Veled is előfordult, hogy csak úgy üldögéltél, nézted az embereket, és azon gondolkodtál, vajon boldogok-e?
A buszon az öregúr, aki reggel fél hétkor sörrel a kezében utazik: ő vajon boldog? Az éjszakás műszakból hazafelé tartó, középkorú, átlagos emberek: boldogok? Az az elnőiesedett arcú, őszes hajú, kesernyés kifejezésű férfi: ő boldog?
A volt feleségem a régi házunkban, ami az összedőlés szélén áll: ő boldog? A Kékszemű, aki azt mondta, egyedül érzi magát a világban: ő boldog?
Tomi barátom, aki néhány napra hazajött a feleségével és a két szép kisfiával Magyarországra, ő, ők talán boldog(ok). Boldogok ők?
Csetnegi László
(kezdőkép: Unsplash)
