Scherer Péter -vagy ahogy becézik, Pepe- meghatározó alakja napjaink színházi és filmes világának. Mi pedig rajongunk érte a szerkesztőségben és baráti körünkben egyaránt.
És most, a Mary Page Marlowe (újra)bemutatójának főpróbája után alkalmam nyílt személyesen beszélgetni vele a Centrál Színházban.
Élet van az öltözőben, ruhadarabok mindenhol. Pepe éppen átöltözik „civilbe”, zokniját húzva mosolyogva invitál be.
Tomkó Bori: Nagyon régen terveztem, hogy interjút készítek Önnel. Már a Kuflik legutóbbi bemutatója kapcsán is, csak nem jött össze. Megkérdeztük a Facebook követőinket, hogy kivel olvasnának szívesen interjút és magasan Péter nyert!
Scherer Péter: Nagyon örülök!
T.B.: Nagyon megérintett engem ez az előadás. Mit gondolt Péter, amikor először elolvasta a Mary Page Marlowe forgatókönyvét?
S.P.: Ugye ezt én már játszottam. A nagy próbaidőszakon mi már túl vagyunk, mert a pandémia előtt volt a bemutató, viszont csak egy előadást tudtunk akkor játszani. Most új rendezői koncepcióval visszük színre.
Nagyon szép történet szerintem is. Egy egészen különleges női sors, minden jó és rossz döntésével együtt egy szép emberi történet. Nekem is nagyon tetszik.
T.B.: Elég valóságos. És sajnos a való életben is előfordulhatnak hasonló élethelyzetek, mint a darabban.
S.P.: Szegmenseket látunk belőle, ami azért nagyon érdekes, mert a többi részletet a fantáziánkkal kell kiegészíteni. Ráadásul az időben is ugrál a darab. A nézőnek úgy kell összetenni a sztorit, hogy lehet, hogy a közepét előbb látta, mint ami előtte van.
Például a mi jelenetünk a Julival (Básti Juli) a 3. jelenet, én a harmadik férjét alakítom, de ez Mary Page életének egyik utolsó epizódja. Az egyetlen férfi, aki szerette és akit ő is szeretett. Ez egy valóban jó házasság.
T.B.: Próbáltam összerakni, miközben néztem: elég rövid idő múlva hal meg ez a férj, akit Péter alakít, ugye?
S.P.: Igen. A mi jelenetünk szépsége pedig majd csak később derül ki. Egy levél, amit a néző csak később ért meg.
Jó kis agymunka a nézőknek ez a darab.
T.B.: Nem tudom mennyire hálás vagy sem, hogy Ön alakította azt a férfit Mary Page életében, akit igazán szeretett, akivel kiteljesedett az élete, viszont akivel a legrövidebb idő jutott. Ez nem igazságos, viszont szívet melengető… Örömmel tölt el egy színészt, hogy egy ilyen szerepet kap vagy sem?
S.P.: Gonoszt vagy hülyét is jó játszani. A kérdés az, hogy az ember elkapja-e a karaktert?
Én a Básti Julival mindent nagyon szeretek játszani, az az igazság.
Ez nem is az első „házasság”, amiben együtt vagyunk, férj-feleséget játszunk a Pletykafészekben is már több mint 200-adszor. Persze az egy habkönnyű vígjáték, ebben pedig vannak szépségek…
Nagyon szeretem, de ez nem azt jelenti, hogy egy szemétládát vagy egy lecsúszott munkanélkülit nem játszanék szívesen, ha vannak jó jelenetek, jó szituációk, jól játszható és én meg is tudnám csinálni.
Ebben a pici jelenetben az tetszik különösen, hogy mégiscsak van valami érzelmi csúcspont. Nem csak az van, hogy két ember beszélget, aztán elmegy és majd később kibomlik a dolog, hanem ebben az egy jelenetben nagyon ügyesen van megírva egy érzelmi csúcspont, hogy ez a két ember mennyire szereti egymást.
T.B.: Azt a férjet kapta meg, aki törődik vele és gondoskodik róla. Amikor korábban a pszichológusának említi Mary Page, hogy nem találja, ki az igazi énje, akkor itt lehet azt mondani, hogy megtalálta?
S.P.: Igen, lehet. Mary Page élete a mi jelentünkben van a csúcsponton. Mert vállalta a felelősséget a tetteiért. Itt már túl van alkoholizmuson, baleseten, bezártságon.
T.B.: Nagyon komoly erkölcsi tanulságokat véltem felfedezni a jelenetekből, a történetből. A színészek, amikor készülnek a darabra, tovább gondolják ezeket a jeleneteket? Írnak egy kerettörténetet hozzá vagy csak azt a jelenetet játsszák el érzésből, amiben szerepelnek?
