„Gyereknek öreg voltam, öregnek meg túl fiatal” – Interjú Dombóvári Istvánnal

Ismerjük a Dumaszínházból és a tévé képernyőjéről.

Járja az országot önálló estjeivel, gyerekdarabokban lép fel, jó ügyek mellett áll ki.

Figyel rá a bulvár, de ő is használja a bulvárt. Hiperaktív az online térben, allűrmentes az offline térben. Véleményvezér és érzelemvezér.

FP: Nehéz téged elcsípni. Hogyan töltődsz fel, mikor pihensz?

DI: Számomra a pihenés nem plusz tevékenység, mert az életidő drága kincs. Feltöltődni? Nem elem vagyok, ami lemerül. Folyamatosan mozgásban kell lenni: intézményszerűen vagyok exhibicionista.

FP: Gyerekelőadásokban is fellépsz, amit nagyon élvezel, legalábbis úgy tűnt, amikor láttalak Micimackóként. Szereted?

DI: Ha valamit nem szeretnék, azzal nem foglalkoznék, ennyire már ismerem a saját használati utasításomat. Ha megtalál egy impulzus, megyek utána.

FP: Tágítod a komfortzónádat? A Micimackóban például énekelsz. De azon kívül is, Popmonsterz néven.

DI: Azt is viccből csináltam, minden csak móka.

FP: Lehet, hogy nyolcvanéves korodban is Pán Péter leszel? Szándékodban áll felnőni valaha?

DI: Valószínűleg már nem fog menni. De ez nem a világ legnagyobb problémája.

Miért kell mindenkinek felnőni?

Későn érő típus vagyok, gyereknek öreg voltam, öregnek meg túl fiatal.

Világéletemben el volt csúszva valahol az egyensúly.

 

 

FP: Gyerekkorod óta szerepelsz: a véredben van.

DI: Igen, de hamar ki lehet belőle esni, és átvedleni civillé. Ezért nem töltök két hétnél többet távol a színpadtól. Tulajdonképpen, amit mi csinálunk, természetellenes dolog, hiszen az ember eredendően inkább intim lény.

FP: Nemsokára negyvenéves leszel. Vannak jelei az öregedésnek: morgósabb vagy, máshogy csinálsz dolgokat?

DI: Egész életemben attól féltem, hogy negyvenévesen család nélkül fogok élni, és jelenleg így is áll a dolog.

FP: Ez bármikor változhat!

DI:

Attól tartok, hogy beleestem abba, amibe oly sokan:

nem tudtam az életem rendesen súlypontozni,

és elborult az egyik irányba a csónak.

 

 

FP: Egy humorista nemcsak bohóc, szócső is. Mostanában mégsem nyilvánulsz meg a közélettel kapcsolatban, miért?

DI: Így van, kiszállok a megosztó témákból. Régen beleálltam én is. Sok parttalan vitát folytattam le, ami mindenkitől csak energiát vett el. Az emberekben indulatok feszülnek, nekem nem feladatom ezt tovább gerjeszteni, a lángot el kell oltanom, nem pedig gázolajat önteni rá.

FP: Ám, ha megsértenek, azt visszaadod.

DI: Érzelemvezérelt ember vagyok, ebből nem is csinálok titkot. Persze sokszor megbántam ezt.

De az ember az alapprogramján nem tud változtatni:

egy flipperből sosem lesz ultrahanggép.

Nem arról van szó, hogy a negatív kritikát nem tűröm el, bár meg tudok sértődni egy-egy kommenten. Inkább a jelenséget próbálom értelmezni: mi visz rá egy embert, hogy írjon valami becsületsértőt?

 

 

FP: Néha az az érzésem, maszkokat cserélgetsz, és csak kevesen ismerhetik meg az igazi Dombit.

DI: Mindenkinek vannak maszkjai, csak van, aki bevallja, van, aki nem. A legérdekesebb az, ha már ennyi időt eltöltöttél a színpadon, néha azt érzed, az a valóság, ami ott van, és a kettő közötti lét a pszeudo.

FP: De ez veszélyes: rámehetnek párkapcsolatok, barátságok.

DI: Miért, három műszakban vagy éjszakásként dolgozni nem veszélyes? Én egy éven keresztül voltam éjszakai műszakos.

FP: Alulról kezdted, olyan munkákat végeztél, hogy az ember megdöbben. Évekig fagyoskodtál egy húsüzem hűtőkamráiban.

DI: A szüleim próbáltak támogatni, taníttatni, de nem hagytam magam. Ez az én hibámból történt: renegát, lázadó tinédzser voltam.

FP: És a nagymamád? Hiszen négyéves korodban ő tanított meg olvasni.

DI: Ő sajnos ötéves koromban elhunyt, de arra még pont volt ideje, hogy megtanítson olvasni. Nagycsoportban én olvastam mesét a többieknek az óvodában. Hatodikig nagyon jól ment az iskola, sokat néztek ki belőlem.

Annyira jól tanultam, hogy hónapokra felmentettek az iskola alól.

Nem kivételeztek velem a suliban, egyszerűen hasra voltak esve tőlem.

Hatévesen volt a fénykorom.

 

 

FP: Most nem a fénykorodat éled? Maradt valami utó-Pista álom, amit el akarsz érni?

DI: Egy saját tévéműsor jó lenne, ami teljesen az én attribútumaim alapján készül, azt nagyon szeretném. De ez csak kis komfortzóna tágítás, bázisugrást például nem tervezek.

FP: Honnan jött a könyvírás? Untad az újságírókat, akik mindig a fogyásaiddal zaklattad, és gondoltad a Félkövérrel lerázod őket?

DI: Ez jól csengő szöveg, de nem így volt. Igazából Kormos Anett találta ki, akivel együtt turnéztunk egy évig. Minden nap végighallgatta, mi történt velem. Azt mondta, annyi öndiszkriminatív baromságot összehordtál már ezzel a témával kapcsolatban, egybe kéne gyűjteni. De nem vagyok író a szó klasszikus értelmében, ez egy kis kirándulás volt.

 

 

FP: Minden műfajba csak kirándulsz?

DI: Mindenhová teszek egy kirándulást, mert így tudok mindenhol otthon lenni. Pedig három helyen lakom, gyakorlatilag még igazi otthonom sincs.

FP: A social mediában otthonosan mozogsz.

DI: Heti minimum másfél millió embert érek el, akiknek szívem szerint válogatott tartalmat adnék. De a közösségi média teljesen disszonáns:  légy jelen, de maradjon benned valami exkluzív!

Pedig egy pici varázslatot mindig érdemes

megőrizni magunkból.

Finy Petra

Fotók: Éles Balázs

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük