Sok mindenért utálhatjuk magunkat, de a leggyakrabban mégis azért szoktuk, mert tudunk valamiről az életünkben, ami változtatásra szorul, és mégis képtelenek vagyunk tenni érte.
Biztosan előfordult már veled is, ahogy minden kapcsolatban, hiszen nők is, férfiak is trükköznek, játszmáznak. Aztán persze kiderül, hogy sok értelme nincs.
Mindig csak azt mondod: „Majd jövőre!” Vagy feltételeket szabsz: „Majd ha elég félretett pénzünk lesz!” A „Majd” feliratú vörös pecsét már évek óta letörölhetetlenül virít a homlokomon, mert újra és újra fejbe bélyegezel vele. De még meddig?
Tökéletes családok, jól kinéző férfiak és nők, mindent tudó gyerekek, gondoskodó anyukák, önfeláldozó apukák: erről szól most az élet. Vagyis igazából nem erről szól, de mindenki ezt mutatja a világnak.
Elolvastam azt a cikket, hogy miért is vagyunk jók barátnak egy pasi számára, jót nevettem és simogatta a lelkemet. Most megmutatom a helyzetet a másik aspektusból.
Charles Chaplin a 70. születésnapján, 1959-ben megírta azt a verset, amely bejárta azóta az egész világot. És aminek a szavai örökké aktuálisak lesznek. Az egyik legfontosabb kérdésre ad választ: hogyan szeressük magunkat?
Múltkor egy előadásomon többek között a párkapcsolati téma is szóba került. Mert az ugye mindig minden társaságban téma. Meg a szex. De most arról kivételesen nem beszéltünk.