S.P.: Így is van, úgy is van. Itt a próbák során Puskás Tamás rendező igyekezett összekötni nekünk, színészeknek a jeleneteket és a mögöttest megvilágítani.
A darab végére 11 jelenetből, tükörszemcsékből áll össze valamifajta homályos arckép Mary Page Marlowe-ról.
És minden színész szinte csak 1-1 tükörszemcsét tesz bele és azt nagyon tudni kell, hogy én melyik része vagyok a teljes képnek.
T.B.: A Mary Page Marlowe-n kívül hány darabban játszik jelenleg?
S.P.: 11-12…
T.B.: És emellett tévé és filmek is vannak?
S.P.: Most fejeztem be szeptember 4-én az Apatigris 3. évadát. Van egy netes sorozat is, ami nemsokára kijön, Öltöző címmel. És van egy filmterv is, amiben fejlesztőként az egyik író barátommal benne vagyok. Itt a kezdetektől, már a pályázat leadásától én is kreatív munkatársként jelen vagyok. És majd aztán az egyik főszerepet is fogom játszani benne. Ha kapunk rá pénzt.
Most már nem csak várom, hogy csörögjön a telefon, hátha hívnak,
hanem bele-belecsöppenek kezdetektől felépülő produkciókba.
És a mi minitársulatunkkal, a Nézőművészeti Kft-vel, aminek a névadó darabját, a Nézőművészeti Főiskolát itt játsszuk a Centrálban, azzal pedig folyamatosan csinálunk saját projekteket.
(Figyelem, tapsrend próbához kérem a szereplőket! -hangzik el a hangosbemondóból)
Még 2 percünk van…
Aztán mondok két másik példát:
A Jurányi Inkubátorház vezetősége kiírt egy olyan pályázatot, amiben kortárs írók a novelláikhoz felkértek alkotókat, hogy ezekből 15-20 perces performanszt csináljanak. Gyulay Eszter dramaturg barátommal megkértük Bányai Kelemen Barnát (színművész), hogy az egyik ilyen novellát mutassuk be. Valamikor novemberben lesz a bemutató.
Ebben például teljesen rajtunk múlik, mi lesz látható: milyen zene, milyen látvány, hogy hangzik el a szöveg, ha elhangzik, vagy csak mozgássor lesz; ez teljesen ránk van bízva.
Vagy a másik: van egy tervünk. A gyáva címmel van egy drogos darabunk, ami most már több, mint 500-szor ment. Sok helyre járunk vele, gimnáziumokba. Ezt én rendeztem, de közösen írtuk. A főszerepet, a drogos fiút Kovács Krisztián játssza, én az apját. És arra gondoltam, hogy megcsináljuk ennek a folytatását, amiben Krisztián apa lesz, lejön a heroinról, megnősül, születik egy lánya.
Aztán tönkremegy a házassága, elválik, újra visszacsúszik, de most már idősebben a piára. Tulajdonképpen alkoholista lesz. És a lányával újraéli az egész szitut, csak a mai világban, a mai szerekkel. Ő pedig már mint apa van jelen. Ezt például majd mi írjuk, alakítjuk.
T.B.: Akkor az életének ez a része nem a humoros Scherer Péter, hanem egy egészen más oldal.
S.P.: Igen, de abban is van humor! Humor nélkül nem csinálok semmit.
(A hangosbemondó újra megszólal, menni kell.)
És gyorsan mondok még egyet:
Nemrég mutattuk be Karinthy: Utazás a koponyám körül kisregényének a színpadi adaptációját. Én játszom Karinthyt, egy énekesnő (Parti Nóri) és egy zongorista (Marton Robi) -akik egyébként színészek- csinálnak hozzá élő zenét és néha bejönnek más szerepben is.
A B32-ben játsszuk. Nagyon szeretem ezt a darabot. Sok szeretettel várunk mindenkit erre is!
T.B.: Mindenképp megnézzük. Köszönöm a beszélgetést! További sok sikert kívánunk!
Egymás mögött sietünk le a szűk színházi lépcsőn az öltözőből. Péter a rá jellemző kacagós mosolyával fordul felém:
Köszönöm! Puszi-puszi!
Ő jobbra, én balra. Mindenki megy tovább a dolgára. De én még napokig a hatása alatt vagyok a Mary Page Marlowe adta élménynek és az utánozhatatlan, rendkívül barátságos Scherer Péternek.
Akivel azóta is sajnálom, hogy nem lőttünk egy szelfit és nem öleltem meg. Mert olyan természetes volt vele beszélgetni és együtt nevetni, mintha ezer éve ismernénk egymást…
Tomkó Bori
(képek: portré – Centrál Színház, Mary Page Marlowe – Horváth Judit)
