Nem vagyok egy topmodell, de sportolok, egészségesen élek és figyelek a jó megjelenésre. A belső tulajdonságaim is rendben vannak. Imádok főzni és sütni.

Az a nő vagyok, aki forró fürdővel, finom vacsorával és olykor egy jó masszázzsal várja haza a férfit. Még is egyedül vagyok már évek óta.

Tisztában vagyok azzal, hogy sok csodás ember érzi ugyanezt és van ugyanebben a helyzetben. Miért van ez?

Voltak kapcsolataim, amikben tönkrementem.

Nehezen tudnék meg bízni másban?

Igen valóban ez lehet a baj.

Viszont a másik félben meg nincs meg az a kitartás, hogy lebontsa a kemény héjat. Talán ő is csalódott.

Veled is volt már, hogy vonzalmat éreztél egy idegen iránt?

Találkozott a tekintetetek egy végtelen pillanatra?

Aztán mi történt? Elővettétek a mobilotokat és belebújtatok…

Lehet, hogy életünk szerelme mellénk ül a buszon,

előttünk áll a sorban a kasszánál vagy épp csak előre enged egy ajtóban.

De miért nem beszélgetünk egymással? Miért nyomkodjuk állandóan a telefont?

Fiúk, ti miért nem hívtok el egy lányt randizni?

És lányok ti miért mondtok nemet?

Igen tudom! A számítógépes kis kockával sosem fog elmenni a suli legmenőbb csaja még csak egy kávét sem meginni, mert az ciki a barátnők előtt.

Miért foglalkoztok azzal, hogy mit mondanak mások?

Miért fontosak ennyire a külsőségek?

A „social médiában” mindenki olyan jól ismeri a másikat, az utcán meg ha találkoztok, nem is köszöntök egymásnak.

A „Szia! Hogy vagy?” helyett inkább egy like megy a megosztott képekre.

Közben meg elfelejtetek élni!

A családi ebéd közben a humoros videókat nézni, és hogy a szomszéd épp miben ment reggel dolgozni, az olyan szórakoztató ugye? A gyereked pedig ott ül csendben és nézi a levesét, aminek a receptjét az egyik internetes oldalról zsákmányoltad…

Arról, hogy mit vegyél a párodnak egy-egy alkalomra, az internet ad pár hasznos tanácsot. Hisz az jobban ismeri azt, akivel élsz mint te saját magad, nem?

Meghal köztetek a kommunikáció, mert chaten könnyebb pár üzenetet váltani mint meg kérdezni a másiktól, hogy milyen napja volt.

Miért nem keressük a szenvedélyt, a beszélgetést, a baráti összeülést, a randikat, a lopott mosolyokat? Miért nem szeretjük őrült tűzzel a másikat?

Hová lett az udvariasság? A „Tessék, hölgyem!” és a „Köszönöm uram!”? Már ez nem divat?

Divat viszont jól kinézni, csücsöríteni a képeken, koronát és izompólót hordani, meg az életünket tökéletesnek beállítani.

Mind eközben pedig el felejtünk egy valamit:

Szeretni!

Veronika