A kapcsolatok elején még mindent áthat a szenvedély. Alig várod, hogy láthasd, és a lehető legtöbb időt szeretnéd vele tölteni. Amikor együtt vagytok, általában ki sem mozdultok az ágyból. Felfedezitek, megismeritek egymást, és mindenféle értelemben igyekeztek a lehető legtöbb örömöt szerezni a másiknak. Azután eltelik néhány év…

Tegyük fel, hogy minden a lehető legjobban alakult. Elköteleztétek magatokat egymás mellett, együtt éltek, talán össze is házasodtatok, és lehet, hogy már született egy-két három gyereketek is.

Ezer szállal kötődsz a társadhoz.

Közös a lakás, az autó, az utódok, és az egész élet. Még mindig szereted, de már nem ugyanolyan, mint régen. Valami hiányzik.

A hétköznapok felőrölnek. Nem érted, hogyan lehetséges, hogy ennyi szerepben képes vagy párhuzamosan helyt állni. Napközben próbálsz remek munkaerő lenni, elvégre hány évet vártál, hányszor álmodoztál arról, hogy amikor majd a hosszú tanulás, és a még hosszabb gyes után visszatérsz a munka világába, bebizonyítod magadnak, és a környezetednek, hogy mi mindenre vagy képes, hogy megy ez még neked a gumikacsa, pelenka, bébiétel szentháromságában eltelt évek ellenére is. De aztán azt érzed, hogy nem az igazi.

Nem vagy képes maradéktalanul megfelelni az elvárásoknak.

Délután rohansz a gyerekekért. Mindenfélét akarnak tőled. Egy percnyi időd sincs regenerálódni, kikapcsolódni, esetleg felkészülni a másnapra. Persze imádod őket, de néha úgy érzed, hogy vámpírok módjára szipolyozzák ki belőled az életerőd maradékát is.

Eljön az este. A gyerekek végre alszanak. Most van egy kis időd magadra, és a párodra, de már olyan fáradt vagy, hogy rosszabb esetben elalszol a kanapén, jobb esetben pedig bámulsz ki a fejedből, és bambulsz valami sorozatra, ami kellőképpen átmossa az agyad, és nem engedi, hogy a komor gondolatok eluralkodjanak rajta, mert ha ez megtörténne, neked véged.  Úgy érzed, hogy ha a túlélő üzemmódból átkapcsolsz az önsajnáló programra, akkor nem fogsz tudni helytállni, és összeomlasz, mint egy kártyavár.

Tudod, hogy nincs okod panaszra. Van otthonod, szerető családod, jól fizető állásod. És mégsem érzed jól magad a bőrödben. Hiányzik a régi életed.

Ne hagyd, hogy maga alá temessen a rutin!

Ha ez a lelkiállapot állandósul, onnan nagyon nehéz kitörni, de egyáltalán nem lehetetlen. Próbáld néha szabaddá tenni magad. Ha máshogy nem megy, vegyél ki szabadságot, amíg a gyerekek óvodában, iskolában vannak. Több órád lesz, amit kizárólag magadra fordíthatsz.

Aludj egy nagyot, vagy menj el sétálni, szaunázz. A lényeg, hogy kiszakadj végre a megszokott közegből.

Ismerkedj össze újra önmagaddal.

Közhely, de egyben tény is, hogy kizárólag az képes adni másoknak, akinek van miből. Ezért fontos, hogy rendszeresen feltöltődj.

Szervezz közös programot a pároddal. Kérd meg a nagymamát a szomszédot, vagy egy barátot, hogy vigyázzon a  gyerekekre, és menjetek el egy estére kettesben. Randizzatok úgy, mint régen, a kapcsolatotok elején.

Próbáljátok visszacsempészni a szenvedélyt a közös életetekbe, és újra felfedezni egymást, mint férfi és nő. Ne felejtsd el, hogy ez nem önzőség.

A család alapja a ti kapcsolatotok tökéletes egysége.

Ha kettőtök között nem stimmelnek a dolgok, az mindenki másra is hatással van. Az egész család elemi érdeke, hogy egymás szemében megmaradjatok eredeti szerepeitekben is.

Azokon a napokon, amikor nem tudsz elszabadulni, lopj magadnak időt. Vonulj el néhány percre, és olvass el egy cikket, igyál meg egy kávét, vagy csak csendben relaxálj.

Mindennap tegyél valamit kizárólag magadért.

Fontos a család, és a gyerekek boldogulása, de ugyanilyen fontosak a te igényeid is. Ha valaki mást állít, ne higgy neki.

Fontos vagy!

Vera

(kezdőkép: Unsplash)