Inzulinrezisztencia – sokat beszélünk, de keveset tudunk róla

Az inzulinrezisztencia manapság igen felkapott és „divatosnak” mondható betegség, melynek diagnosztikájával és terápiájával kapcsolatban még a szakemberek sem mindig értenek egyet. Ugyanakkor az inzulinrezisztencia mindenképpen komolyan veendő betegség, amivel foglalkozni kell!

Manapság egyre többet beszélünk az inzulinrezisztenciáról. Te is „IR-es” vagy? Úgy tűnik, hogy egyre több ember szenved ebben az állapotban. De tényleg gyakoribb az inzulinrezisztencia (IR), mint akár néhány évtizeddel ezelőtt?

Egyrészt minden bizonnyal igen, hiszen – ahogyan később még szó lesz róla – az életmód (egészségtelen, szénhidrátdús táplálkozás, elhízás stb.) is elősegítheti az IR kialakulását. Más részről viszont biztosan szerepet játszik benne a nagyobb tudatosság is, így olyan betegek is diagnózishoz jutnak, akiket korábban például az ismeretlen eredetű meddőség skatulyájába soroltak be.

Amikor egy betegségről – nagyon helyesen – elkezdünk többet beszélni, akkor óhatatlanul megjelennek azok a források is, főként a világhálón, melyek csalhatatlan diagnózist és bombabiztos terápiát ígérnek.

Fontos, hogy ha inzulinrezisztenciára gyanakszol, ne az internetes keresőt, a szomszédasszonyt vagy barátnődet kérdezd, hanem keress fel egy endokrinológus szakorvost (nőgyógyászt vagy belgyógyászt)!

Cikkünkben az Intima.hu női egészségportál két szakértője, Dr. Kelemen Csaba endokrinológus és Tárczy Virág dietetikus beszél arról, hogy az inzulinrezisztencia megoldásának a kulcsa a te kezedben is ott van.

Kezdjük az alapokkal!

Sejtjeink energiaellátását a táplálékkal bevitt cukor (glükóz) biztosítja, melyet a sejtek felvesznek és vagy azonnal elhasználnak életfunkcióik fenntartásához, vagy elraktározzák. Ahhoz, hogy a sejtek a cukrot felhasználhassák, az inzulin nevű hormon is szükséges. Ezzel az inzulin egyszersmind a normális vércukorszint legfőbb fenntartója.

A szénhidrát-anyagcsere inzulinrezisztenciának nevezett – és legtöbbször csak IR-ként rövidített – zavara akkor alakul ki, ha a sejtek érzékenysége csökken az inzulin iránt. Ennek következtében egyre több inzulin szükséges ahhoz, hogy a cukor bejusson a sejtekbe és ott hasznosulhasson. Az IR számos olyan kórképpel összefüggésben állhat, ahol talán nem is feltételeznénk kapcsolatot, ilyen többek között a cukorbetegség „előszobája”, az úgynevezett prédiabétesz; a peteérés zavara vagy a manapság szintén egyre gyakrabban szóba kerülő policisztás ovárium szindróma (PCOS), illetve ezek nyomán kialakuló meddőség; a férfi nemi hormonok túlsúlyra jutása; bizonyos szív- és érrendszeri, valamint autoimmun betegségek, a magas vérnyomás… és még sorolhatnánk. Ezért van az, hogy az inzulinrezisztenciára sokszor csak más betegség gyanújával végzett kivizsgálás során derül fény.

Honnan veheted észre, hogy IR-ed lehet?

Ez azért nehéz kérdés, mert az IR sok esetben nem jár észrevehető tünetekkel, vagy olyan panaszokat okoz, ami az élet „normális” velejárójának vagy a stresszes életmód következményének tűnhet: csak egy kis fáradékonyság, hajhullás, amit különösen ilyenkor, a hosszú tél végén hajlamosak vagyunk a tavaszi fáradtság számlájára írni.

Fontos tudni azonban, hogy a laboratóriumi vizsgálatok többnyire már akkor kóros eredményeket adnak, amikor az IR-nek még nincs specifikus tünete. IR-ben a vércukorszint gyakran még normális, sőt alacsony is lehet, hosszabb távon azonban emelkedett vércukorszinthez vezethet.

