Szuperanya…avagy hómszkúl/hómofisz egy 8 évessel

Reggelente kikotrom magam az ágyból, kivasalom és felhúzom a Supermum ruhámat…

Csilingelő, kedves hangon ébresztem egyetlen porontyomat. Álmosan és kócosan folyik le az ágyáról. Közben megetetem Károly cicát, kedvesen simogatom, vele is olyan negédes vagyok természetesen, mint az állatgondozók gyöngye.

Gyermekemnek hiába soroltam fel az itthoni A’la cart étlapot, semmi nem csigázza fel. Így csak mosolyogva szolgálom fel a kakaót, mintha egy olasz kávézó teraszán lennék pincér borravalóra nem is várva. Persze hozzá sem nyúl.

Az első ébren töltött órát túléltük mindannyian.

Bedobok egy mosást. A szekrény előtt állok, válogatok a ruháim közt (mintha nem lenne mindegy, mit veszek fel), lányomat kérdem, melyik szettet szeretné ma viselni. Neki mindegy, jó a pizsama, elvégre nem megyünk sehova, nem jön senki.

Rápillantok az órára, 10 perc múlva kezdődik az első online-órája. Rákapcsolunk. Odadobok egy pólót, nadrágot neki, duzzogva magára rángatja. Még mindig kócos, de nincs idő francia-fonásra. Egy összetákolt copf megteszi. Persze a gép még nincs bekapcsolva, én pedig még pizsamában szemüvegben, bozontosan.

A kávém közben kihűlt.

Gyorsan magamra rántom az első kezembe akadó kapucnis pulcsit a pizsamára, összefogom a hajam. Kezdődik az óra. Ez kipipálva. Míg zajlik az oktatás, bekapcsolom a saját gépem, özönlenek az e-mailek, feladatok záporoznak felkiáltójelekkel megfűszerezve. Mindjárt meeting. Mosolyogva csatlakozom be.

A kamerán látom, milyen pocsékul nézek ki, a többiek persze mintha skatulyából rántották volna ki, kavargatják a gőzölgő, habos kávéjukat. Én csak keresgélem a megfelelő angol kifejezéseket, miközben ők a jövő havi marketing stratégia tervéről bréinsztormingolnak. Már csak 5 perc.

Közben a lányom órája véget ért, bejön, súgja hogy éhes.

Basszus, ebédre nem gondoltam.

Elektivitizem, hogy egyen egy banánt. A meetingen röhögnek a mutatványomon, kissé félreérthetőek voltak a mozdulataim. Vége a megbeszélésnek, mosolyogva búcsúzom. Valami szuper egészséges és tápláló ebédet terveztem a gyereknek, diétásat magamnak. Ebből zacskós leves és mirelit pizza lesz. Elkezdenek özönleni az online házi üzenetek.

Szinte semmit sem dolgoztam még.
A gyerek unatkozik. A leves vize forr, a pizza sül.

Egy házi kipipálva, kokárdát kellett készíteni papírból. A főnöktől az 5.felkiáltójeles, üvöltő, sürgős feliratú e-mail érkezik. A leves kifutott. A gyerek még mindig unja magát és éhes. Közli, hogy valami ég. A pizzát elfelejtettem, tiszta koksz az egész. Marad a szendvics ebédre. Gyorsan összedobom neki. Végre leülök és válaszolok a főnöknek, elküldöm, amit sürgősen kért 3 órája.

Újabb beadandó órai munka a gyereknek. Rátört az ebéd utáni kajakóma. Összecsapjuk az írás feladatot, meghallgatjuk az ének-zene házit, lerajzol valami állatot, amit az első taktusokból választott a zenei asszociációs feladatból. Fotó, beküld. Persze összeomlik az online oktatási rendszer.

Közben újabb meeting. Délután 3 óra. Gyerekem enne valamit, de a gyümölcs nem hozza lázba, marad egy csoki. Kezdődik a matekóra, majdnem lekéstünk,

nincs kedve hozzá, már kiabálok, hogy ne szórakozzon,

ő sírásra görbíti a száját, de finoman lenyomom a székbe a gép elé.


Van egy órám beküldeni az aznapi határidős munkámat, ami kb. 3 órát igényelne. Pipa.
Letelt a munkaidő, és a tanítási idő. A mosás 6 órája lejárt, ott rohad a ruha, újra kell mosni. A reggeli kávém beledermedt a bögrémbe, mindegy is, valahol olvastam, hogy a hideg kávé jót tesz a bőrnek.

Az online tesiórát ellógtuk, nem sütöttünk sütit sem, amit lefotózva kellett volna beküldeni.
A macska megint éhes, a fene egye meg.

Apa közben hazaér mosolyogva “Milyen napotok volt?”…a gyerek fáradtan, leharcoltan nyomkodja a tabletet az egyik sarokban, én pedig a reggeli hideg kávémat kortyolom üres tekintettel. Nincs szükség válaszra…a Supermum jelmezem gyűrötten, foltosan mutatja, milyen

küzdelmes napunk volt ma, de mindenki túlélte

és engem sem rúgtak ki… a lányom odakucorodik az ölembe, kis karjával átölel, megsimogat, ad egy puszit, a szeme azt súgja:

“Semmi baj, anya…megcsináltuk!”

Rizzo

(képek: Pexels)

Ezek a cikkek is érdekelhetnek:

Egy éves a karanténoktatás, tanultunk belőle?

Lavírozás anyaként a család-karrier-háztartás tengerén

Mondhatjuk, hogy pénzért szeretsz – és hasonló mondatok, amiket a nevelőszülők kapnak

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük