Itt van az ősz, itt van újra, és ezzel együtt minden anya „rémálma”, a mindennapos uzsonnapakolás kora reggelente.

Mikor a nagyobbik fiam elsős lett, akkor döntöttem úgy, hogy keresek valami jópofa, praktikus és környezetbarát uzsonnacsomagolási megoldást. Ekkor találtam rá a Yumbox dobozokra, amikre azóta is teljesen rá vagyok kattanva, és amikbe nem csak három gyerekemnek, hanem alkalom adtán saját magamnak is pakolok finomságokat.

Így indult 8 évvel ezelőtt az én uzsipakolós projektem, aminek azóta még két csemete (jelenleg hatodik és harmadik osztályos) a haszonélvezője.

Időközben bővült az uzsonnásdoboz repertoárunk is, hiszen amellett, hogy mindenkinek van egy saját, egyéniségéhez passzoló doboza, például a nagy fiamnak már beszereztem egy nagyobb méretet, amibe nagyobb mennyiségű étel is elfér, de van olyan dobozkánk is, amibe apró rágcsákat tudok pakolni.

Annak ellenére, hogy kifejezetten szeretem kiélni a kreativitásomat az uzsonnapakolás terén is, vannak azért mélypontok, mint például amikor a hétköznapok szürkeségében elfogy az inspiráció, vagy mikor azt látom, hogy félig tele kerül haza a doboz esténként. (Az még a jobbik eset, ha ez aznap este és nem napokkal később derül ki, már erre is volt példa!)

Szeptemberben azonban kivétel nélkül mindig friss lendülettel állok a dobozok megpakolásához, és most úgy gondoltam, hogy megosztom három kedvelt vegetáriánus illetve vegán összeállításom, hátha más is kedvet kap ahhoz, hogy hasonló finomságokkal lepje meg a gyerekeit (vagy saját magát?).

Mivel én évek óta növényevő vagyok, így alapvetően zöldségekből, gyümölcsökből és más növényi alapú étkekből készítek uzsonnát. A gyerekeim amúgy nem vegánok, így az is előfordul, hogy a tízórais dobozba felvágott vagy sajt kerül.

Most azonban három olyan kedvencet hoztam, mely teljesen hús- és tojásmentes, továbbá opcionálisan tejmentes is.

Az uzsonnák legnagyobb sztárja a szendvics, amit én is gyakran készítek. Azonban egy idő után a szendvicsek nagyon unalmasak tudnak lenni, ezért én általában „felturbózom” őket.

Ezúttal teljes kiőrlésű szedvicskenyeret használtam, melyet egy kis hummusszal (csicseriborsó alapú krém) kentem meg, majd a tetejüket sajttal (vagy tetszőlegesen növényi alapú sajttal) díszítettem. A falatkákat cuki kis zöldségnyársakkal rögzítettem – külön a lányom kedvéért, aki a legválogatósabb a három gyerek közül.

A szendvics mellé a kertünkben termett piros és sárga koktélparadicsom és vékony hasábokra vágott sárgarépa került (egyébként az uborka is nagy kedvenc!).

Mindig csempészek valami kis édességet is az uzsonnába, mert nálunk az a megállapodás, hogy ha fogy az elemózsia egészséges része, akkor van desszert is.

Minden gyerek ízlésvilága más és más, ahogyan az étvágyuk is, no meg az sem mindegy, hogy milyen a suliban az ebéd, vagy meddig vannak délután az iskolában. Mindig ehhez mérten próbálom belőni az uzsonna mennyiségét, és előfordul, hogy a dobozok mellé még müzliszeletet, péksüteményt vagy kekszeket is csomagolok.

Ez a tízórai egyébként a lányomnak elég szokott lenni a legtöbb esetben, a fiúknak viszont már jóval többet kell pakolnom.

Nagy kedvenc még nálunk a gofri és az amerikai palacsinta is, de nem csak vasárnap reggelenként. Néha este elkészítek egy nagyobb adagot a kis palacsintákból vagy a mini gofriból, és másnap azt pakolok uzsonnára. Olyan is volt már, hogy kora reggel frissen készítettem, de valljuk be, azért nem ez a jellemző.

Ilyenkor a palacsinta vagy gofri mellé mogyorókrémet és gyümölcsöket adagolok, és az elmaradhatatlan juharszirupot a képen látható cuki kis szörnyecskébe adagolom. Na, ez a kis szilikon palack ugyancsak nagy favorit, de egyébként nagyon praktikus is.

Most pedig jöjjön egy kisebb dobozba készített snack összeállítás, ami az egyik személyes kedvencem. Ha megyek valahova, sokszor készítek magamnak valami falatoznivalót, mert sajnos gyakran előfordul, hogy növényi alapú ételt nem találok sehol az étlapon/büfében.

Ezúttal rizsből és lencséből készült ropogós chipset, répaszeleteket és olívabogyót tettem a saját készítésű hummusz mellé, amibe egyébként szoktam még kaliforniai paprikát, uborkát vagy zellerszárat is mártogatni.

Ebbe a kis dobozba sokszor teszek még diákcsemegét, kétszersültet vagy felvágott gyümölcsöket is, ezek mindig jól jönnek vész esetére.

A lehetőségek tárháza egyébként végtelen, ezernyi féle földi jóval lehet ezeket a többrekeszes dobozokat megtölteni, és az ember azon veszi észre magát, hogy elégedettség tölti el egy-egy „műremek” megalkotása után.

Nyilván felmerülhet a kérdés, hogy ez mennyivel több idő és energia, mint „csak” pár szendvicset megkenni és becsomagolni?

Egyik oldalról persze hogy több idő, mert több tervezést és beszerzést igényel. Ha azonban az ember egy idő után már „dobozban gondolkodik”, akkor automatikusan jönnek az ötletek, hogy mi kerülhet még a rekeszekbe.

Az én titkom elsősorban az, hogy legyen a doboz reggelre elmosva és kikészítve, továbbá nagyjából tudjam, hogy aznap mit fogok bepakolni. Ha ez a két feltétel teljesül, nem sokkal több idő a guszta dobozok telepakolása, mint a „hagyományos” uzsi elkészítése.

Az viszont egészen bizonyos, hogy ezeknek a kis meglepi uzsi csomagoknak sokkal jobban örülnek a gyerekek, mint egy „sima” szendvicsnek és almának.

Anni,
a Napi Boldogság életmód blog szerzője

(A képek a szerző tulajdona, felhasználásuk nem engedélyezett.)