Bolond vagyok, ha nem akarok beleolvadni a tömegbe?
Ez a nagy kérdés. Régóta fura tekintettel néznek rám az emberek. A villamoson, a metrón, az unott arcukból… A rutinos szemlesütők: tudod, akik idős embert vagy kismamát látva azonnal lesütik a szemüket és cipőket tanulmányozó kutatókká avanzsálnak. Ismered őket te is…
Szóval, legyek akár egyedül vagy gyerekkel, ha felszállok egy járműre, ők mégis rám néznek. Értetlenül.
Hiszen ez a spiné mosolyog. Minek örül!? – Látom, amint tovasuhan a kérdés a gondolatvilágukban, néha egy-egy fintorral nyugtázzák a jókedvem.
A savanyodott arckifejezést újra felöltve utaznak tovább, vagy dolgoznak a számítógép, pénztárgép mögött. Bárhol járok, mindig ezt tapasztalom. S a mosolyom, az mindig ott van az arcomon.
Mosolygok, mert:
- Reggel felébredtem és az új napnak úgy örülök, mint egy új lehetőségnek.
- A fiam, vagy a férjem visszamosolyog.
- Süt a nap és beragyog az ablakon, vagy esik az eső és játékosan gomolyognak a felhők, vagy nagy pelyhekben hull a hó.
Mosolygok, mert nem akarok olyan savanyú arcú megfáradt ember lenni. Pedig lehetnék az! Mert utálok felkelni, imádom ágyba kapni a kávém, nyújtózni még egy utolsót, meg még egy utolsót, meg egy legeslegutolsót…
Ha süt a nap, nekem is melegem lesz, ha esik az eső, elázhatok. Ha hull a hó, annyi havat lapátolhatok, mint egy hómunkás.
Én mégis mosolygok, mert örülök ezeknek a dolgoknak, mert ha nem örülök nekik, akkor is vannak és morcos arccal, rosszkedvűen is tennem kellene a dolgom.
Akkor hát miért ne mosolyogjak? Miért ne örüljek? Miért ne legyek lelkes? Miért baj az, ha – még ha bolondnak is néznek érte – ki akarok tűnni a szürkeségből, a megszokott rutin monoton zakatolásából?
Bolond vagyok, mondd? Azért elárulom: az egyik oka a mosolygásomnak pont az,
HOGY TE, AKIT NEM IS ISMEREK, HÁTHA EGYSZER VISSZAMOSOLYOGSZ!
HOGY MAGADDAL VIDD A MOSOLYT, TOVÁBBADVA MÁSOKNAK, AKIKET LEHET, HOGY NEM IS ISMERSZ.
Legyen csodaszép napod! Ha zúg a szél, zuhog az eső vagy bármi baj is történt… Kívánom, hogy egy mosollyal találd meg a fényesebb utad!
