Skip to content
Lassan itt a nyár vége, még annyi minden várhat ránk. Vannak ugyan rémhírek a suli kezdéssel kapcsolatban. Néhány ismerősöm tudja, hogy online suli lesz, van, aki tuti abban, hogy megkezdődik, van, aki a pedagógus sztrájk miatt 5 évi konzervkészletet halmozott már fel.
(tovább…)
Nagyon sokan meg vannak keseredve. Mondhatnám, hogy a koronavírus miatt, de ez nem igaz. Sokat mondjuk, nem javított az amúgy is rossz állapoton.
(tovább…)
Nem vagyok #metoo (illetve de, de erre most nem térnék ki), viszont most lenne egy amolyan kedves kis kérésem felétek, uraim.
Te kihozod az adott helyzetből a maximumot, a legjobbat?
(tovább…)
Január 4-e óta készülök megírni az anyasággal kapcsolatos érzéseimet. De persze azóta amikor hozzájuthattam volna, már ismét feladatom volt.
(tovább…)
Egy egyszerű kis szó, mégis annyi mindent rejt magában, legtöbbször maga mögé.
(tovább…)
A megállóban néhányan napi örömfalatukat majszolták.
(tovább…)
A kedvenc padomon ülök a téren, amit az első találkozásunkkor választottál. Sokkal fiatalabb voltál nálam, de teljesen más, mint a kortársaid, szinte észrevétlenül szerettelek meg.
(tovább…)
Eszter fáradtan tekintett körbe a lakáson. Rendetlenségen mindenhol, ez egy szélmalom harc. Sóhajtott.
(tovább…)
Ott álltam és néztem a pufi arcú kislányt, aki tele volt élettel és szeretettel. Sürgött-forgott, verset szavalt, táncolt, énekelt.
(tovább…)
Egy gyönyörű napsütötte márciusi reggelen elindultam a piacra.
(tovább…)
A szoba sarkában ülök és a fogaim olyan erősen szorítom össze, hogy szinte fáj.
(tovább…)
Rám néztél és elvarázsolt a szemed, a mosolyod. (tovább…)
Párás, kávé illatú reggelekkel indulnak a szeptember végi napok. Kora reggel miközben tekertem a történelmi belváros felé, a nyüzsgő piactér mellett, örömmel vegyültem el újra, a nyári napsütés után, olasz kisvárosunk életében.
(tovább…)
Majdnem lefagyott ma reggel (is) a kezem, komolyan csak az tartotta némileg melegen, hogy a kisfiam fogta azt. Közben mosoly csempészte be magát az arcomra, és csillogó szemmel néztünk össze
(tovább…)
Sokszor keressük a tökéletes parfümöt, amely első illatozásra összhangban van velünk, mindemellett hűen tükrözi személyiségünk, amelynek összetevői egy pillanat alatt különleges utazásra visznek minket az érzékek birodalmába.
(tovább…)
Nem azt mondom, hogy éjjel-nappal, reggeltől estig mosolyogni kell, vagy kellene. De igenis, a mosolynak ereje van. Erről már sokat sokszor írtam, de most kicsit mást mesélek a témáról.
(tovább…)
Néma csendben ültem a belülről sikító sóvárgásaim felett. Nem is értem, hiszen hangot is adhatnék neki, igazit, hadd szárnyaljon ki belőlem, hátha felszabadít.
(tovább…)
Sosem szeretted a tömött metrókat. De hát ki szereti őket? És ez most nagyon tömött. Nem kellett volna épp a munkaidő végén elindulnod, de nem gondoltál erre, eszedbe se jutott.
(tovább…)
Sosem gondoltam, hogy ennyire szerencsés lehetek.
(tovább…)
Sokszor mondják/mondod, hogy valaki „(túl)érzékeny”. De vajon ez áldás vagy átok? Kicsit mindkettő.
(tovább…)
Ismered az érzést, mikor egy tavaszi reggel megcsap az első meleg fuvallat?
(tovább…)
A késő őszi napsütés még a nyarat idézte.
(tovább…)
Legyünk hálásak a sok sz@rnak, ami történt és történik velünk!
(tovább…)
Nem tetszel magadnak.
(tovább…)
Hazafelé tartottam a munkából. Rossz napom volt, megint.
(tovább…)
Bolond vagyok, ha nem akarok beleolvadni a tömegbe?
(tovább…)
Lehet, sőt, biztos is, hogy egyikünk sem tökéletes. Mindannyiunknak vannak jobb és kevésbé jobb napjai…
(tovább…)
