Folyékony arany mi jéghideg, mégis tüzes utóhatást kölcsönző. A pohár oldala tikkad, majd táncolva lecsorog egy pára csepp. Megnyalom ajkam, miután bele kortyoltam. Megállapítom, a legjobb pohár bor, amit ittam.
Ráfogom a mámoros állapotra, hogy eszembe jutott az a smaragdzöld szem, az ébenfekete haj, a széles mellkas. Rádönteném fejem, mint hulló falevél a földre. Tekintetét nem tudom feledni. Mély levegőt veszek, s óvatosan fújom ki.
Óh kacagtat, simogatja a lelkem legmélyét a feltörő gondolat. Rabul ejtő, mint ez a pohár bor, mit épp a kezemben tartok. Hasonló pillanatra vágyom, vele. Csak ő, én és a tüzes utóhatás, egy mámoros pillanatban.
Veronika
(kezdőkép:unsplash)
