Sokat hallottunk már az olasz nagyikról, akik maximális eleganciával, konyhát, háztartást és családot vezetve és karban tartva, mindenre kiterjedő figyelemmel kísérik az őket körülvevő „grande famiglia” kisebb-nagyobb rezdülését, csendes és hangos mozzanatait.

Itáliába utazunk most, hogy közelebbről megismerjük, hogyan is néz ki egy ízig-vérig olasz családi nagymama. Mert az olasz Nonna-k, bizony olyan energiákkal rendelkeznek, melyekből érdemes merítenünk, és amelyet sokan csodálunk.

Piros pozsgás arcukkal, finom kezeikkel, halvány, de kötelezően frissen rúzsozott mosolyukkal érkeznek reggelente a „scuola”-hoz, hogy lepakolják a fess, jólfésült unokákat, akiknek makulátlan megjelenése, az ő védjegyük is. Mindig van egy kötelező „igazítás” a részükről, mert aurájukat semmi és senki sem hagyhatja el úgy, hogy annak Ők ne lennének részei.

Egy hajtincs igazítás, egy zsebkendő a kis zakóba, egy nagy illatos-cuppanós puszi, nos igen: Ő Nonna.

Akit mindenki szeret, senki sem szégyell, sőt a főztjéről és történeteiről legendák járnak az olasz kisvárosokban. A gyerekek, a családok büszkék arra, hogy van egy, vagy több kedves, tündöklő, szépséges Nonna-juk.

Egy olasz nagyi ugyanis mindig elegáns, akár „pasta” főzés közben, akár a halpiacon válogatva a legjobb alapanyagok között, de a friss bazsalikomok között elveszve a konyhakertben is, ők stílusikonok.

Olyanok, mint akiket a Vogue magazin korosodó mellékletéből vágunk össze. Jól fésült dús hajkorona, napsütötte bőr diszkrét sminkkel, visszafogott színek az évszak hangulatához válogatva, cipő és táska szett stílusos összhangja, és ha kell, akkor kerékpár vagy robogó.

Mert egy olasz kisvárosban, mikor 4-5 unokára, nagy családra fő az ebéd, nincs mese, egyszer itt, egyszer ott kell lenniük.

Őket pedig semmi sem tarthatja vissza, leginkább a koruk nem. Mert nem érzik az éveket.

Büszkék rá, ha jól tartják magukat, és ahogy a legszebb olasz divatikonok táskáit is fiatalosan lóbálják a karjukon, ugyanolyan büszkeséggel viselik a korukat is.

A mi olasz nagyink mindig mosolyog, és erre tanít minket.

Egy nő alapvető kelléke a báj, melyen a korona a mosoly, mert azzal – ők úgy vallják – mindent megoldasz. Nincs az a hangos vita, összecsattanás, vagy jellegzetes mutogatás az útkereszteződésben, amit egy mosollyal ki nem egyenesíthetünk. S természetesen az elmaradhatatlan ölelés az, ami egy olasz család és a generációk alap kelléke, hiszen szeretünk ölelni, érinteni, érezni és közel lenni egymáshoz, csak úgy.

Nagyon érdekes az is, ahogyan a többgenerációs hagyományok nálunk, itt Friuli régióban működnek. A rohanó világ bár nem erre mutat, de mi, ha csak lehet, szinte mindennap összeülünk ebédelni, vagy vacsorázni, mert az asztal és az ízek, az ételek íze és színei az szent.

Az asztal egy családi szentély, ahol ott vagyunk mi,

és az asztalfőn természetesen Nagyi.

Ő irányít, ez nem is kérdés, hiszen az élet köves kis utcáin ő járt közülünk a legtöbbet, és ezért pedig mindannyiunk részéről kijár neki a tisztelet.

Szigorú szemöldökkel figyeli, hová kerülnek az „ártó telefonok”, melyek véleménye szerint arra vannak, hogy elvonják egymásról a figyelmünket, így a mobiltelefonok a családi asztaltól száműzetésre kerülnek, vagy az Ő táskájába. Amennyiben pedig próbálunk az asztal alatt, zsebből vagy a lábunk alól „csalni”, bekapcsolódni az olasz nyugalomból a külvilágba, nos akkor vesztettünk. Ilyenkor Ő elkéri a telefont, és volt, hogy napokig nem adta vissza azzal a figyelmeztetéssel:

„Fiam, egy életed van – éld meg a pillanatokat, ne pötyögj!”

Emellett Nonna egy folyamatos „életminőség” – ellenőr is. Mindig Ő az, aki megkérdezi, hogy mennyit voltunk kint a szabadban, mennyit olvastunk, sétáltunk, beszélgettünk a szomszédokkal, barátokkal, s ha úgy érzi igyekszünk jobb színben feltüntetni magunkat, csak egy oltárit legyint … mert Ő tudja. Csak úgy, ahogyan azt is figyeli, milyen alapanyagból mit és hogyan főzünk és végtelen szeretettel tanítja még azt is, hogy hogyan keverd az ételt. Ő kavarja a nagy kanállal, ha éppen fő a bolognai szósz…

Olyan, mint egy tündér, aki mindenre figyel, a táskádra, a cipődre, a rúzsodra, a lelkedre, a kezed puhaságára,

és ha valamilyen apró nem oda illő rezdülést érez a rendszerben,

azonnal észrevétlen akcióba lép.

Belecsen egy kis szárított narancshéjat a táskánkba, hogy a nap energiáit érezve mosolyogjunk, ha eszünkbe jut, de az olívafa vagy bokor ágát is szívesen osztogatja, mert az pedig megvéd mindentől.

Folytatjuk… A következő részben Nonna olyan közel jön az olvasókhoz, amilyen közel csak tud…

Semperger-Sommariva Kinga
Egy kis Itália

A fotók a szerző tulajdonát képezik.