Sokáig vártunk rá. Féltünk, hogy már nem is jön meg. Rácsodálkoztunk, amikor mégis találkoztunk vele.
Kérdeztük egymást, hát ez lenne az?
Hitetlenkedtünk: most már tényleg marad?
Figyeltük a jeleket, amiket olyan jól ismerünk, aztán széles mosolyra húzódott a szánk, amikor jött a felismerés: bizony-bizony, végre megérkezett!
A tavasz (majdnem nyár) itt jár köztünk! És hogy ebben miért vagyok olyan biztos?
Íme, 10+1 biztos jel, ami engem igazol!
1. A hajrába érkezett az idei „beach body” megformálása. Így vásárláskor a kosaramban általában saláta, saláta és egy kis saláta landol. Néha csalok, és megengedek magamnak egy kis salátát is.
2. A kardiozásra is jóval nagyobb hangsúlyt fektetek. Például sokkal gyakrabban futok a busz után. Igaz, korántsem ilyen elegánsan.
3. Esténként a macskák artikulátlan „üvöltésétől” nem tudom lehunyni a szemem.
4. Ha mégis sikerül, akkor a szénanáthától rövid időn belül, levegőért kapkodva riadok fel. A szemem meg egyébként pont olyan vörös, mint amilyen azoké a bizonyos macskáké ott egy sorral feljebb (ahogy mondják ezt errefelé.)
5. Megjelentek a póló alól kivillanó nonfi-tetkók.
6. És az első miniszoknyás és harisnyás lábak. Majd jönnek a forrónadrágok is. Így akaratomon kívül is jóval többször találom magam szembe női fenékrészekkel, mint ahányszor azt valaha is terveztem.
7. Amikor ennek örömére én is miniszoknyába és harisnyába szeretném bújtatni a lábam, észreveszem, hogy minden harisnyám lyukas, és ezt már nem takarja jótékonyan a csizma.
8. Amikor pedig előveszem a forrónadrágot rájövök, hogy már megint szőrtelenítenem kell, és ezért, de csak ezért, visszasírom a téli időszakot.
9. A testvérem háromszor körbenéz, mielőtt a szabad levegőre merészkedik, mert a tavasszal együtt itt vannak a méhek is. (És a darazsak, meg a hangyák és a pókok, vagyis minden, ami csíp, szúr, rág, harap, karmol.)
10. Mindenki szerelmes. De tényleg, mindenki. És a mindenki pont fél centivel az én orrom előtt vall szerelmet, csókolózik, olvad el a másik tekintetében.
10+1. Az efelett érzett bánatomat már nem forralt borba, hanem fröccsbe fojtom. Vagy sörbe. Jó sokba.
De azért akárhogy is van, éljen soká a tavasz!
És a majdnem nyár is!
H.
