Lassan itt a nyár vége, még annyi minden várhat ránk. Vannak ugyan rémhírek a suli kezdéssel kapcsolatban. Néhány ismerősöm tudja, hogy online suli lesz, van, aki tuti abban, hogy megkezdődik, van, aki a pedagógus sztrájk miatt 5 évi konzervkészletet halmozott már fel.
A kedvenc padomon ülök a téren, amit az első találkozásunkkor választottál. Sokkal fiatalabb voltál nálam, de teljesen más, mint a kortársaid, szinte észrevétlenül szerettelek meg.
Párás, kávé illatú reggelekkel indulnak a szeptember végi napok. Kora reggel miközben tekertem a történelmi belváros felé, a nyüzsgő piactér mellett, örömmel vegyültem el újra, a nyári napsütés után, olasz kisvárosunk életében.
Majdnem lefagyott ma reggel (is) a kezem, komolyan csak az tartotta némileg melegen, hogy a kisfiam fogta azt. Közben mosoly csempészte be magát az arcomra, és csillogó szemmel néztünk össze
Sokszor keressük a tökéletes parfümöt, amely első illatozásra összhangban van velünk, mindemellett hűen tükrözi személyiségünk, amelynek összetevői egy pillanat alatt különleges utazásra visznek minket az érzékek birodalmába.
Nem azt mondom, hogy éjjel-nappal, reggeltől estig mosolyogni kell, vagy kellene. De igenis, a mosolynak ereje van. Erről már sokat sokszor írtam, de most kicsit mást mesélek a témáról.
Néma csendben ültem a belülről sikító sóvárgásaim felett. Nem is értem, hiszen hangot is adhatnék neki, igazit, hadd szárnyaljon ki belőlem, hátha felszabadít.
Sosem szeretted a tömött metrókat. De hát ki szereti őket? És ez most nagyon tömött. Nem kellett volna épp a munkaidő végén elindulnod, de nem gondoltál erre, eszedbe se jutott.