Skip to content
Nem fogsz unatkozni, az biztos!
(tovább…)
Hosszú ideje már, hogy a titkod vagyok. A külvilág számára én nem is létezem. Egy bűnöm van. Pont az, amibe beleszerettél, hogy az vagyok, aki.
(tovább…)
Keresni a hibát a másikban és őt kritizálni mindig egyszerűbb, mint magunkba nézni. Pedig senki sem tökéletes.
(tovább…)
Sok mindenért utálhatjuk magunkat, de a leggyakrabban mégis azért szoktuk, mert tudunk valamiről az életünkben, ami változtatásra szorul, és mégis képtelenek vagyunk tenni érte.
(tovább…)
A huszonéves kor elején még belefér, hogy csak a jelenben éljünk.
(tovább…)
Vannak őrült dolgaim. Ezt beismerem. De nem úgy, mint ahogy a bűnöket szokás.
(tovább…)
Biztosan előfordult már veled is, ahogy minden kapcsolatban, hiszen nők is, férfiak is trükköznek, játszmáznak. Aztán persze kiderül, hogy sok értelme nincs.
(tovább…)
Mindig csak azt mondod: „Majd jövőre!” Vagy feltételeket szabsz: „Majd ha elég félretett pénzünk lesz!” A „Majd” feliratú vörös pecsét már évek óta letörölhetetlenül virít a homlokomon, mert újra és újra fejbe bélyegezel vele. De még meddig?
(tovább…)
Van az a bizonyos mondás, miszerint: „Az igazság fáj!” Tényleg? Kinek? És vajon miért?
(tovább…)
Tökéletes családok, jól kinéző férfiak és nők, mindent tudó gyerekek, gondoskodó anyukák, önfeláldozó apukák: erről szól most az élet. Vagyis igazából nem erről szól, de mindenki ezt mutatja a világnak.
(tovább…)
Más voltam. Valahogy mindig mélyen belül más voltam. Lázadtam minden ellen, amit belül igazságtalannak éreztem.
(tovább…)
Sosem szoktam újévi fogadalmakat tenni. Szilveszter éjfélkor, pedig pláne nem.
(tovább…)
Elolvastam azt a cikket, hogy miért is vagyunk jók barátnak egy pasi számára, jót nevettem és simogatta a lelkemet. Most megmutatom a helyzetet a másik aspektusból.
(tovább…)
Sétálok Budapest egyik forgalmas útján épp a munkahelyemre tartva. A buszváróban ácsorgó emberek arcát, szemét, inkább a lelküket nézem.
(tovább…)
Charles Chaplin a 70. születésnapján, 1959-ben megírta azt a verset, amely bejárta azóta az egész világot. És aminek a szavai örökké aktuálisak lesznek. Az egyik legfontosabb kérdésre ad választ: hogyan szeressük magunkat?
(tovább…)
Jobban érzem most, hogy mellettem állsz, mintha folyton mondanád, mennyire szeretsz.
(tovább…)
Óda a barátaimhoz – őszintén szólva, akár ez is lehetne a cím.
(tovább…)
Barátság? Az jó dolog. Férfi és nő közt is? Erről mindenki másként vélekedik.
(tovább…)
Múltkor egy előadásomon többek között a párkapcsolati téma is szóba került. Mert az ugye mindig minden társaságban téma. Meg a szex. De most arról kivételesen nem beszéltünk.
(tovább…)
Szeretem, ha őszinték velem az emberek. El is várom, hiszen én is az vagyok.
(tovább…)