Eszter fáradtan tekintett körbe a lakáson. Rendetlenségen mindenhol, ez egy szélmalom harc. Sóhajtott.
A gyerekei már óvodában, ez pedig megvárja.
Felvette kedvenc pulcsiját, copfba fogta haját és indult is. Csak egy szürke hétköznap.
Ahogy kilépett a lakásból, a vakító napsütés ereje szinte a szívéig hatolt. Élvezte a melegét.
Továbbindult, de pár házzal odébb, gyönyörű nárciszok és csillagvirágok mosolyogtak rá. Megállt. Meseszép színük megbabonázta..
Lenézett kopott szürke pulóverére és nem értette mit szeret benne. Ki fogja dobni.
A gyermekei nem ilyen anyát érdemelnek. Mikor ma értük megy, olyan akar lenni, mint azok a virágok, amik puszta létezésükkel hoznak örömöt.
Értük.
Dumkopffel Kata
(kezdőkép: Unsplash)
