Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy a dolgok, amik hozzánk tartoznak, visszatalálnak hozzánk.

Sokat olvasok, gyermekkorom óta. Azóta sikerült egy kisebb könyvtárat besorakoztatni az otthonomba. Aki ismer, az tudja, hogy egy könyv mennyire boldoggá tehet. Megállok a piacon az ócskásnál, órákig nézelődöm a könyvesboltokban vagy épp az antikváriumban.

Hetek óta eszemben van egy könyv, amit még az előző életemben kaptam. Igen, az előzőben. Mert azóta nagyon sok minden megváltozott. Balesetet szenvedtem, megtaláltam ezáltal az utamat, elváltam, újra férjhez mentem, és végre megtaláltam a boldogságot, de ez a könyv mindig ott motoszkált a fejemben, vajon hová tűnhetett el. Tudtam, hogy kölcsönadtam, és szerettem volna odaadni egy másik barátnőmnek, de a könyv nem lett meg.

Hiányzott, nagyon közel áll a szívemhez, ahogy az a gyermekkori barátnőm is, akivel bár nem beszélünk minden nap, de jó barátságot ápolunk. Karácsonyra megkaptam tőle a könyvet. Ez nem lenne annyira érdekes, inkább a módja érdekes, ahogyan hozzám került.

A lépcsőházban, ahol lakik, nemrég kivolt pakolva néhány könyv egy dobozba, hogy ingyen elvihető, és a vágyott könyv volt a tetején, ami hozzám került. Eszter tudta, hogy valahová eltűnt, hisz neki szerettem volna odaadni, hogy olvassa el. Amikor megláttam a csomagolópapírt kibontva, hálát éreztem, és azt, hogy tényleg minden dolog visszakerül hozzánk, ami hozzánk tartozik.

Abban a percben döntöttem el, hogy 2021-ben nem teszek újévi fogadalmat, hanem hálás leszek mindazért, amim van. Ez bizonyította be, hogy ha elengedünk valamit, akkor azt megkapjuk. Odatalál hozzánk, ha valóban hozzánk tartozik.

Idén nincs fogadalmam. Idén csak hála van. A férjemért, a családomért, a barátaimért. Tudom, hogy ez az év más lesz, ez az év az én évem lesz.

O.H.

(kezdőkép: Unsplash)