Jól látod. Nem véletlenül ismétlem magamat, mert ez az alapja egy kapcsolatnak. Beszélgetni, beszélgetni, beszélgetni.
Az előzményt itt olvashatod el >>>
Ráadásul ez azért is nehéz, mert a férfiak úgy vannak bekötve, hogy nem annyira osztják meg azt, ami a fejükben van, ritka kivételtől eltekintve, vagy ha már ők is rájöttek arra, hogy miért fontos a kommunikáció.
Így tehát, megint csak azt tudom mondani, hogy beszélgessetek!
És hogy miért fontos? Itt egy történet:
Kb. 20 éve voltunk házasok, amikor Tamás egyszer csak rámöntötte, hogy mennyire utálja, hogy barack színű ruhákat hordok.
Mit mondjak? Először döbbenten álltam, mert hogy a ruhatáram 70 %-a barackszínű pólókból, ruhákból, fehérneműkből, egyebekből állt.
Valamiért azt gondoltam, hogy egyrészt ez jól áll nekem, másrészt ez Tamásnak is tetszik.
Tévedtem.
De miért kellett erre 20 évet várni?
Egy felnőtt életében eljön az a pillanat, amit normál esetben a gyerekek még tudnak egy ideig: tudja az igényeit kifejezni.
Ez valamikor eltűnik kora-, késő gyerekkorra. Az okokat itt nem is firtatnám. Egyszerűen leszokunk arról, hogy megmondjuk másoknak, hogy mit szeretnénk, mert feltételezzük, hogy ő, a másik felünk, tudja.
Beszélgessünk, mert jobb most beszélgetni, mint később a mediátornál, a válóperes ügyvédnél, a barátnőknél, barátoknál történő kibeszélésről már nem is beszélve.
Kérdés:
Mikor volt az utolsó beszélgetés köztetek, ahol őszintén elmondhattad az igényeidet, és ha netán eltelt egy kis idő, akkor most mit mondanál a párodnak, mire van szükséged?
És mielőtt megkérdezed ezt, gondold végig, hogy a párodnak szerinted mire van szüksége, mit kérdezne tőled?
Jeckel Eszter
megoldásfókuszú coach
