Énidő… Mit is jelent mindez? Megérdemlem? Kinek jár és kinek csak álom? Honnan tudom, hogy szükségem van rá? Sőt… Anyaként ér vágyakozni utána?

Olyan sokan gondolják azt, hogy a magukra szánt figyelem elpocsékolt idő, energia… Hogy önzőség, anyaként aztán főleg… A családtól veszi el az időt – mondják sokszor…

Tényleg a családtól venné el az anya a magára szánt értékes időt? Gondoljunk csak bele egy kicsit!

Vajon milyen lelkiállapotban tudunk több energiát adni szeretteinknek?

Fáradtan, kifacsartan, túlhajszoltan? Vagy éppen egy kellemes, egyedül megélt séta, egy szeretett könyv, vagy épp egy barátnőkkel elfogyasztott kávé után feltöltődve lesz könnyedebb helytállni otthon anyaként, társként?

Teljesen érthető ha időnként vágysz egy kis magányra, mindannyian így vagyunk ezzel, ilyenkor hallgass bátran a belső hangra, mert nem csap be. Anyaként mindenünket odaadnánk a családért, de mi is “csak” emberek vagyunk, töltődnünk kell. Ez nem azt jelenti, hogy ne vágynánk közös élményekre, de van úgy, hogy egy órát, vagy akár többet is szeretnénk egyedül tölteni, hogy kicsit elcsendesedjünk. Ilyenkor érnek minket olyan ingerek, amik a napi rutinba nem feltétlenül férnek bele, mégis friss energiával töltenek fel.

Hidd el, ha megengeded magadnak, hogy kicsit befelé is figyelj és töltődj házon kívül is, akkor ezekkel a megújult energiákkal térsz majd haza, és ami a legfontosabb: a szeretteid is töltődni fognak belőle.

Sétálj, rajzolj, filmezz, olvass, táncolj, sportolj, kávézz, csevegj egy jót a barátokkal. Bármi is legyen a vágyad, nyugodt szívvel merülj el benne, hisz így kerek a világ.

Anya, töltődj bátran!

Starmind 

(kezdőkép: Unsplash)