Forró a tenyered. Fázom attól, ahogy rám nézel, megérintesz. Fázom, és közben érzem, hogy megmozdítasz bennem valamit.

Egészen mélyről tör fel bennem az érzés, amikor az ajkad puhán a nyakamra simul. Becézgeted a bőröm… Le kell hunynom a szemem, mert megszédülök egy pillanatra. Még átszalad a fejemen a gondolat, hogy biztosan a bor, csakis a bor lehet az oka, hiszen már akkor is rázott a hideg, amikor a rúzsfoltomat a vékony üvegperemen felejtettem.

Az ujjaim ösztönösen túrnak a hajadba, finoman belekapaszkodom a tincseidbe, te pedig érted azt is, amit én még nem akarok. Felsimogatod a ruhát a derekamig, de nem érsz a bőrömhöz, erre nagyon figyelsz. Már az ajkad sem érint meg.

Lélegzeteddel cirógatod végig az állam ívét, egészen a szám sarkáig, miközben foglyul ejted a pillantásom.

Égetsz.

Fájsz.

Akarom. 

Nem szeretném. Hanem akarom.

Minden erőmmel küzdök a sóhaj ellen, ami ki akar szakadni belőlem. Az alsó ajkamba harapok, és közben arra gondolok, bárcsak te tennéd ugyanezt! A pillantásod elengedi az enyémet, s letéved a számra. Kitágul a pupillád.

Érzem, hogy milyen csatát vívsz magaddal te is. Érzem, hogy vesztésre állsz. Még neked sincs ekkora önuralmad.

Önző akarok lenni veled!

Látni akarom a két önzés végtelen harcát, hallani akarom a hangját, el akarok veszni a karjaid között, ott, a kanapén, aztán az ágyban, az előszobában, a falnál, az autó hátsó ülésén és a konyhapulton is!

Végül elhúzódsz, elnézést kérsz, és felveszed a telefont, amit én meg sem hallottam.

A feleséged keres.

Fejes Bogi

(kezdőkép: pexels)