Ezotéria, ufók, páciensekkel való szerelmi viszony – ilyen volt Carl Gustav Jung, a pszichoterápia atyja

Carl Gustav Jung, a jungiánus pszichoterápia atyja elismert svájci pszichológus volt, aki úttörő szerepet játszott az ember lelki világ feltárásában.

A legnagyobb személyiségelmélet-alkotónak köszönhetjük az extroverált és introvertált kifejezéseket, illetve a kollektív tudattalan archetípusainak definiálását. Minden kétséget kizáróan lángelme volt, de annál több is: családapa, szívtipró, spirituális gondolkodó.

Paul és Emilie Jung fia 1875. július 26-án született a svájci Kesswilben. Jungról azt mondták, hogy magának való gyerek volt. Nem volt testvére, anyja pedig mentális betegségben szenvedett, és rövid ideig egy klinikán kezelték, amikor Jung mindössze három éves volt. Jung hamar a filozófiai könyvek felé fordult, ahelyett, hogy apja nyomdokaiba lépett volna a papsághoz való csatlakozással. 1900-ban diplomázott a Bázeli Egyetemen, majd a Zürichi Egyetemen, megszerezve mind a doktori, mind pszichiátriai orvosprofesszor végzettséget.

Jung a Burghölzli pszichiátriai kórházban kezdte meg pályafutását, ahol szóasszociációs vizsgálatokat végzett. Megkérte a pácienseket, hogy egy adott szóra reagáljanak egy másik szóval, ami először eszükbe jut. Azt figyelte meg, ha valaki az átlagosnál lassabban ad választ, az különleges jelentőséggel bír az illető számára és az elfojtás által a tudattalanban tartózkodik.

Így alkotta meg a komplexus kifejést. Ezt az állapotot olyan emberek tapasztalják meg, akiket a tudatalatti félelmük, többek között a bizonytalanságtól, az alsóbbrendűségtől vagy a felsőbbrendűségtől való félelmük alapján lehet profilozni. Jung mindez alapján arra jutott, hogy ő maga egyszerre rendelkezik apakomplexussal és anyakomplexussal, ami magában hordozza az ellenérzést apja passzív személyisége és anyja kiszámíthatatlan viselkedése iránt.

Meglepő módon viszont nemcsak a pszichológia érdekelte.

Vonzották az olyan szokatlan témák, mint a boszorkányság,
alkímia, folklór és az egzotikus jóga,

sőt, össze is kapcsolta őket a pszichoanalízissel. Sigmund Freud követői bírálták Jungot az érdeklődése miatt, úgy vélve, hogy kívül esnek a tudomány hatáskörén. Pedig érdemes volt tanulmányoznia, mivel őt tekinthetjük a transzperszonális pszichológia elindítójaként, amelynek területe a tudomány és az ezoterika között mozog.

Hangsúlyozta a spiritualitás és a tudattalan hatások jelentőségét. A psziché világát olyan tényezők tanulmányozása útján közelítette meg, mint az álmok, a vallás, a művészet, a filozófia és a mitológia.

Sőt, mi több! Jung 1958-ban kiadott egy könyvet, ami magyarul Titokzatos jelek az égen címmel jelent meg. A könyv nem saját észleléseinek krónikája, sem más szemtanúk vallomásainak hitelességének vizsgálata. Jung feltárta, mi vezetheti a pszichét ahhoz, hogy olyan dolgokról fantáziáljon, mind az idegenek, miért akarunk hinni bennük, vagy ha egyáltalán léteznek, mit akarhatnak.

Visszakanyarodva a tudományos oldalra: Jungot és Freudot egyaránt elbűvölte a tudattalan elme, és ez az érdeklődés eredményezte ötéves munkakapcsolatukat 1907 és 1912 között. De Jung magára haragította Freudot, amikor megjelentett egy könyvet, Bevezetés a tudattalan pszichológiájába, amely ellentmondott Freud néhány elméletének. (Freud határozottan állította, hogy a pszichológiai kérdések a gyermekkori szexuális fejlődésből fakadnak, illetve a neurózisok főként szexuális eredetűek. Jung szerint nem a szexualitás az egyedüli válasz mindenre.) A kötet annyira megsértette Freudot, hogy megszakította a kapcsolatot és egyben barátságát Junggal.

