Hivatalosan is véget ért a nyári szünet, és a közösségekbe visszatérő, vagy az iskolák és óvodák kapuit először átlépő gyermekeket számtalan vírus és baktérium is követheti az osztálytermekbe, csoportokba.
A nyári szünetről a katonás iskolai rutinra való átállás még a legszabályozottabb családok számára is kihívást jelenthet. A lefekvési és ébredési szokások megváltozásán túl a legtöbb diák a „nyári leépülés” valamilyen formáját tapasztalja: a nyári szünetben sok – egyébként sem túl erős – képesség még tovább gyengülhet.
Gyerekek, aztán várjátok-e már az iskolát? – dobtam be az augusztus végi, top népszerűtlen kérdések egyikét a minap. Amit esküszöm, normális esetben nem nagyon szoktam, főleg mióta kiskamaszodunk (is.)
Ha néhány nap múlva nem kellett volna fekete-fehérbe öltözniük, és a többi napbarnított gyerekkel együtt felsorakozniuk az árnyas iskolaudvaron, észre se vették volna, hogy belopózott a szeptember.
Óhatatlanul hat ránk az agresszív marketing, a mindent eladni időben – lehetőleg kétszer – tolakodó, tapintatlan borzalma. Hiába nem akarunk róla tudomást venni, beleivódik a tudatalattinkba, beszivárog a bőrünk alá, hajtva az időt és a pénzünket.
Hamarosan itt a tanévkezdés és a szülők elkezdik a szokásos körutakat róni. A legtöbben igyekeznek előre gondolkodni és mihamarabb beszerezni a szükséges dolgokat, de néhányan az utolsó pillanatra halasztják a vásárlást. Ez utóbbi nem annyira szerencsés.
