A lenyugvó nap aranyhidat rajzol a folyóra. A part menti fákról hulló őszi levelek táncra perdülnek a lengedező szellőben. A kavicsos sétány egyik félreeső padján egy idős pár ül.
Folyékony arany mi jéghideg, mégis tüzes utóhatást kölcsönző. A pohár oldala tikkad, majd táncolva lecsorog egy pára csepp. Megnyalom ajkam, miután bele kortyoltam. Megállapítom, a legjobb pohár bor, amit ittam.
Büszkeség és Balítélet. Értelem és érzelem. Emma. A kedvenceink Jane Austen angol regényírónőtől, aki óriási hatást gyakorolt az irodalomra, de legfőképpen a nőkre.
Ahogy meghallottuk az első szívdobogásod, azonnal elneveztünk, Kitti. Nem tudtuk miért ilyen gyorsan és miért így, talán mert első perctől neveden szerettünk volna szólítani, és éreztem kislány leszel.
Énekes, zeneszerző, zongorista, aki 1947. február 4-én született Budapesten. Közel 150 dal szerzője és előadója, akinek dalai évtizedekkel halála után is nagy népszerűségnek örvendenek. Ő Máté Péter.
A főhadnagy úr irdatlan soká nézegette a Pesten frissen vásárolt térképet; elővette a finom kis távolságmérő műszerét is, ezt is most vette, s lemérte a térképről – ahogy a szakácsnő a derelyemetszővel vágja a tésztát – az összes megtett és megteendő utakat.
„Mrs. Jacques Futrelle, lánykori nevemen Lily May Peel vagyok. 35 éves regényíró. A férjemmel utazom a hajón, az első osztályon. Ma 1912. április 10-ét írunk. Egy üzleti megbeszélésről tartunk hazafelé Southamptonból, a Massachusetts állambeli Scituate-be.”