Lili utazós kalandjai – 1.rész

Lili készen állt a továbblépésre.

Ezért összecsomagolt, felmondott a munkahelyén és köszönhetően a tetemes végkielégítésének, a lakásáért kapott millióknak, a feltört malacperselynek, elhatározta útra kel. Minél messzebb akarta tudni magát attól a helytől, ahol összetörték a szívét.
Nem puffogtatta a közhelyeket, hogy most nem kell férfi, neki jó egyedül, úgy érezte kalandra vágyik, élete kalandjára és azt, hogy ezt egyedül teszi vagy valakivel az oldalán, majd eldönti az élet.

Arra vágyott, hogy ismerjen meg, új ízeket, új embereket, új városokat, helyeket, ahol még nem járt azelőtt, nem riadt meg attól sem, hogy ha valahol több időt kell eltöltenie, akkor dolgozni fog majd.

Sosem érezte még ennyire készen magát erre az útra.

Nem tudta még merre induljon, ezért rendhagyó búcsúbulit tartott.
Kiterítették a térképet a padlóra és amolyan twister játékba kezdtek. Bal kéz Berlin, jobb láb Róma és így tovább. Durrantak a pezsgősüvegek, érezte ezek az esték hiányozni fognak, de azt is tudta lesznek olyanok, akik egy-egy városban meglepik majd.

Senki nem kérdezett semmit, nem ítélkeztek, senki nem adott kéretlen tanácsokat, csak élvezték az utolsó estét. Pontosan tudták, Lilinek erre van most szüksége.

Szerették benne kalandvágyó természetét, nyers humorát, hogy mindenre vagy akár mindenkire volt egy epés megjegyzése vagy azt, hogy néha jobban szórakoztak azon, ahogy ő nevetett saját viccein. Mindig zengett tőle a szoba, magával ragadó volt, tudták nem lesz sokáig egyedül a hosszú útján, mert vonzotta az embereket, mindig sokan vették körül.

Az este felénél már érezte, hogy a másnapi indulás nehéz lesz, ha másért nem is, azért biztosan, mert az utolsó agysejtjei hangos csatát fognak vívni fejében a bennmaradásért.

3 óra elteltével meg is volt az úticél: Kalifornia.

Nevetve lehuppantak az ágyra, majd elhangzott a nagy kérdés: Merre indulsz?
Ezt már a jól bevált, bökj a térképre módszerrel döntötték el. Fogalma sem volt, mi vár rá, de érezte jól fog szórakozni.
Újabb fél óra elteltével megszületett a döntés: Amszterdam.

Hirtelen elcsendesült a szoba, csak nézték egymást. Még utoljára magába szívta a barátnői mosolyát, arcuk minden milliméterét, szemük csillogását, stílusukat, hangos nevetésüket. Fura mód nem érzett szomorúságot sem ő, sem a többiek.

Későre járt, a lányok elindultak haza, ő még átnézte az útiokmányait, ellenőrizte, hogy az összes bankkártya nála van – e. Minden bőröndbe gondosan elrejtett egyet.

Szombat volt, ahogy sejtette a reggel túl korán érte utol, és indult a bokszmeccs a fejében.
Lezuhanyzott, felöltözött, konferenciabeszélgetésben még egyszer elköszönt mindenkitől, és ezzel megkezdte útját. Nem félt, érezte jó időszak elé néz. Beült a kis autójába és rátaposott a gázra. Nem nézett hátra, nem kezdett nosztalgiázásba,

nem hátrahagyott életére gondolt, hanem
arra a kalandra, ami rá várt.

Amszterdam, motyogta magában, rendben, legyen, mit veszíthetek?

16 óra autóút, ez várt rá. Az lebegett előtte: 16 óra az első állomás. Izgult.

Utoljára akkor érezte ezt, amikor Katával a legjobb barátnőjével először mentek vakrandira. Persze bele is nyúltak a sűrűjébe már az elején. Peti, a kedves raktáros, akinek jó nagy elvárásai voltak a nőkkel szemben. Először azt hitte, csak válogatós, de hamar kiderült, hogy ő még 30 évesen a Mamahotel kényelmes közegében él, és hát nehéz Anyuka nyomdokaiba lépni. Már az első randevún azon izgult, mit szólna a Drága Mama, ha ő nem érne haza vacsorára ezért csak egy gyors fagyira futotta. Egész délután ódákat zengett, hiszen a mama főztje a mama főztje, és senki sem vasalja úgy a zoknikat, ahogy ő.  Mondanom sem kell, nem lett egy egetrengető románc belőle, de mindig is kedves emlék marad.

Órák óta vezetett, annyira hajtotta a kalandvágy, hogy cseppet sem volt fáradt, tele volt tervekkel. Sikerült hamar szállást találnia és ha szerencséje lesz, még idegenvezetője is akad majd. Ennek azért örült nagyon, mert így nem csak az útikönyvből megismert helyekre juthat majd el.  Azon morfondírozott, hogy tulajdonképpen még örülhet is a kialakult helyzetnek, mert ha nem hagyják ott, talán még most is a megszokott életét élné, és elsuhanna mellette az élet, ezért inkább hálát adott a sorsnak.

Pár óra múlva megérkezett az első úticélhoz.

Amszterdam…

hát igen, ez egy más világ…!

Folyt. köv…

Ányecs

(kezdőkép: Unsplash)

 

Ezek a cikkek is érdekelhetnek:

A nyaralás szinonimái avagy volt egy spanyol kalandunk

3+ 1 kihagyhatatlan virtuális utazás

Bezártság ellen nyiss ki egy könyvet

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük