Álmok éjszakája – százszavas novella

Ismertem őt. Mindig is ismertem.

Őt kerestem. Életeken át. Világokon át. Őt kerestem minden történetben. Őt vártam minden pillanatban. Lelkem párját. Másik felem, aki olyan, mint én.

Egyszer csak rám talált.

Előbukkant az ismeretlenségből. Az internet mélységes bugyraiból. Hajnalig tartó beszélgetések után találkoztunk személyesen is.

Csendben néztem rá. Barnán villant szeme. Szája résnyire nyílt. Halkan suttogta nevem. Olyan volt, mint a selyem érintése. Lágy. Izgató. Hangja vihart kavart bensőmben. Reszketett kezem. Arcom égett. A testem lángolt. Érintése életre keltette az álmokat erre az éjszakára. Vágyaim vad táncot roptak.

Hajnalban lágy csókot lehelve ajkamra tovább suhantak a semmibe.

Bennem élt tovább.

Renee

(kezdőkép: Unsplash)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük