Nagyon szeretek új helyeket felfedezni. Nyilván ezzel semmi újdonságot nem mondtam… De ha igazán különleges helyekre bukkanok, akkor alig várom, hogy eljussak oda.
És persze nem egyedül, hanem leginkább a családommal. A kislányom módfelett élvez minden kiruccanást. Természetes, hogy szeret velünk lenni, de a tágabb családom tagjaival is remekül érzi magát. Különösképpen rajong a húgomért és az ő családjáért.
Így jött kapóra a húgom szülinapja, hogy velük együtt szakadjunk ki egy kicsit a hétköznapokból.
A TheCottage meghívására Tamásiban tölthettünk egy hétvégét, azon belül is a Tuskós házukban, mely családoknak, baráti társaságoknak készült.
Tamásiról bevallom őszintén, sok mindent nem tudtam ezidáig, de az utazásunk előtt utánanéztem a helynek. A környéket nagyon kedvelem, a város egész pontosan a Balaton és Szekszárd között helyezkedik el. Mondanom sem kell, hogy a természeti-gasztronómiai adottságai kiválóak és nagyon csábítóak.
És bár sikerült a nyár egyik legmelegebb hétvégéjét kifognunk, ez nem szegte kedvünket semmire sem.
A házikó és a kert már a weboldalukon látottak alapján levett mindannyiunkat a lábáról, élőben pedig még inkább elámultunk. A házikó festői környezetben fekszik, távol a város zajától.
Házigazdáink töviről hegyire elmesélték az egykori présház történetét és tősgyökeres tamásiként a településről is sok mindent elárultak. Kaptunk remek ajánlást étteremtől elkezdve mindenféle programokra, ezek mind a honlapjukon is szerepelnek.
A ház belső elrendezése ötvözi az autentikus vidéki hangulatot a modern elemekkel.
Mindkét szinten található fürdőszoba, ami nem utolsó szempont ugyebár, ha többen érkezünk.
Az emeleti 2 hálószoba közül az egyik kétszemélyes, a másik pedig nagyobb, családi, de a nappaliban is található egy óriási kinyitható kanapé.
A konyha mindennel felszerelt, a szemetet szelektíven gyűjtik (még egy piros pont), és a számomra alapvető kávéfőző is várta már, hogy kipróbáljam.
Nyilván kisgyermekes szülőként fontos szempont számomra, hogy mennyire felkészült egy szállás a kisgyermekekre, mit kell esetleg nekünk vinnünk. De a jó hír, hogy ide semmit nem kellett pluszban! Még mesekönyvek és játékok is vannak, de a kiskád, etetőszék, pelenkázó alátét, wc-szűkítő, fellépő, baba-étkészlet is alap.
Sőt, Janka amikor meglátta a megágyazott kiságyat, megkérdezte: -Mami, ez az enyém? Ez annyira gyönyörű! Itt akarok aludni!
Hozzáteszem, féléves kora óta nem alszik kiságyban, mert nem szerette, nem fért el benne…
Első látásra azt gondoltuk, hogy a szauna és a jacuzzi a nagy melegben nem fog minket vonzani, de tévedtünk. Mi a kiscsajommal minden nap késő délután belevetettük magunkat a pezsgőfürdőbe, a többiek pedig szaunáztak egy jót. És bár igazi kánikula volt, mégis kimondottan jól esett.
Nagyjából úgy, mint a meleg tea a forróságban, inkább hűtött, mint fűtött minket.
A bevásárlást a szállásunk elfoglalása után elintéztük a városban, hogy aznap ne kelljen már autóba ülni senkinek, élvezhessük a semmittevést. No meg a finom vörösbort, amit a házigazdáinktól kaptunk.
A vacsorákat a teraszon készítettük el, ahol minden adott volt a kerti sütögetéshez (elektromos grill, bográcsozási-szalonnasütési lehetőség, fedett kiülő).
A kiscsajom közben nagyokat szaladgált és rollerezett a kertben, repkedett a boldogságtól. A dombtetőn a szó szoros értelemben senki nem zavart minket. A kutya sem járt arra, de egy macska azért igen, vele össze is haverkodtunk…
Estére pedig kellemesen lehűlt a ház is, amiben segítségünkre volt a hűtő-fűtő klíma, éjjel pedig bátra lehetett ablakot is nyitni, maximum a természet hangjait hallhattuk.
Jankám pedig kívánságának megfelelően tényleg a kiságyban aludt el és egy pár órát ott is maradt, aztán persze jött mellém a nagyágyba…
Fontos megemlítenem, hogy az ágyak nagyon kényelmesek! Ez nekem alap egy szállásnál, mert ha nem jó a fekvőhely, akkor az egész ottlétünk dugába dőlhet…
Az első napunkon reggeli után elindultunk a helyi vadasparkba. A park előtt nem sokkal egy csodaszép kis tó található, amit körbe lehet sétálni. És még egy kis kápolna is áll a közepén, Szent Hubertusz tiszteletére, aki a vadászok, erdészek és lövészcéhek védőszentje.
A vadaspark a nagy kánikulában így utólag nem bizonyult jó ötletnek, mivel egy domb oldalában található, amiből következik, hogy akkor tudunk lefelé sétálgatni, ha előtte felkaptatunk. És egy 2,5 éves már fáradt gyermekkel nem könnyű, főleg, hogy cipelni kell, mivel a babakocsit lent kellett hagynunk.
Az állatok pedig a meleg elől elbújtak valahova, mindössze pár szarvast és őzikét láttunk messziről…
Viszont annyira sikerült elfáradnunk, hogy Janka elaludt lefelé, mi pedig farkaséhesen érkeztünk a Vadásztali étterembe, ahol mi mást is ehettünk volna, mint jóféle vadakat. Nem csalódtunk, ízletes volt minden. Ráadásul a kislányom, amikor felébredt, felfedezte a terasz tetejét borító szőlőlugast és a róla csüngő szőlőt, amit persze meg is kellett kóstolnia…
A második esténk is a jacuzzi-szauna-grillezés szentháromságban telt, igazi lazításban, felhőtlen szórakozásban (értsd: rollerezés, bújócskázás, zene-tánc, meseolvasás, hintaágyban láblógatás).
Mindig konstatálom azonban magamban egy jól sikerült hétvége után, hogy kevés a 2 nap, de persze egy olyan helyen, mint a TheCottage, nem is csoda…
Az egészen biztos, hogy nagyon jól éreztük magunkat, sokat pihentünk, játszottunk, beszélgettünk, élményeket gyűjtöttünk. És bár van tévé a házban, fel sem merült, hogy bekapcsoljuk!! Senkinek nem is hiányzott, hozzáteszem…
Szóval abszolút jó szívvel ajánlom a TheCottage vendégházakat, a Tuskóst a családoknak, baráti társaságoknak, a Várhegyet pedig a romantikára vágyó pároknak.
Tomkó Bori
főszerkesztő
(A képek a szerző tulajdona, felhasználásuk nem engedélyezett!)
