Gondoltam, megajándékozom magam. Te lettél volna az ajándék…. És meg is kaptalak. 

Tudtam, hogy nincs túl sok esélyem nálad, hisz kijelentetted: „Nem szeretnék kapcsolatot.”

Így a kezembe vettem az irányítást. Legalábbis azt hittem, hogy játszhatunk úgy, ahogy én szeretnék.

Nőnap alkalmából gondoltam, megajándékozom magam, nő vagyok, így csak megérdemlem.

Te lettél volna az ajándék…. És meg is kaptalak. Órákon át szeretkeztünk és elmerültünk egymásban.

„Enyém leszel. Enyém vagy.” Gondoltam én. Ezek után magadhoz húztál és beszélni kezdtél. Sosem beszéltél magadról, de most képes voltál megnyílni. „Hát nem romantikus?”– kérdezted.

Csak még jobban hozzád bújtam és próbáltam magamba szívni a bőröd illatát, a hangod selymét, szempilláid és arcod ívét, csókos ajkaid.

Nem így akartam.

Azt akartam, hogy egy éjszaka légy,

hogy ne lehess több, mint egy kis kilengés az életemben.

Te hű maradtál önmagadhoz és hirtelen felocsúdtál. Elengedtél és felöltöztél. Hazavittél és megköszönted az éjszakát.

Az ajándékom így semmisítetted meg.

Álltam és néztem utánad, tudtam, hogy nem vagy elég. Kevés volt ez belőled. Magamnak hazudtam, mikor ki akartalak használni, mert te használtál ki engem.

Forró könnycseppek áztatták arcom és tudtam, végem.

Beléd szerettem. És te tudtad ezt.

Csak téged nem érdekelt. Mert te önző vagy!

Így többet már nem kérek és nem is várok ajándékot. Mert számomra azt te jelentenéd. Többet soha nem kapok ajándékot… Elvitted mindenem, amit irántad éreztem. Elképesztő, hogy percek alatt egy hatalmas szerelmet tiportál el.

Nem szeretek azóta sem senkit, és téged sem fognak úgy szeretni, ahogy én szerettelek. Szerettelek csendben, szerettelek vadul és szenvedélyesen, szerettelek könnyek között és szerettelek mosolyogva.

Szeretni néha fáj, főleg téged!

Fájsz…éjjel, nappal, kimondhatatlanul…

Ne adj több ajándékot!

M.

 

2 thoughts on “Gondoltam, megajándékozom magam. Te lettél volna az ajándék…. És meg is kaptalak. 

  1. Fáj, mert nem tudtam, hogy az első az utolsó is lehet egyben, szeretnék egy búcsút, hogy ne a kezdés és a fellángoló öröm hevével szívjam magamba az illatát és halljam a mámorító hangját, hanem a búcsú lehetőségével. Sajnos ilyenkor atommotor irányítja az órákat és a 4-5 órából egy pillanat marad..Sajnos..De nem adom fel KELL, kell, hogy finoman sírva magamba fogadva búcsúzhassak Tőle..Igen, mindketten házasok vagyunk és túl jó együtt a racionálisabb dönt..és az nem én vagyok..:-(

  2. Uram ég….Másfél éve én is így élek…És amikor beteljesül elvesztem. .Őrjítő, de segít, ha tudom, más is érez így nem én vagyok a legszerencsétlenebb,,,,Minden sorával egyet értek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük