You are currently viewing Természetből nyert fájdalomcsillapító – amivel Pinkanyu megszabadult a migrénjétől

Természetből nyert fájdalomcsillapító – amivel Pinkanyu megszabadult a migrénjétől

A fejfájással vagy migrénnel küzdők közül sokan legyintenek, mert nagyjából már semmiben sem hisznek, csak a jól bevált gyógyszerekben.

Ezek a gyógyszerek nem is annyira beváltak, hiszen mint annyian, én magam is marék számra szedtem őket, és nem telt el olyan nap, hogy ne vegyek be napi 3-5 féle tablettát. Ami valljuk be, nemhogy sok egy picit, de valahol kb. mérgeztem is magam.
Egyszerűbb volt a fóliából kinyomni, és őszintén szólva kínomban már el is felejtettem, hogy a természet mennyi mindennel megajándékoz minket.

Mindenre van gyógyír a természetben.

Ám amikor a fájdalom kínozza az embert kicsi gyermek korától, akkor nehezebben találja meg a gyógyírt a természetben, ami kicsit időigényesebb, és talán lassabban is hat.

Nos úgy esett, hogy kettő hete nem szedek semmilyen fájdalomcsillapítót.

Itt jár nálam egyik délután az öcsém és a sógornőm, a szép kis üvegemet mutattam nekik – szeretem a szép, vagy különleges üvegeket -, amiben éppen levendula volt.
Nem sokkal korábban, délelőtt Dóri barátnőm próbált megoldást találni a fájdalmaimra, amik minden nap kínoznak. Dóri nagy tudással bír a növények gyógyhatásait illetően, kicsi biokertje van itt Budafok szívében, de bővebben itt olvashattok róla. Igyekszik mindenkinek segíteni, hiszen három gyermekes anyukaként sok kihívással néz szembe, s valahogy az én ügyemet is a szívén viseli.
Beszélgettünk, hogy próbáltam-e már a levendula olaját, vagy szimplán szárítva a virágzatát. Hozott nekem kettő csodaszert is, egy tinktúrát és teafű keveréket, amit ő maga készített nekem.

Szóval öcsémék érkeztek Dóri után, s a kezemben a levendulás üvegemmel, amibe mélyet szippantottam, hirtelen elöntött a nyugalom, nem sokára pedig a kezdődő fejfájásom is elillant.
Akkor észre sem vettem, de a zacskóban a már kiszárított levendulám ott hevert a számítógépem mellett. Öcsémék már rég elmentek, s írnom is kellett volna… igen ám, de a fejem másként gondolta. Megint kezdődött a napi rutin. Fejfájás, szenvedés, és marék gyógyszer. Utálattal csuktam be a szemem, „begyógyszerezem magam!” – futott át a gondolataimon. A szavak kezdtek szétcsúszni, s ekkor a levendulával teli zacskómért nyúltam,  finoman hatalmasat szippantottam belőle.
És ekkor elárasztott a nyugalom, a halántékom sem lüktetett már annyira. Csak szippantottam és szippantottam. Szinte függő lettem pár perc alatt. A fájdalom nem jött, a szokásos nyomás a fejemben (ez sajnos mindig jelen van), pedig enyhébb lett. Alig hittem el.
Már éjjel kettő volt, és a fájdalom sehol.

Két napig „szipóztam” a zacskómból, majd arra jutottam ez a zacskó nem mutatna jól a kezemben az utcán. A kisfiam előttem rollerrel, anya meg a zacskóból szipózik. Ugye? Kicsit fura kép volna.
A második fájdalom mentes nap után, késő este elkészítettem a szelencém. Egy cukorkás dobozba tettem a szárított levendula virágot, és egy réteg papír zsebkendőt ragasztottam a kis lyukra belülről (nehogy az apró darabokat belélegezzem).

Pontosan kettő hete nem fáj a fejem.

Pontosan kettő hete nem kellett fájdalomcsillapítót beszednem. Amikor érzem, hogy jönne a fájdalom, vagy az azt megelőző nyugtalanság, azonnal a szelencémért nyúlok. Így, hogy a fejem nem hasogat, a gerincem folyamatos fájdalmát is jobban viselem. A levendulám nyugtat, fájdalmat csillapít, és természetes szer, nem mérgezem magam.
És a gyermekkorom óta végig kísérő álmatlanságom is kicsit jobb lett. Jobban alszom, ha végre azt érzem, hogy álmos vagyok. nem ébredek fel, mint régebben, az ágyból kipattanva óránként.

Ha teheted, készíts te is egy levendula szelencét, ami megőrzi a virág illatát.

PinkAnyu

(képek: a szerző tulajdona)

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?