Nem is tudom, jómagam valahogy megbarátkoztam a mosással. Mi több, megszerettem.

Értékelem, hogy nem kézzel kell kimosni a ruhákat, hogy a végeredmény gyorsan megvan, illatos és ragyogó tiszta.

Nos. Ahogy észrevettem, a pasik ezzel nem egészen így vannak.

Számukra a mosás, hogy úgy mondjam, leginkább két kategóriába esik:

a ,,Miezitt naeztén nemtudom”

és a ,,Nyűg” jelűekbe.

Tisztelet a kivételnek, hiszen van olyan kedves férfibarátunk, aki állítom, százszor profibban választ mosószert (és mosógépet!), mint egy nagyon-nagyon pedáns nő! 

De vissza a tapasztalatokhoz. Én szerencsés vagyok, mint lentebb még részletezem, mert mi ketten mosunk, mert együtt csináljuk itthon a mosást. Tehát ő is, igen. 

Szóval, amikor az én párom mosásba fog, hagyományosan az alábbiak történnek:

1. Mégsem mos.

Ez ellentmondásnak tűnik ugyan, de csak elsőre! Mert ilyenkor kellene, szükség lenne rá, de azért ő nem. Inkább okosan elkerüli.

Első lépésként megáll a szennyeskosár fölött, hosszasan nézi. 

Végül arra jut, hogy nem is olyan koszos még az a nadrág, és nagy nehezen amúgy is talált egy gyűrött, ősrégi és csak kicsit szakadt pólót (hurrá!) a szekrény legmélyén, amit simán fel lehet venni pulóver alá, úgyse látja senki.

Esetleg felvesz egy elegánsabb inget azokból, amiket ünnepélyes alkalmakon szokott – na de ki mondta, hogy ma nem lehet elegáns? Senki, ugye.

Máris kiderült, mosásra

az égvilágon semmi szükség nincs!

Vakriasztás volt az egész.

2. Mos.

Ez sajnos nagyobb problémákat eredményez néha, mint amikor nem mos.

Vesztettünk már így el ruhát. Többet is. 

Ha a jól bevált, részletesen megbeszélt és alkoholos filccel a mosógép beállításán megjelölt programokból választ, nagy gond nincs: az eredmény csodás, már-már professzionálisnak mondható.

A gondok akkor szoktak jelentkezni, amikor improvizál…

Vagy melléüt (teker) a beállításoknál és próbáljuk ki jeligével

úgy, ahogy sikerült, bekapcsolja a gépet.

A ruhák ilyenkor is tiszták lesznek, a szennyeskupac mérete csökken – fél siker.

Viszont nagyobb vész esetén is

a legrosszabb, ami történhet, hogy

a használhatatlanná váltak helyett gyorsan venni kell jó sok új ruhát!

Pótlásból, na.

Szóval, mégiscsak teljes a siker. Sőt!

Új népi bölcsesség is született nálunk a témában:

nincs az a kedvenc ruha, ami helyett ne lehetne

még kedvencebbet vásárolni! 

 

3. A rózsaszín és szürke holmik száma pár férfimosásonként nő, a fehéreké csökken

Számos, rózsaszín vagy koszos-szürke vendégágynemű keletkezett így az évek során, és magunknak, állandóra mindig veszek újat!

Az ágyneműk szerelmese vagyok. Imádom, amikor friss, ropogós, illatos új ágynemű vesz körbe éjjel – ahogy viszont megfigyeltem, a pasik nem nagyon szeretik látni, ahogy borsos összegeket kifizetünk ilyen haszontalanságokért… Hiszen annyiból már fúrót is lehet venni. (Vagy valami szuper kütyüt. Vagy egyebet, amiről nőként nem tűnik fel, hogy nélkülözhetetlen lett számunkra, és mennyire szuper cucc.)

Nőként tudom, hogy egy-egy csodaszép szett ágynemű minden fillért megér, és HA és AMIKOR a férfi szürkíti be/festi meg mosásával az előzőt, szinte felvillan a homlokomon a lámpa: vehetek újat!

Ez tehát a látszat ellenére egy újabb,

nyomós érv a férfiak mosásába bevonása

mellett. 

 

4. A mosószer fogy, önti, mintha ingyen lenne

Kapszulák!! Ezen a ponton csak ennyit mondanék, halk tanácsként.

Más esetben egy DARAB mosás (amiben lehet, hogy csak egyetlen férfinadrág és egy maréknyi érdektelen ‘egyéb’ ruha landolt)

felemészthet fél flakon mosószert és annyi öblítőt,

amivel terveid szerint még hetekig eléltél volna!

5. ,,Zsebkendődarabok. De jó… Szóval, megint mosott.”

Ismerős, amikor a mosógépre pillantva váratlanul észreveszed, hogy nahát, megint mosott? Odanézel, és félig kiszedve, nyitott ajtóval áll a mosógép, benne a tiszta és fehér cafatokkal sűrűn borított sötétekkel?

Mindenütt zsebkendőcafatok vannak, mert ki a fenének jut eszébe, hogy megnézze a zsebeket? Minek az? Meg is van a programod a következő fél órára…

De az említett ruhák ettől eltekintve tiszták.

Akkor ez mi is?

Talán fél siker. Fél siker plusz melóval.

Az sem olyan rossz!

6. Nem tereget, nem hajtogat.

A mosásról volt szó. A mosás pedig nem foglalja magában a teregetést, vagy pláne a hajtogatást, vagy szekrénybe elpakolást.

Teljesen érthető.

Csak azt sajnálom néha, hogy HA MÉGIS kitereget, időnként

egyetlen, összecsavarodott kötélként kerülnek ki a szárítóra a ruhák,

és a megszáradt végeredmény 

jobban hasonlít egy kutyajátékra,

mint emberre való ruházatra. 

Így aztán tényleg jobb, ha nem tereget, nem hajtogat…

Nem baj,

a mosás önmagában is segítség,

ugye!

7. Büszke rá.

Kedves és tesz értem, értünk: segít a háztartásban, és erre büszke is. Társaságban is úgy kommunikáljuk a témát, hogy mi a mosást közösen csináljuk, együtt mosunk és hetekkel később is előfordul egy-egy elejtett mondat, miszerint ,,amikor mostam” vagy ,,úgy szoktam mosni”.

Ahhoz tudnám hasonlítani kedvesem mosással kapcsolatos büszkeségét,

mint amikor én kiporszívózom a kocsit.

Azt is együtt csináljuk.

Részemről persze nem történik meg hetente,

hetente többször pláne nem!

Őszintén szólva, néhány (3-4-5?) hetente egyszer: eddig ez a rekordom.

De amikor én csinálom meg, olyan büszke vagyok

és annyira tetszik a végeredmény, hogy pár napig még

kekszet sem eszem benne!

Pedig ez nálam igazán nagy szó!  

Sőt, egy ideig a papír kávés poharakat is az utolsó szemig kidobom ahelyett, hogy itt-ott eldugdosnám őket az utastérben, csendesen.

 

Szóval, mindennek két oldala van.

Senki sem tökéletes. Tudnék még mesélni (ahogyan biztos ti is!), de sajnos mennem kell:

éppen türelmesen vár rám

egy félig összeszáradt, fehér cafatkás,

tarka kupac ruha.

A férjem meg vasárnap lemosta a kocsit.

Kárpáti Kata

(kezdőkép: Unsplash)