Az IR megzavarhatja a reproduktív funkciókat is: a ciklus felborulhat, meddőség alakulhat ki. Ugyancsak a hormonháztartás zavarainak tudható be a foltos hajhullás, a fokozott szőrösödés vagy a férfi nemi hormonok túlsúlyára utaló egyéb tünetek megjelenése. Az IR-es betegek emellett gyakran hízásról és arról számolnak be, hogy nehezen tudják a felszedett kilókat leadni.

Könnyebben alakul ki IR azoknál, akik sok szénhidrátot fogyasztanak; ülőmunkát végeznek, illetve összességében mozgásszegény életmódot folytatnak; túlsúlyosak vagy elhízottak; tartós szteroidkezelésben részesülnek stb.

Hogyan történik az IR-gyanú kivizsgálása?

A legfontosabb tehát, hogy megfelelő szakembert keress fel, ha arra gyanakszol, hogy te is inzulinrezisztens vagy. Ha a panaszaid alapján az orvos is megalapozottnak tartja a gyanút, az IR kimutatására alkalmas vizsgálatokat fog kérni. Anélkül, hogy ennek részleteibe belemennénk, ez többnyire laboratóriumi vizsgálatokat, egyebek mellett az úgynevezett terheléses vércukor- és inzulinvizsgálatot jelenti. Ezek a vizsgálatok bár időigényesek, de nagyobb kényelmetlenséggel nem járnak, a beteg szempontjából csupán többszöri vérvételt jelentenek.

Amint megvan a diagnózis, új szereplő lép a képbe: a dietetikus. A másik főszereplő pedig éppen te vagy!

Diéta, amiben a 160 nem mindig 160!

Szánj időt a dietetikussal való konzultációra, hiszen ő az, aki segít beállítani a diétát és később is minden kérdésednél a segítségedre lesz. Sok helyen olvashatsz az IR kezelésére általánosságban alkalmas úgynevezett „160 g CH tartalmú diétáról”.

Jelen esetben a 160 gramm nem jelenti feltétlen azt, hogy ez a szénhidrátmennyiség lesz neked is a megfelelő. A dietetikus az, aki az egyéni körülmények ismeretében összeállítja a személyre szabott étrendedet. Megtanulhatod tőle azt is, melyek a tiltott élelmiszerek, mik azok az úgynevezett gyors és lassú felszívódású szénhidrátok, hány étkezést kell beiktatnod a napirendedbe az eddigi 2-3 helyett, hogy a napi tápanyagbevitel ne egyszerre nagy mennyiségben, hanem több kisebb adagra elosztva jusson be a szervezetbe. Új alapanyagokról és ezek elkészítési módjairól is hallhatsz tőle, hogy az új diétád élvezetes legyen és finom ételeket tartalmazzon.

Mozdulj meg végre!

De még a leggondosabban megtervezett terápia sem elegendő a helyzet megoldásáért. Már azzal is sokat tehetsz önmagadért, ha heti kétszer-háromszor alkalmanként 40-50 percet mozogsz. Nem kell már a kezdetekben nagy dolgokra gondolni, ha eddig nem sportoltál, akkor egy tempós séta vagy az úszás beiktatása tökéletesen megteszi, a későbbiekben pedig lehet mind időben mind mozgásformában bővíteni és tökéletesíteni a palettát. Olyan mozgást keress, amit szívesen végzel!

Van, hogy csak a gyógyszer segít

Jó hír, hogy a megfelelő étrend és a fizikai aktivitás általában meghozza a kívánt javulást. Ha mégsem, orvosod gyógyszerrel is kiegészítheti a kezelést. „Rossz” hír, hogy önmagában a legkorszerűbb gyógyszer sem ér semmit, ha nem párosul a fent vázolt életmódváltással.

Az inzulinrezisztencia szakorvosi hátteréről, kezelési lehetőségeiről beszél Dr. Kelemen Csaba endokrinológus-nőgyógyász ebben a videóban:

 

Az inzulinrezisztenciáról további érdességek itt érhetőek el! >>>

Köszönjük az Intima.hu -nak az együttműködést!

(képek: Pixabay)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük