mint a férfiak minden tekintetben, vagy tényleg azok. Îgy a férfi jól érzi magát. Egyszerû bólogatós nôkre van szüksége a férfiaknak. De a legfontosabb, hogy jóval jelentéktelenebb legyél náluk, minden tekintetben. Egy okos, szép, erôs kisugárzású nô mellett a ferfiak szarul érzikmagukat, hiába is vagy kedves vagy empatikus, megerzik a fölényt. Te hát tanulság amire a legtobb férfi szerintem vevô: átlagos, kedves, bûjos nôk akik rámásznak és szolgálják a férfiakat. Ez van. Ezért van a legtöbb jó nôegyedül, és ezért van a legtöbb átlagos nônek barátja. Ez a szīnvonal és igény kérem!!
😀 Jó írás, voltak ilyen gondolataim. Viszont a száznyolcvan centi sok mindent eleve eldönt, még jobban megnehezíti a sok ismeretlenes egyenlet megoldását, amit párkapcsolatnak nevezünk.
Gondoljuk el: csak három dolog egyidejű jelenléte szükséges a szexuális élethez, és ez a három dolog sem áll rendelkezésre mindig és minden alkalommal, felsorolom ezt a három dolgot:
legyen kivel;
legyen mivel;
legyen hol.
Na most ebből általában csak kettő szokott teljesülni, ha van hol és van kivel akkor van hogy nincs mivel, vagy más esetben van mivel és van hol csak nincs kivel, és a sort folytathatnánk.
Hány és hány kritériumnak kellene teljesülni ha egy másik szubjektumot, annak összes tulajdonságát kellene a mienkhez hangolni…
Amúgy ez mind szép ,csak nem jó. Mert igazából sok nő úgy van vele hogy ha egy kicsit régimódi, nem annyira tehetős, nem egy adonisz, stb… az adott személy , (Sorolhatnám még de akkor soha nem érnék a végere.) Így a fent leírt esetek fennállásakor már inkább nem fogkalkoznak illetve nem adnak neki esélyt a „nők”. Ezáltal lehet , sőtt elég nagy eséllyel elfordulnak a boldogságtól. Mert lehet hogy akinek nem adnak esélyt , (mert pl: nincs diplomája) pedig lehet hogy ő szeretne a legjobban a világon. Lehetne pénzzel is példálózni stb…
TISZTELET a kivételnek , az igazi nőknek 😘.
Sok pasinak nem volt diplomája, nekem igen. Esélyt adtam nekik, szakmunkasnak is, gyerekekkel, akiket egyedül nevelt. Mind, kivétel nélkül bunkó volt, agresszív, fenyegettek, volt, amelyik meg is ütött. Ezenkívül értelmesen nem lehetett beszélgetni, ha én nem beszéltem, akkor napokig nem volt témájuk maguktól. Motiválatlanok voltak, céltalanok, nincstelenek. A diplomásoknak ellenben voltak céljaik, soha nem emelt kezem rám egyik sem, jutottak valahova, tudtunk értelmesen beszélgetni, el lehetett menni velük társaságba, nem az volt, hogy 40 évesen szakmával egy 25 éves Suzukija volt csak, meg hozza agresszív természet, züllött cimborákkal, hanem lakás, jó állás, célok. Na, ez a különbség.
Kedves Szandi,
Férfiként mélyen tisztelem az olyan nőket, akik tisztában vannak azzal, hogy mit akarnak és nem érik be félmegoldással.
Sok olyan lány van, aki értelmes, intelligens, jó értékrenddel rendelkezik és emellett még dekoratív is, tehát szellemileg, lelkileg és fizikailag is egy nagyon jó szinten áll, és szeretne hasonló adottságokkal rendelkező társat találni, de ugyanebbe a problémába botlik, amit Te is taglaltál.
Sajnos a férfi felhozatal valóban elég siralmas, de ennek több oka is van.
Ott kezdődik a dolog, hogy fiúnak születünk, de férfivé (a szó legnemesebb értelmében) viszont válni kell. Régen ennek megvoltak a maga hagyományai, a kultúránk tartalmazott olyan elemeket, amelyek ezt segítették, de mára ez szinte teljesen kihalt. Nagyon kevés fiúnak adatik meg az a szerencse, hogy egy intelligens, tudatos apa mellett nőhet fel, aki az igazi férfi értékeket képviseli és akitől ezt az értékrendet elsajátíthatja.
Ide tartozik a „szereptévesztés” kialakulása, amit „A” típusú viselkedésnek hív a szaknyelv, magyarul a visszautasítástól való félelem, ami gyermekkorban alakul ki tudat alatt. Ezeket a gyermekkori negatív berögződéseket pedig még akkor is nagyon nehéz és rengeteg meló feloldani, ha valaki tudatossá válik rá.
Tehát a többség alapból hátrányból indul ezen a téren és sajnos a mai trendek nem segítik elő azt, hogy ez a folyamat jó mederbe terelődjön. Az oktatást butítják (lásd helyesírási készség romlása és funkcionális analfabéták ugrásszerű növekedése), a médiából nyomják az elferdült értékrendet, még az élelmiszer-és kozmetikai iparág is közrejátszik, ugyanis a kőolajszármazékok, amiket megesznek és magukra kennek az emberek, xeno-ösztrogént termelnek a szervezetben, ezért válik sok fiú nőiessé és ezért csodálkozunk rajta, hogy miért küldözgetnek szégyenlős smiley-t, vagy szaladgálnak kifestve, női nadrágokban, stb…
A társadalmi megfelelési kényszer a többséget bedarálja, mivel mindenki tartozni akar valahová, senki nem szeretné ha bárhol kiközösítenék, ezért még az intelligensek közül is sokan mennek a birka tömeggel és csinálják azt, amit az alacsony tudatszinten lévő többiek (focistaséró, divatkondizás, divattetkók, stb)
Aki pedig otthonról nem hozta magával a férfi értékeket, annak máshol kell keresnie. Léteznek egyébként önfejlesztő közösségek és manapság vannak már olyan klubok is, ahol a női lélek és pszichológia rejtelmeire tanítják a fiúkat, illetve főként arra, hogyan váljanak olyan „alfa” férfivá, aki a hozzád hasonló lányok álma. Sajnos itt is több gond van, egyrészt ezek nagy része hatalmas tudásbéli hiányosságokkal rendelkező, de jó marketinges készséggel megáldott srácok pénzlehúzó gépezete (ahol a kockákból alfa férfi helyett bohócokat csinálnak), másrészt azon a nagyon kevés helyen, ahol a tudás és az értékrend is a helyén van, a tagok legtöbbje egyszerűen nem teszi bele azt a munkát, ami a pozitív változáshoz szükséges, vagy a kezdeti sikerek után elszállnak az egó irányába. Tehát innen se kerül ki sok álompasi.
Mivel pedig alapból több a nő, mint férfi, ezért a nagy számok törvénye alapján az értékes férfiak gyorsan elkelnek.
Tudod, már 20 évvel ezelőtt is mesélte a nagynéném, mikor megkérdeztem, hogy miért azzal a hülyével van együtt, hogy el se hinném, mennyire nehéz normális pasit találni, mennyi az igénytelen, bunkó, stb pasas. Pedig ő aztán mindenhol megfordult, éjszakai életben, művészvilágban, intellektuell körökben, stb. És egy bombanőről beszélünk…
Azóta is sok nőtől hallom ugyanezt a problémát.
Ugye azt tudni kell, hogy a nők genetikailag úgy vannak kódolva, hogy a környezetükben fellelhető hímek közül a legalfábbat válasszák, a férfiak pedig úgy, hogy minél több nőt megszerezzenek (ősközösségek-fajfenntartás). Ahhoz pedig megint csak tudatosság kell, hogy egy alfa férfi egy boldog monogám kapcsolatot tudjon fenntartani.
Aztán tegyük fel, hogy találkozol egy olyan férfival, aki minden téren rendben van, mégsem kell valamiért. Mindannyian jártunk már így. Erre mondják, hogy nincs meg a kémia, azaz tudat alatt a másik feromonjai ellenérzést váltanak ki belőlünk. Ami megint csak tovább szűkíti a már amúgy is nagyon szűk kört…
Viszont spirituálisan (nem divat-ezósan) nézve mindenkinek megvan a maga párkapcsolati karmája, feladatai, amiket meg kell(ene) oldania (ami kéz a kézben jár önnön fejlődésünkkel), és pont ezért mindig olyan párt vonz be az ember, aki által ez megvalósulhat. Erre mondták eleink, hogy megtalálja a zsák a foltját.
A vonzás törvénye megkerülhetetlen univerzális törvény, és emiatt szerintem felesleges azon aggódni, hogy tűt keresel a szénakazalban, vagy hogy hol az a bizonyos fehér holló, mert ha Te magad elérsz arra a szintre, akkor úgyis meg fog jelenni, pont mint a filmekben.
Sok mindenről írtam, és így is csak dióhéjban. Annyira komplex ez a téma és annyira összefügg minden mindennel, hogy ezt nagyon hosszasan lehetne elemezgetni, hogy mi miért és hogyan, de remélem a lényeg átment és tudtam esetleg új gondolatokat ébreszteni.
Amiket leírtam, azok az én tapasztalataimon és tanulmányaimon alapuló szubjektív véleményem a témáról és köszönöm, hogy elolvastad.
Üdvözlettel,
Gábor
Kedves Gábor!
Nagyon szimpatikus a hozzászólásod, jó érzéssel olvastam. Köszönöm, hogy leírtad. Szép napot kívánok!
Kedves Gábor,
Nem terveztem válaszolni a hozzászólásokra, de igazán megtisztel, hogy időt szenteltél az írásomra. Élvezettel olvastam minden sorodat és teljes mértékben egyetértek vele.
Köszönettel,
Szandi
De Jo, hogy ezt igy vegre vki leirta!!
Koszonom!
Teljesen egyetertek!👍
(Hosszu ido utan, de meg talaltam a paromat, pont ugy ahogy leirta!)
Teny. Es kesz!
Kedves Gábor,
Köszönöm minden sorodat, nem tudtam reakció nélkül hagyni.
Üdv,
A szerző 🙂
Kedves Gábor!
Ugyan nem tudtam volna ilyen összeszedetten leírni, de mintha a saját gondolataimat olvastam volna vissza…
Kár hogy nem ismerjük egymást 🙂
R. Éva
Kedves Gábor!
Tetszett az amit írtál.
Elgondolkodtatott.
Üdv: Tünde
Akkor most ugyanez férfioldalról…
Tinder/online társkeresők: Egy átlagos srác (értsd: nem kigyúrt, 180cm+, napbarnított bőrű, trendin megformázott szakállú, nem Budapest belvárosában él az 500 ezer feletti fizetéséből és egy lízingelt menő kocsi előtt feszít a profi fotós által „lőtt” képein) örül, ha havonta van 1-2 találata (hogy azok milyenek, abba ne menjünk bele – értékelem az 50+-os nők közeledését is pl. Badoo-n, de 25-30 éves férfiként nem éppen ők a „célközönségem”).
Buli: ha épp nem a vállalhatatlanul részeg barátnőitek vagy hangoskodó, menő „alfahímek” körében vagytok a lehető legelérhetetlenebb helyen, akkor a megszólítás után (ami zsákbamacska, mert oké, hogy „nemi szerepek”, meg minden és ti aztán nem fogtok kezdeményezni, inkább vagytok egyedül – bezzeg ha mi beszélünk hagyományos férfi-nő szerepekről, akkor egyből hímsoviniszta disznók vagyunk – azokat az állítólagos érdeklődési jeleket képtelenek vagytok normálisan kimutatni, csak álltok életunt, kifejezéstelen, „resting bitch face” arckifejezéssel) tuti fél másodpercen belül odalibben a semmiből egy féltékeny barátnő és „csajos este van” felkiáltással (esetleg, az alkoholfoktól függően) trágárabb szavakkal szólít fel a távozásra.
Tánctéren ha táncba is kezdünk, kb. fél perc után dugjátok le a nyelveteket a torkunkon, ha esetleg beszélgetni is szeretnénk egy csendesebb helyen, azt nem lehet 1-2 percnél tovább, mert „vissza kell mennem a barátnőimhez”, aztán öt perc múlva már más szájában vagytok és meg se ismertek. Talán előtte adtok egy Facebook-elérhetőséget, amin másnap „elfelejtetek” visszajelölni, aztán a legközelebbi bulin már levegőnek néztek.
Baráti társaságokban/munkahelyen ezer éve megvannak a (házas)párok, elvétve érkezik új ember, szóval felejtős (meg ugye „házinyúlra nem lövünk”).
Hobbi, koncert, kulturális rendezvény – ide majdnem mindenki a párjával érkezik, arra a minimális számú, egyedül lévő nőre pedig az összes férfi rárepül 18 és 60 év között, sok sikert, hogy kitűnj közülük.
Tehát miért vagyok egyedülálló?
Kedves Egysrác!
Nagyon nehéz ismerkedni.
Ez a véleményem.
Alapvetően egyetértek azzal amit írsz. Egy férfi legyen rámenős, csak néha nagyon vékony a határvonal a bunkó és a rámenős között. Ugyanakkor túlságosan „rendes” sem lehet, mert akkor jó esetben is egy újabb haver lehet (friendzone) semmit több. Nem egyszerű, ugyanakkor azzal nem teljesen értek egyet, hogy nem kell kockahas, bmw stb. Lehet hogy hosszú távon nem számít, de ahhoz hogy a nő felfigyeljen ránk, az előbbiek hiányában nem olyan egyszerű, mert hiába vagyok jófej – rendes – stb. ha nincs kockahas, bmw akkor nem biztos hogy ugyanazt a hatást éri elé a humromom mint ha rendelkezem az előbbiekkel.