Figyelem! Elterelés!
– Mi az? Mi a baj? – kérdezted. Érthető volt a zavarod: a kezem, amivel az előbb még a válladat simogattam, erőtlenül hullott a combomra.
A díványról a szemem sarkából láttam, hogy az egyik irodai számítógépen bejelentkezve maradt facebookon egy kollégám. A felugró chat ablakban azt is észrevettem, hogy „vele” beszélget éppen; ahogyan azt is, hogy becéző nevet állított be „neki”.
Ezek szerint ilyen jóban vannak? „Őt” ismerve semmi sem elképzelhetetlen.
Belém hasított a felismerés:
csak azért kezdtem veled, hogy ne gondoljak „rá” folyton.
Figyelemelterelés. Pedig sosem működik.
Legfeljebb a közlekedésben, ha a forgalmat terelik, és kiírják: „Figyelem! Elterelés!”
Csetnegi László
(kezdőkép: Unsplash)
