Igazi misztérium, amikor egy új élet megfogan. Így, amikor egy párnál nem érkezik meg a gyermekáldás, és az orvosok nem tudnak testi okot diagnosztizálni ennek okaként, akkor nagyon időszerű azt is górcső alá venni, hogy mi történik a pár lelkében.
Mert számtalan belső történés lehet hatással a gyermekvállalásra.
A hölgyeknél gyakran megfigyelhető, hogy félelmeik vannak. Félnek attól, hogy a társuk hogyan fog reagálni a terhességre, a gyermekvállalásra. Attól tartanak, hogy a férfi még nem áll készen az apaságra, nem fogja a felelősséget vállalni a gyermek felnevelésében.
Mások attól félnek, hogy a párkapcsolatuk megváltozik a baba érkezésével, elveszítik egymást férfiként- nőként. Vannak hölgyek, akik attól tartanak, hogy a testük megváltozik és nem lesznek már kívánatosak társuk számára.
Ezek olyan esetek, amikor az az igazi kérdés, hogy hol tart a párkapcsolat, milyen is a felek viszonyulása egymáshoz. Bizalmatlanságot, egyenrangúatlanságot sugallnak ezek a helyzetek.
A férfiak főleg az anyagi bizonytalanságtól félnek, nem tudják, képesek lesznek-e eltartani a családjukat. A nők a kiszolgáltatottságtól és a szülés rémétől blokkoltak, leginkább akkor, ha a felmenők között előfordult nehéz, traumatikus szülés vagy szülés közbeni anya- elhalálozás.
Az ilyen események azt sugallják (nem törvényszerűen persze) az utódoknak, hogy a szülés veszélyes, kicsit sem tréfa- dolog.
Egy korábbi abortusz vagy éppen vetélés miatt megélt fájdalom és bűntudat is blokkolni tudja a gyermek megfoganását, akár a hölgy életében, akár az ő felmenőinél fordult elő ilyesmi. Ezek különböző módszerekkel jól oldható blokkok, a családállítás például remekül működik ilyen esetekben.
Teljesen más típusú szituáció, amikor a meddőségnek az az oka, hogy a párkapcsolat lélekszinten már véget ért, csak ezt a pár tagjai még nem ismerték be, és lélekben már nem elkötelezettek társuknak.
Előfordul, hogy egy régi kapcsolat emléke köti valamelyik felet, és -akár tudattalanul- még az exéhez hűséges. Ezek megint csak párkapcsolati problémák, jelentős részük rendezhető.
Sokszor teljesen triviális okokból nem érkezik a baba. Mondjuk egyik vagy másik fél nem is szeretne igazából gyereket, de ezt nem meri beismerni.
Máskor blokkolóan hat a hölgy erőteljes karrier vágya. Ezek életstratégiai kérdések, fontos tisztázni magunkban, milyen életre vágyunk lelkünk mélyén.
Az egyik leggyakoribb eset azonban az, amikor a illető hölgy (vagy akár a férfi) nem akar olyan szülő lenni, mint a saját szülei. Nem akarja annak kitenni a gyerekét, amit ő átélt. Ha valamit, hát ezt főleg fontos oldani, mert a szülőkkel kapcsolatos nehéz érzések számtalan életvezetési nehézség vagy életenergiai- önbizalmi probléma gyökerét jelentik.
Zárásul néhány speciális esetet hozok:
láttunk már rá családállításon precedenst, mikor a felmenőkkel történtek hatottak riasztóan valamelyik utódra: említhetnék teherbe esett apáca rokont, erőszakból született gyermeket vagy épp kitagadott gyereklány- anyukát. Az ilyen családi történetek olykor bűnként, tabuként, szégyenfoltként tüntetik fel a gyermekvállalást.
Sőt, előfordult olyan is, hogy a leendő apa blokkolta transzgenerációs okokból a terhességet, mert fiatalon gyermek nélkül, háborúban elesett rokonának szerepét vette át.
Nagyon izgalmas és tanulságos esetek ezek és ha bővebben is érdekel a téma, esetleg megszólított írásom, elérsz itt:
Tátrai- Magyar Szilvia
családállító-coach
(kezdőkép: Unsplash)
