Kérjetek és megadatik! – avagy segítsünk-e az iskoláknak fertőtlenítő-kérdésben?

Egyértelmű, hogy ez a COVID vírus felborított mindent a világban. De sajnos nem csak a gazdasági, politikai életben, hanem mindenhol.

És legfőképp az emberekben, az emberek fejében. Elképedve tapasztalom, hogy még most, bő fél év után is vannak vírustagadók, olyanok akik nem akarnak maszkot hordani és a fertőtlenítést sem veszik komolyan. Ja, és vannak, akik szerint az alkohol fertőtlenít, tehát inkább isznak 1-2-vagy sok pálinkát és azzal úgy érzik, megtettek mindent az egészségükért. Ez mondjuk viccnek jó, de ugyebár mint tudjuk, az alkoholisták pont nem örökéletűek…

Szerintem sokunk életét megnehezítette az otthon tanulás is, bár itt is vannak, akik azt állítják, hogy “olyan jó volt itthon együtt a gyerekekkel”. Ez is lehet igaz, egy darabig. Mert az ilyen szülő vagy nem dolgozik vagy nem tudom, hogy csinálta… Persze, mindent (majdnem) meg lehet otthonról online is tanulni, de a gyerekek szociális kapcsolatai alapvetően csorbát szenvedtek. Hiányoztak nekik a barátaik, a közös játék és a programok, amik kiszakítanak a 4 fal közül.

De szerencsére elindult az iskola. És ezzel együtt a sok-sok hülyeség, amik miatt már megint lehet kritizálni, bántani valakit, valakiket.

Történt a minap, hogy tudomásomra jutott, hogy az unokaöcsém és unokahúgom sulijában már szeptember elején, nem sokkal az indulás után szóltak a szülőknek, hogy akinek van rá lehetősége, szívesen fogadnak fertőtlenítőszert.

Mivel nekem a család az első és tudom, hogy vannak jó érzésű emberek a közvetlen és távolibb környezetemben, erkölcsi kötelességemnek éreztem, hogy ha meg tudom tenni, naná, hogy segítek!

A legegyszerűbbnek tartottam egy nagy létszámú Fb-csoportban feltenni a kérdést, hogy van-e, aki tud ebben segíteni.

És ekkor jött a döbbenet. Nem mindenki gondolja úgy, hogy ez fontos.

Mert volt, aki úgy gondolta:

miért is kellene azt felajánlani, ráadásul egy giminek (nem egy szegregált keleti falusi alsó tagozatnak)? Az már inkább életszerű kezdeményezés lehet… (Kérdezem én: egy gimnáziumnak feltétlen gazdagnak kell lennie? Vagy aki gimibe jár, annak a családja mind jól szituált?!)

Mi értelme a kézfertőtlenítőnek? Miért kell a gyerekek kézbőrét tönkretenni? Miért nem tudnak alaposan kezet mosni? Fontosabb lenne minden reggel felhívni a gyerekek figyelmét a helyes kézmosásra és szúrópróba-szerűen ellenőrizni, mint egy adagolóból nyomkodni a fertőtlenítőt. (Inkább száradjon ki a gyerek keze, minthogy elkapja a vírust. Szerintem. És persze nem mindegyik fertőtlenítő szárít…)

Ez oktatási feladat, ne vigyen be senki sem önszorgalomból, sem kérésre, oldja meg a KLIK, azért fizetjük az adónkból. Ha senki nem vinne be, lehetne nézni egymást. (Megjegyzem, küld a KLIK is, kapnak is, csak ha hamarabb elfogy, akkor mit csináljanak? Amíg megérkezik az ellátmány, addig is kell valahogy fertőtleníteni a kezeket és a felületeket is!)

(Mindezeket a teljesség igénye nélkül és természetesen anonim módon szemezgettem ki.)

De azért szerencsére sokan máshogy gondolják és hasonlóképpen éreznek, mint én. Én nem álltam be önjelölt virológusnak, infektológusnak és egyéb más, valóban hozzáértő szakembernek. Hiába származom egészségügyis családból, mégsem éreztem késztetést arra, hogy kioktassak bárkit is.

Annál sokkal, de sokkal fontosabb most az, hogy

bármi áron, de megvédjük magunkat és a szeretteinket!

És azokra, akik a legvédtelenebbek, mint a gyermekek és az idősek, rájuk kell a legeslegjobban figyelnünk.

Bármennyire is azt gondolja valaki, hogy nem a mi dolgunk segíteni, mégis úgy érzem, erkölcsi kötelességünk megtenni ezt. Főleg ha kérnek tőlünk és mi megtehetjük, hogy segítsünk.

És ha ez valakinek nem tetszik, vagy esetleg nem mer kérni, az az ő baja.

Én azt vallom, hogy: “Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak.” (Mt. 7, 7-8)

Ezúton szeretném megköszönni azoknak, akik azonnal azt érezték, hogy megtehetik és segítenek is, minden fölösleges duma nélkül. Sőt, nem is vártak köszönetet, én azért szeretném külön is kiemelni őket:

Az első szóra jelezte felém felajánlását a Koroknai Medical , akik egy 5 literes fertőtlenítőszert küldtek. Amikor pedig eljuttattuk az iskolába, nagyon boldogok voltak, és nyilván nem mondták, hogy köszi nem kell…

36 flakon bőrápolós, kezet NEM kiszárító fertőtlenítő gélt ajánlott fel a Szépségek Kicsiny Boltja.

Az ÖkoABC 10 flakon Winni’s -szintén bőrápolós- kéztisztító hidratáló gélt küldött. (Egyébként én ezt használom március óta rendszeresen, kevés is elég belőle és a kezem sem száradt ki tényleg tőle!)

Az Olive&Oliva natúrkozmetikumok készítője pedig 10 flakon kézfertőtlenítőt és egy nagy natúrszappan csomagot adott.

Ezekkel az önzetlen felajánlásokkal 2 komplett osztályt és egy egész iskolát segítettünk hozzá ahhoz, hogy ne kelljen azon aggódniuk, hogy éppen nincs készleten a mindennapi élethez jelenleg szükséges higiéniai felszerelés.

Hálás vagyok, hogy vannak még jó emberek, akik félre tudják tenni a politizálást, bíráskodást, minősítést, kritizálást, irigységet, és

EMBEREK (csupa nagybetűvel) maradnak minden körülmények között.

Én pedig nyugodt szívvel és és lelkiismerettel fogok kérni holnap is, ha szükség van rá.

Tomkó Bori

(kezdőkép: Unsplash)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük