Az egyszeri nő, na meg a körömolló

Mostanában helyreállt az alvókám.

Jókat alszom, szépeket álmodok és még csak megfulladni sem akarok már a köhögéstől.

Mivel kiegyensúlyozott lett az alvásom, minden este, éjfélre ágyba bújok.

Kérem, nevetést tessenek visszatartani, az éjfél, az nekem nagy szám, ugyanis nemrég még bizony éjjel három volt a lefekvés ideje – már ha lefeküdtem egyáltalán aludni. (Az insomnia nagyon kegyetlen tud lenni…)

„Anyci, ne kalandozz el!” – mondanák a csajok, és igazuk is volna.

Szóval, felnőtt, ivarérett nőként mindenki tudja, hogy mi a legjobb éjszaka. Na mi? Enyje–benyje, hát aludni! (Khmmm, utána…)
Tehát a történetem estéjén én is lefeküdtem, hatalmasakat ásítottam, ledobtam vastag pihe-puha zoknimat, meleg paplanba burkolóztam, fejem eligazítottam… Kényelem, pille álom: jöhetsz! És… és… Beakadt a lábujjkörmöm a lepedőbe!
„Ezt nem hiszem el!” –szisszentem fel.

Mit csinál ilyenkor egy nő?

1. Visszahúzza a zoknit és alszik,
2. Bebugyolálja a lábát a paplannal és alszik,
3. Kikel az ágyból, kibotorkál és félig álomban előszedi az ollót… És innentől horror.

Naná! Bingó.

Fogadjunk, hogy kitaláltad, PinkMutter az ollóra szavazott. Így, éjjel fél egykor, félig nyitott szemekkel, bedobtam egy teljes pedikűrt! Komplett lábápolás, szakszerűen, bőrvágó ollóval – mi mással???

És, mint aki jól végezte dolgát, visszabújtam aludni. Na. Ugye. Nem karcol már az a köröm. Alvás.

Reggel pedig, amikor felébredtem, mind a 10 lábujjam bedagadva, benyesve. Olyan volt a lábam, mint egy középkori kínzás színhelye! Nem túlzok.

Ezek után sejthetitek… Minden lépésnél szívtam a fogam.
Egy dolog vigasztalt csak. Találkoztam egy ismerőssel aki megjegyezte: „Szuper a csizmád, olyan nőies benne a járásod!” Na persze, gondoltam, de édesen mosolyogtam közben.

Ha tudnád!

Mondjuk, mindig mondták: a szépségért meg kell szenvedni!

De azért legközelebb az egyes pontra szavazok majd!

Puszi: PinkAnyu

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük