Kezdő felnőttként, frissen kiadott diplomával indította pályafutását, majd több éven keresztül dolgozott egy olyan intézményben, ami csak vitte a pénzt, tőkét nem termelt.

A haszon jóval később, de így is csak számon kérhetetlen jussként keringett valahol a világ különböző szegletében.

Ezért hát boldog volt, ha a számláján – hat év tevékenység után – egy hatjegyű összeg jelentkezett. Termelés helyett költségnek számított ő ebben a fokonként hétpecsétes lakattal őrzött lépcsős rendszerben.

Ennek okán tehát mindent megtett, hogy szakmai, szellemi, lelki és anyagi téren is támogassa a kiskorú kuncsaftok értelmi, érzelmi fejlődését. Megfelelni a többségnek talán sikerült, persze a kudarcot magának burkolta, mégis hálával tért le erről a párját valóban ritkító, női többségbe burkolózó, fejben kiskorúnak megtartó munkahelyről.

A főnökkel persze azóta is tartja a kapcsolatot, hiszen postára jár, évente többször neki lenyilatkozik, beszámol és elszámol, védelme alatt áll, az úton irányítja, élelmiszer biztonságáról felel, kivizsgál és meggyógyít, vagy éppen rendet rak, őrt áll és otthont ad.

Tartalmas kapcsolat ez: egy fantom vezette multi és a pórszemély közötti kapocs. A függőség egyirányú a kikerülhetetlen vezető szereppel bíró nagyhatalommal szemben. Tudomásul véve eme apró egyenlőtlenséget, fütyörészve lavírozik az ágazatokat összekapcsoló merev pályán.

Kisiklás fenyegetettsége eleinte gyorsabb ütemben pumpálta a vért az ereiben, ma már csak legyint és a hátralépés tényét tagadva figurázza ki zsákmányszerző nagyságát.

Utazgat. Autóval nem rendelkezik, olykor anyósülési pozícióban navigál, néha pedig a hátulsó ülések egyikén foglalkozik kicsiny emberekkel. Ha egyedül vesz részt a közlekedésben, azt többnyire gyalogosan végzi, hosszabb útszakaszon a vonatot választja.

A vonat megfelelő tempóban, kötött pályán halad, miközben ő szabadon mozgolódhat, nagyobb rálátása van a többi utasra, de a mellette elhaladó tájra is, kinyújthatja a lábát, olvasásba veszhet, valamint helyben járhatja körbe a tápanyagcsere valamennyi szakaszát.

Ma már igazán könnyedén juthat menetjegyhez is. Míg korábban előző napon végigbumszlizott a városon, hogy biztosítva legyen a helye a másnapi útra, vagy aznap jóval a vonat indulása előtt megérkezett a pályaudvarra, majd dekkolt néhány órát a kővel és fémlemezzel burkolt szürkés barna árnyalatban álcázott fehérre festett falak és további csacsogó, netán csendben unatkozó, fejüket könyvbe, esetleg mobiltelefonjukba hajtó utas társaságában, addig mára egy applikáció segítségével otthonról intézheti bilétája online variációjának mindennemű szépségét.

Ez a program simán megjegyzi bankkártyája adatait, de újra és újra elkéri a születési dátumát. Luk hiányában készpénzt nem fogad el, de a banki tranzakció díját kárpótolva megspórolja számára az előzetes jegyvételre szánt időt, a metró retúrösszegét és a cédulka kiadását, mely a környezetvédelem miatt nem elhanyagolható. Meglepetésként gratis kedvezményt kap, mivel net segítségével, saját készüléken bonyolította a műveletet, holott simán fizetne a dupláját is a kiszámoltnak, kényelme mindenekelőtt van.

Indulás előtt még gondoskodik ételről, italról, majd órájára sandít, és a sínek két vége felé kandikál. Felváltva tereli szemeit egyik és másik irányba, matekozik. Átszállásra szánt idő a menetrend szerint négy perc. Igazán kellemes, átcuccolás után azonnal döcöghet tovább. Csak a hátizsákba rejtett brióst figyeli, nyel egyet, mosolyog.

Óra, sín, óra, sín, briós, óra… Enyhe fejrázás, utasokat lesi, szeme szűkebb vonala középen vertikális párhuzamot húz homlokán. Padra ül, feláll, menetel. Pár lépést távolodik a csomagjától, aztán visszatér. Leül, egy pontot fürkész maga előtt a poros peronon, jobb térdét felhúzza, ujjhegyein támaszkodva ütemes rázást enged meg lábával.

Orrán hosszan beszippantott levegő fokozatosan emeli meg mellkasát, aztán erőteljes fújással ki is szabadul a légtérbe. Szemét néhány másodpercre lecsukva eszközöl meg néhány látványos levegővételt, aztán a telefonján két kézzel lépeget. Olykor kinéz a képernyő vonzásából, balra néz, majd vissza lefelé, ismét fel balra, újra le. Jobbról szerelvény érkezik. Végre megszólal a hangosbemondó.

A vonaton toporogva követi a kalauzt, akinek hírei hallatán a ráncai inkább vastagabbra és mélyebbre nyílnak. Eltérni kényszerül az eredeti tervtől, korábbi állomáson száll le, hogy új helyet biztosítson az egy órával később továbbhaladó járatra. Mobilján jelzi a problémát, megoldásra vár, a magyarázatból magyarázkodás lesz, segítségnyújtásból elterelés.

A főnöktől ugyanis online akciós jegyet vehetsz, de reklamációt személyesen nem tehetsz. Affektálval, mézes-mázos hangon értesíti az üveggel körbebástyázott vöröses asszonyság a kérőt, hogy ne tőle kérjen, aki neten vásárol, annak a jegye a saját felelőssége.

Új jegy. 100 forint légkondicionáló nélkül, 300 mellette. Ez utóbbi mellett dönt, utánozva a „kaszásnéni” hanglejtését, búcsúzik, távozik.

Felszállna, de a nagyfőnök emeltárús kocsijának ajtaja nem nyílik, azt egy másik kocsin keresztül kell megközelíteni. Viszont a hűtés funkcionál… egy ideig, aztán az esti világítással együtt eltűnik.

Újra otthon, hála a mindenre kiható ‘Nagyfőnöknek’. Ember tervez, főnök végez. Akarata felülírja a nép akaratát. Csendben maradni, ülni és nézni, nem zaklatni, bégetni kell, míg ő kaput formáló ajaktartással hátrafelé nézeget, intézkedéseivel az előrehaladás látszatát kelti, a középvonalhoz visszatérni kíván. Fejlődésében buktát főz, majd kezeit teste előtt keresztezve hárítja a felelősséget. Monopolhelyzetét megtartja, annak jogát fenntartja.

Jól van ez így? Nincs választás. Majd lesz.

Addig kicsit tovább tart az utazás, előre fel nem merült költségekkel kell számolni, de a gyönyörű táj látványa feledteti a mögöttes tartalmat. Jó lesz!

Sue Inside

(kezdőkép: Unsplash)