Nemcsak a pszichológiában volt eredményes, hanem a nők körében is. Nemigen tartotta tiszteletben az orvos-beteg kapcsolat határait. Annak ellenére, hogy feleségül vette Emma Rauschenbachot 1903-ban, és öt gyermeke született,

Jung hírhedt nőcsábász volt.

Szeretői között akadtak olyanok, akik épp a páciensei voltak vagy a kezelés után kerítettek sort a testi kommunikációra. A leghíresebb eset, amiből film is készült (Veszélyes vágy) az a Sabina Spielrein orvostanhallgatóval való kapcsolata. Emmánál ekkor betelt a pohár, és megírta Spielrein szüleinek a helyzetét. Nos, Jung ahelyett, hogy kétségbe esett vagy szégyellte volna magát, írt nekik és egyenesen felajánlotta: véget vet viszonyának, ha többet fizetnek neki a tanácsadásáért.

Noha Jung nincs közvetlen kapcsolatban az Anonim Alkoholisták csoportjának megalapításával, széles körben elismerik, hogy segítette az elindítását. Az 1930-as évek elején egy Rowland H. nevű férfi segítséget kért Jungtól a túlzott alkoholfogyasztás miatt. Jung úgy vélte: inkább a spirituális, mint a viselkedési átalakulás lenne hasznos Rowland esetében, és javasolta, hogy keresse meg az Oxfordi programot, amely az akkori Amerikában népszerű vallási mozgalom volt. Az Oxford-program az önértékelést a tévedések elismerése és kijavítása révén gyakorolta. Rowland ezután ajánlotta a módszert  Bill Wilsonnak, egy barátjának, aki megpróbálta gyógyszeres úton kezelni alkoholizmusát. Mindezek után Wilson megalapította az AA-t.

Jung az elme hasadékaiba való bepillantásai a saját személyes válsághoz vezetett és egyesek szerint már-már az őrület határán volt. 1913-ban Jung hangokat kezdett hallani és látomásokat látni. A Vörös Könyvnek nevezett naplóban minden tapasztalatát, gondolatát, elméletét és vele történt eseményt feljegyzett. Annyira személyes volt, hogy halála után a családja elutasította a kiadást, de végül 2009-ben mégis megjelent.

1957-ben Aniela Jafféval kezdett együtt dolgozni az Emlékek, álmok, gondolatok című önéletrajzi munkáján, majd békés körülmények között, 1961. június 6-án halt meg küsnachti otthonában.

Rengeteg bölcsességet, értékes kapaszkodót hagyott hátra, de most csupán néhány kiemelkedő gondolatát hagyjuk itt:

„Képtelenek vagyunk együtt élni dolgokkal úgy, ahogy vannak.
A vélemények fontosabbak számunkra, mint a valóságos élet,
és hajlamosak vagyunk rá, hogy inkább higgyünk a szavaknak, mint a tényeknek.”

„Önmagunk megismerése kaland, amely váratlan messzeségekbe
és mélységekbe vezet.”

„Aki kifelé néz, álmodik. Aki befelé néz, fölébred.”

„A szerelem csak annak fedi fel legrejtettebb titkait és csodáját, aki képes
a feltétlen odaadásra és érzelmi hűségre.”

„Az élet nagy problémáit nem lehet megoldani, túl kell élni.”

„Semmit sem tudunk megváltoztatni anélkül, hogy elfogadnánk.”

„Aki nem érti meg az élet célzásait, azt az élet előbb-utóbb telibe találja.”

Wadolowski-Balogh Orsolya

(képek forrása: Pinterest)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük