Egy éjszaka

Napsütéses kora tavaszi délután volt. Tökéletes idő volt a szabadban tartózkodni. A nap ezer ágra sütött, nem takarták el felhők a napot. Látszott, ahogy a nap milliónyi fénye táncot jár a virágokon, a fák levelein vagy épp a füvön.

A távolból egy vízesés moraja hallatszott, amelybe néha egy-egy madár csicsergése vegyült. A Nő egy padon ült az elhagyatott parkban, és örült, hogy egyedül lehet a gondolataival. Melyek egyre az előző este kockáival teltek meg.

Valami újra vágyott. Ezerszer fordult meg a fejében, hogy az éjszaka sötétjében nyakába veszi a várost, beül valamelyik szálloda bárjába, és várja, hogy valaki elcsábítsa egy éjszakára. Ahogy azt már nem egyszer látta filmekben, vagy olvasta valamelyik regényben. De valahogy eddig sohasem volt ehhez bátorsága. Aztán eljött a pillanat az életében, amikor igen is meg kellett tennie. Önmagáért.
Éreznie kell a tüzet, a szenvedélyt, aminek még belül elrejtve mindig ott kell lennie.

Döntött.

És ment.

Aznap időben hazaért a munkahelyéről. Vett egy üveg bort is, hogy ellazuljon a nap további részére. A száraz fehéret szerette. Kiöntött egy pohárral és megeresztette a fürdővizet. Jó sok habfürdőt nyomott bele, imádta, amikor a dús habok átölelik a testét a forró víz érintésével vegyesen. Teljesen nyakig merült, nem gondolt semmire. Lazított. Kényelmes mozdulatokkal végig mosdatta a testének minden részét, közben elismerően állapította meg, hogy még mindig milyen szép feszes a bőre mindenhol. Ez önbizalommal töltötte el a lelkét. Kilépett a kádból, testét puha törölközővel burkolta be. Az előző este gondosan kiválogatott szetthez lépett a gardróbjában és kivette a helyéről.
Nagy gondossággal vette fel először a fehérneműt, majd a hozzá illő combfixet, aztán a kis klasszikus fekete következett és hozzá az elmaradhatatlan tűzpiros tűsarkú. Hullámos barna haja lazán omlott a vállára, kihangsúlyozva annak kerekségét. Természetes sminket varázsolt az arcára, amit piros rúzzsal koronázott meg. Bőrét Mademoiselle Chanel egyik legcsábosabb parfümjével permetezte be. Magához vette a táskáját, még vetett egy utolsó pillantást a tükörbe, és tárcsázta a taxi sofőrt, aki mindig készséggel állt a szolgálatára.

Mire leért a tizedik emeletről, a sárga autó már a lakás előtt várta. A sofőrnek megadta a szálloda címét ahová menni szándékozott, és elnyúlt a hátsó ülésen. A gondolatai az előtte álló éjszakán kalandoztak. Nem tudta mi fog kisülni a dologból. Ugyanannyi esélye volt a sikernek, mint a kudarcra ítélt időpocsékolásnak. Végignézett magán, lelkét jóleső melegség járta át, elégedett volt magával. A taxi lassan céljához közeledett, érezte, ahogy bekanyarodik a megadott címre, és megáll a szálloda előtt. Megköszönte, majd kifizette a kért összeget.
A szálloda bejárata csodálatosan ki volt világítva, szemet gyönyörködtető virágok voltak ízlésesen elhelyezve a lépcsőfokokon és a bejárat két oldalán is. Vegyes izgalommal teli szívvel lépett be a forgó ajtón. Léptei egyenesen a recepció mögött elhelyezkedő bárba vezettek. A helyiség tágas volt, egy hosszú és nagyon jól kivilágított bárpult kapott benne helyet, előtte nagy kényelmes székekkel. Ezen kívül kellemes félhomály uralkodott. Nem voltak sokan, az egyik távol eső sarokban egy pár turbékolt, a másikban pedig két idősebb hölgy társalgott koktéljaik társaságában. A Nő a bárpult közepénél elhelyezett széken foglalt helyet, hogy jól szétlásson, és kért egy pohár száraz fehérbort. Nem tudta meddig kell várnia, nem tudta meddig fog várni. Majd ahogy a helyzet hozza, úgy döntött. Nem hozott előre szabályokat magának. A kedves hölgy a pultból kitette elé a poharat, ő megköszönte, és belekortyolt. A szájában érezte a Sauvignon Blanc tiszta, zöld és intenzív ízét. Érezte, ahogy folyik le a torkán a nedű, és érezte a melegséget. Szerette ezt az ízt a szájában. A barátnői mindig furán néztek rá, hogy Ő a száraz borokat részesíti előnyben. Nem értették meg, számára mit jelentenek az ízek és az illatok. Kérte a második pohár bort, és érezte, ahogy kezd a fejébe szállni.

Épp a gondolataiba mélyedve ült, amikor a szeme sarkából látta, hogy oldalról egy férfi közelít. Nem mert feltűnően odanézni. Tekintetét akkor emelte a férfire, amikor érezte, hogy oda ér a bárpult elé, és egy határozott jó estéttel köszönti a pultos hölgyet. Bársonyos mély hangja hallatán a nő nem állta meg, hogy ne nézzen fel, és ne viszonozza az esetleg akár rá nem vonatkozó köszöntést. Belenézett a férgi meleg barna szemébe, mintha saját szemébe nézett volna. A férfinek lágy vonásai, kellemesen kreolos bőre volt, barna szeme, mint gyémánt ragyogott arcában.

A nő szíve akkorát dobbant, hogy hirtelen azt hitte, más is hallja rajta kívül, de félelme alaptalan volt. A férfi udvariasan rámosolygott és üdvözölte. Megkérdezte, hogy helyet foglalhat-e mellette, majd az igenlő válasz után leült a szomszédos bárszékre. Mindkettőjük számára ugyanazt kérte. Majd elismerően bólintott miután belekortyolt az italába.

– Milyen gyakran jár erre? – kérdezte tőle a férfi melegen – még sosem láttam itt. Én elég gyakran megfordulok ezen a helyen, a munkám miatt szállok meg itt.

– Az igazság az, hogy még sosem jártam itt. Szerettem volna egy kicsit kikapcsolódni – felelte a nő félénken.

– Kellemes hely szeretem. És Ön még kellemesebbé teszi számomra.

– Ez igazán kedves Öntől, így ismeretlenül.

– Komolyan gondolom, amit mondtam.

– Egészségére!

– Egészségére! – felelt a Nő gyengéden.

Ezután az est következő részét kellemes beszélgetéssel töltötték. Ki milyen borokat szeret, ki melyik író könyveit fogja kézbe leggyakrabban, milyen sportot űz. Az mindkettőjük számára hamar világossá vált, hogy ízlésük szinte minden téren azonos. Közben nem vették észre, hogy repül az idő, és azt sem hogy időközben egy üveg bor lassan elfogyott. Mindketten jól érezték magukat, felszabadultan tudtak viselkedni a másik társaságában.

Amikor az utolsó korty következett, a Nő vágyott arra, hogy az estét a férfi szobájában töltsék, és fedezzék fel egymás másik oldalát is. Úgy tűnt, hogy a férfi is ugyanezt szeretné, gyengéden magához húzta és a fülébe súgta, hogy szívesen töltene még időt vele a szobájában.

  • Részemről semmi akadálya – válaszolt a Nő.

A férfi rendezte a számlát, gyengéden belekarolt a nőbe és felvezette a szobájába. Izzott a levegő közöttük, méterekről is érezni lehetett a felgyúló szenvedélyt. Beléptek a szobába, a Férfi gyengéden megszorította a Nő arcát és mélyen a szemébe nézett, a Nő esdekelve várta, hogy a Férfi megcsókolja, nem tette. Csak ennyit mondott:

  • Türelem

Bevezette a hallba, belesimított a hajába, végig simított a gerincének ívelt vonalán, és gyengéden a fal felé fordította.

A Nő szemben állt a fallal. A fülében csengtek a Férfi szavai.

  • Türelem!

Hallotta mélyen a lelkében. Nem tudott hátra nézni, de érezte, hogy a Férfi nyugodt, megfontolt mozdulatokkal leül, és felbont egy üveg bort.
Gondolati cikáztak, mint villám a forró nyári éjszakában, és nőiességét úgy öntötte el a vágy, mint nyári zápor a poros utcát. Gyorsan, és határt nem ismerve.
Nem tudta, mennyi idő telt el, lehettek órák, de lehet, hogy csak percek voltak.
Érezte tarkóján a Férfi kezének erős, határozott szorítását, szíve erősebben kezdett dobogni.
Megfordította az arcát, mélyen a szemébe nézett, érezte a testének melegét az arcán. Érezte az illatát, a szuszogását. De nem csókolta meg, hanem ismét annyit mondott,

  • Türelem!

Fejét gyengéden visszafordította a falhoz, és elfoglalta helyét a székében a pohár bora mellett.

A Nő hallotta az ismerős hangot, ahogyan a bor siklik az üvegből a pohár felé, aztán a Férfi kortyolt belőle. A hátához lopózott és borral kínálta a szájából. Ajkának érintése még nagyobb forrósággal öntötte, ehhez hasonlót még életében nem érzett. Mindennél jobban kívánta. A Férfi látta és érezte ezt, és csak annyit mondott:

  • Legközelebb. Ideje, hogy hívjak Önnek egy taxit, és haza kísérjem.

A Nő kábán és értetlenül nézett vissza rá, de szemében látta a vágyat és a melegséget. Nem tudta magában eldönteni, a Férfi miért kíséri haza. Hiszen itt és most, ebben a pillanatban szó nélkül megkaphatná. Biztosan oka van rá, hogy így cselekszik.

  • Köszönöm, örülök, ha haza kísér.

A szálloda előtt már várt rájuk az autó. A Férfi besegítette a hátsó ülésre, majd beszállt mellé. Kezét a kezébe fűzte, és nem engedte el, amíg a taxi meg nem állt a nő lakása előtt. A Férfi kiszállt, kisegítette a Nőt az autóból, mélyen a szemébe nézett, az arcát gyengéden összeszorította és forrón megcsókolta.

Majd gyengéden ennyit súgott a Nő fülébe:

  • Legközelebb.

A kocsi ajtaja becsukódott mögötte. A taxi gyorsan suhant tova a hűvös New York- i éjszakában.

A Férfi és a Nő is azon gondolkozott, vajon mikor lesz legközelebb? Vagy lesz egyáltalán?

Fekete Helga

 

A novella magazinunk idei novellapályázatán továbbjutott a döntősök közé, melyek kivétel nélkül megjelennek magazinunk oldalán. A megjelenő novellák alatt legtöbb like-ot kapó pályamű a közönségszavazatok alapján, három további pedig szakmai zsűri döntése alapján kerül kiválasztásra 2019. június 28-án. Minden pályázónak sok sikert kívánunk!

A novellára itt, az oldal alján, a like gomb megnyomásával szavazhat:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük