You are currently viewing Maratoni házassági évforduló, vagy még annál is több!

Maratoni házassági évforduló, vagy még annál is több!

A szüleim ma ünneplik a 43. házassági évfordulójukat. Szép nagy szám… Ahogy mondani szokták: még gombócból is sok!

Házasságban eltöltött években pedig manapság szinte ritka, mint a fehér holló. Gyakran elgondolkozom, hogy vajon manapság miért nem érik meg sokan még a 10. évfordulót sem?

Mondjuk azért, mert nem láttak maguk előtt sem ilyen példát?

Vagy esetleg ha adódik az első probléma, akkor inkább azt mondják: nem megy, váljunk el! Ahelyett, hogy megjavítanák.

A fogyasztói társadalomban nem csak a gépeket tervezik 1-2 évre, hanem az emberek a kapcsolataikat is így alakítják. Ha egyáltalán összeházasodnak, akkor is sokszor úgy vélekednek, hogy: Nem baj, ha nem megy, akkor majd elválunk!

43 év alatt elhihetitek, hogy az én szüleim is megéltek mindent, amit csak lehet egy házasságban. De soha, ismétlem SOHA nem láttam vagy hallottam tőlük, hogy nincs megoldás, feladjuk. Mert szeretik egymást és meg akarták oldani. Együtt.

Nem könnyű az együttélés. Aki azt mondja, hogy az, egészen biztosan hazudik!

De:

ahhoz, hogy egy házasság működjön, minden egyes nap kell tenni!

Igen, minden nap. És akkor fog működni, ha én azt érzem, hogy jól vagyok abban a kapcsolatban.

Nem azért kell dolgozni, hogy a másiknak jó legyen, hanem azért, hogy én jól érezzem magam! És ha én jól érzem magam, az ki fog hatni a viselkedésemre, a hozzáállásomra, a másikhoz való viszonyulásomra. És ha a társam azt látja, hogy jól vagyok, boldog vagyok, akkor ez őt is örömmel fogja eltölteni.

Illetve én is örülni fogok annak, ha őt boldognak látom. És ő sem miattam lesz boldog, hanem saját maga miatt!

Sajnos ezt sokan elfelejtik, vagy eleve nem is tudják egy kapcsolatban. Én ott kezdeném ezt, hogy már az óvodában-iskolában elkezdhetnék érzékenyíteni erre a gyerekeket. Hogy tanulják meg, hogy ŐK mitől lesznek boldogok?

Hányan, de hányan élnek úgy egy kapcsolatban, hogy „kiteszem a lelkem neki, azért dolgozom, hogy boldog legyen és ő milyen hálátlan”.

Mert vajon az, amit én gondolok az ő boldogságáról, azt gondolja ő is?

Egyáltalán nem biztos! Azért, mert én szeretem a dobostortát, még közel sem biztos, hogy ő is. Ezért ne azt süssek neki minden születésnapjára, mert lehet, hogy csak illendőségből eszi meg és még mosolyog is hozzá.

Aztán egyszer kiborul a bili és a válóperes tárgyaláson a fejemre borítja a sok év sérelmeit, például azt, hogy ő különben is utálja a dobos tortát…

43 év. És a mai napig nem tudnak egymás nélkül aludni, minden nap csókkal válnak el és köszöntik egymást.

És a Papám képes féltékeny lenni a Mamámra. Mert a Mamám valóban egy jó csaj, még 70 felett is…

Na, ez a szerelem…

Én ezt a példát látom magam előtt.

És ha ezt sikerülne utánoznom, akkor boldog leszek,

mert 80 felett fog jönni az igazi nagy kaland, az tuti!

Tomkó Bori

(kezdőkép: Pinterest)

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?