Kovács–Posta Erika második gyermekét várta, amikor úgy döntött, hogy ahelyett, hogy saját szakmájában kezdené ismét újra, a szülési szabadságot önmaga fejlesztésére fordítja. Egy elsőre talán meghökkentő területet választott: elvégezte az Academy4MoMs kisgyermekes anyukáknak szóló programozóképzést, szeptembertől pedig frontend fejlesztőként vág bele új karrierjébe.

Háhner Petra: Második gyermeked születése előtt egy ismert telekommunikációs nagyvállalatnál dolgoztál elismert munkaerőként. Mégis ahelyett, hogy visszatértél volna a biztos pozíciódba, egy éles karrierváltás mellett döntöttél. Miért?

Kovács-Posta Erika: Amikor először várandós lettem a kislányommal, 15 hónap szülési szabadság után tértem vissza a munkába. Annak ellenére, hogy ugyanabban a pozícióban folytattam, újra kellett tanulnom a folyamatok nagy részét, hiszen nagyon sok változás történt, és úgy éreztem, hogy a vezetőségnek is újra bizonyítanom kell. Gyakorlatilag olyan volt, mintha egy teljesen új helyen kezdenék. Aztán újra mindenbe beletanultam, sikerült fejlődnöm, még részleget is váltottam,  amikor kiderült, hogy ismét gyermeket várok. Azt éreztem, hogy nem szeretném ismét átélni, amit az első gyermekem születésekor, ezért elkezdtem gondolkodni a lehetőségeken.

HP: Nem egy hétköznapi területet választottál. Miért pont a programozás fogott meg?

K-P.E: Úgy gondoltam, hogy ha már mindenképp újra bele kell tanulnom valamibe, akkor olyan területen kezdeném újra, amiben hosszú távon is látok perspektívát, fejlődési és előrelépési lehetőséget, és ahol értékelik a szorgalmamat és lojalitásomat.

Korábban nagy adathalmazokkal dolgoztam, és már akkor egyre jobban érdekelt, hogy hogyan lehet a repetitív feladatokat automatizálni, gyakorlatilag egy gombnyomásra elérni azt, amivel az ember egyébként órákig pötyög. A munkám során beleláttam hasonló projektekbe, és lenyűgözött, hogy milyen csodákat tudnak művelni azok, akik értenek az informatikához. Akkoriban találtam rá a kifejezetten anyukáknak szóló részidős programozóképzésre, ami az időbeosztás és a bölcsődei ellátás miatt pont ideális választásnak tűnt.

HP: Hogy érezted magad a képzés alatt?

K-P.E: Egyetemet végzett közgazdászként nem állt teljesen távol tőlem a programozói alapgondolkodás, mégis rengeteget kellett tanulnom. A képzés eleje egészen sokkoló volt, attól tartottam, hogy ez soha nem fog menni. Nemcsak a programnyelvekről és a kódolásról tanultunk, a kapcsolódó háttértudás elsajátítására is szükség volt, és számtalan olyan új rendszerrel is meg kellett ismerkednünk, ami a kódolást egyáltalán lehetővé tette. A képzés végére azonban minden összeállt, amiben sokat segített a Green Fox oktatási módszere. Folyamatosan arra ösztönöztek, hogy önállóan jöjjünk rá a megoldásokra. Ez nekem nagyon bevált, szerintem a valós tudást az adja, amiért te küzdöttél meg, amire te magad jöttél rá.

HP: Ahogy hallgatlak, látszik, hogy nem lehetett könnyű. Hogyan tudtad mégis összehangolni a családi teendőiddel?

K-P.E: Otthon is sokat kellett gyakorolnom, erre általában az alvási és saját időmet fordítottam, nem szerettem volna a családdal tölthető időt beáldozni. Nem egyszer akár hajnali kettőig is fent maradtam, így voltak nagyon kimerítő időszakok. Előfordult, hogy sírtam, de ez másokkal is így volt. Van az a pont, amikor úgy érzed, hogy nem vagy többre képes, és így jön ki a feszültség. Ilyenkor sokat segített a képzés többi résztvevőjének és a Green Fox képzett coachainak a támogatása. Úgy működtünk, mint egy kis terápiás csoport. Nagyon megszerettük egymást.

HP: Ha jól hallottam, nemcsak hogy levizsgáztál, de néhány héttel a képzést követően sikerült is elhelyezkedned egy amerikai multinál. Visszatekintve milyen volt ez az időszak?‍

K-P.E: A nehézségek ellenére határozottan sikerként könyvelem el. Közben azt mondtam magamnak, hogy ha ezt megcsinálom, akkor bármire képes vagyok. És sikerült is, úgyhogy egy képzeletbeli oklevelet is átadtam magamnak. Egyszer már megtettem ezt korábban évekkel ezelőtt, amikor a férjemmel lefutottuk a maratont. Körülbelül egy évet készültünk rá, és bár soha nem voltam jó futó, megcsináltam. Az komoly fizikai megpróbáltatás volt, a programozóképzés pedig kőkemény agytorna. A közös pont pedig, hogy mindkét teljesítményhez rengeteg kitartásra volt szükség.

Az első állásinterjúm is kifejezetten jó élmény volt, sőt, most már azt is tudom, hogy az új karrierem kezdete is: szeptemberben részmunkaidőben, frontend fejlesztőként kezdek ugyanis a cégnél. Nagyon jó érzés, hogy kompetens lehetek ezen a piacon. 

HP: Mit javasolsz azoknak az anyukáknak, akik hozzád hasonlóan szívesen megtanulnának egy új szakmát, akár a programozást?

K-P.E: Ha valaki kicsit is érzi magában a tettvágyat és a tanulni akarást, mindenképp vágjon bele. A Green Fox ezt nagyon jól csinálja, és az is sokat segít, hogy coaching terén is adnak támogatást: a hallgatókkal pszichológus szakemberek is foglalkoznak. Nagyon sokat számít, hogy ha nehéznek érzed, tudsz beszélni olyan hozzáértő szakemberrel, aki nap mint nap találkozik hasonló emberekkel és helyzetekkel.

******************

Az Academy4MoMs kisgyermekes anyukáknak szóló programozóképzésről

A Green Fox Academy és az Academy4MoMs együtt indítottak egy részidős programozóképzést olyan kisgyermekes szupermamiknak, akik programozóként terveznek visszatérni a munka világába. A képzést teljesen az anyukák igényeire szabták: a hallgatóknak kezdetben heti 3×3 órát, majd később 6 órát kell az osztályteremben eltölteniük, emellett a képzés helyszínén  egy élményközpontú bölcsődével várják a karrierváltó anyukákat. 

Az első évfolyam Kovács-Posta Erikával júniusban végzett, a szeptemberben induló második évfolyamra még augusztus 18-áig várják a jelentkezéseket.  

(képek: Green Fox Academy)