Csak egy percet adj még, aztán elengedlek….

Csak egy percet adj még, hogy utoljára elveszhessek a szemedben, mint akkor, ott először… aztán elengedlek.

Csak egy percet adj még, hogy őszintén köszönetet mondjak, hogy a részem voltál… aztán elengedlek.

Csak egy percet adj még, hogy utoljára átélhessem, milyen mindenféle hazugság, gátlás és álarc nélküli önmagamnak lenni… aztán elengedlek.

Csak egy percet adj, hogy utoljára perzseljen az a csók, amiben minden benne van szavak nélkül… aztán elengedlek.

Csak egy percet adj még, hogy utoljára simulhassak hozzád szenvedélyesen, önzetlenül, őszintén, gátlástalanul, félelmek nélkül… aztán elengedlek.

Csak egy percet adj még, hogy utoljára nézhessük együtt a csillagokat… aztán elengedlek.

Csak egy percet adj még, hogy meghallgathassam, mi bántja a lelked, hadd legyek a jó szó, a vigasztalás, a gyógyír, ha sírnod kell, vagy ha fáj… aztán elengedlek.

Csak egy percet adj még, hogy utoljára ellenállhatatlan, sármos, szexi, nagybetűs férfi lehess mellettem, aztán elengedlek. 

Csak egy percet adj még, hogy utoljára láthassam a mosolyod, hallhassam a nevetésed, nyugodjak meg, hogy valóban boldog leszel nélkülem… aztán elengedlek.

Csak egy percet adj még, hogy meggyőződhessek arról, valóban azt az utat választottad és folytatod nélkülem, amiben visszatalálsz önmagadhoz… aztán elengedlek.

Csak egy percet adj még, hogy elmondhassam, van egy hely a szívemben, ami csak és kizárólag a tiéd örökre, ott viszlek tovább magammal… aztán elengedlek.

Csak egy percet adj még, hogy utoljára láthasd őszinte könnyeimet, amik csak érted hullanak… aztán elengedlek.

Csak egy percet adj még, hogy utoljára az égbe ordítsam, hogy jobban szeretlek a saját életemnél… aztán elengedlek. 

Csak egy percet adj még… aztán elengedlek….

Erás

(kezdőkép: pixabay)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük