Két ember gyalogolt a forró sivatagban. Összevitatkoztak. Erre az egyik pofonvágta a másikat.

Aki kapta a pofont, homokba írta: „Ma a legjobb barátom lekevert egyet!”

Továbbmenve, találtak egy oázist és egy kis tóba bementek fürdeni. Aki a pofont kapta nem volt jó úszó és elkezdett fuldokolni. A másik azonnal kimentette.

Akkor az kőbe véste: „Ma a legjobb barátom megmentette az életem.”

Miért tette ezeket?

Ha valaki megbánt, a homokba írd, hogy könnyen elfújja a szél.

Ha jót tesz veled valaki, azt vésd kőbe, hogy soha ne törölhesse el semmi!

Tanuld meg sérelmeidet homokba írni, jószerencsédet kőbe vésni!

Azt mondják: Egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz, egy pillanat műve. Megszeretni elég egy nap, elfelejteni kevés egy élet!

(Buddhista tanmese, ismeretlen szerző)

(kezdőkép: Unsplash)