Nem vágyom már másra, csak valami igazán hétköznapira. Mosolyogva ébredésre, majd két kávésbögre karikára a konyhaasztalon. Vitatkozni a fürdőszobán reggel, azután gyors csókkal útnak indulni.

Nincsenek már eltúlzott vágyaim, egekbe szárnyaló elvárásaim. Üzenetet akarok írni ebédszünetben, hogy várlak majd haza, és hogy ne felejts el kávét hozni a boltból, hisz tudod, anélkül morcos vagyok. Főzni szeretnék szívből kedvencet, és az asztalnál több személyre teríteni. Fogadni a mosogatáson, majd közösen tv-t nézni.

Röhögni akarok valami nagyon viccesen, úgy, hogy alig tudjam abbahagyni. Nem csak beszélni, hallgatni is szeretnék. Hallgatni azokat a mindennapi sztorikat, amiket nem együtt élünk meg. Vitázni azon, hogy ki kapcsolja le a villanyt este, aztán 10 perccel később közös kispárnadobálós szúnyogvadászatot tartani.

Arra vágyom, hogy szalonnát süssünk az udvaron kettesben vagy barátokkal. Engem nem kell, hogy puccos étterembe vigyenek. Koccintani vágyom a tűz mellett, és hozzád bújni, ha fázom. Elfeküdni éjszaka a fűben és a csillagokat bámulni. Beszélni, beszélni és beszélni szeretnék. Az életről, az elképzeléseidről, hogy azok majd vegyítve az enyéimmel a céljainkká válhassanak.

Veled akarok lenni a közös életünk építésében, ha valami fáj, fogni akarom a kezed, ha valami nem úgy sikerül, biztatni akarlak, együtt örülni, együtt sírni, együtt evezni át az élet tengerén.

És mikor majd egyszer vége lesz, és hátrapillantok, érezni akarom, hogy veled megérte az élet.

Arról, hogy ki vagy te? Fogalmam sincs. Nem tudom, hogy épp min mész keresztül, merre jársz, megtalálod-e a helyed a világban most, vagy sem. Fenn ültél-e a buszon, amit egyszer lekéstem, ott voltál – e valamelyik általam lemondott társasági eseményen, álltál-e már sorban előttem a pénztárnál, vagy csupán pár percen múlt, hogy elkerültük egymást a benzinkútnál.

Azt sem tudom, ismerlek-e már, láttalak-e már, beszéltünk-e már. De abban hiszek, hogy valahol, remélhetőleg a közeljövőben vár ránk egy nagy találkozás. És ha az eljön, talán majd mindent megértek, hogy mi, miért történt az életben.

De addig is, kérlek vigyázz magadra!

Barackmag

(kezdőkép: unsplash)