Az életünk nagy részét a fejünkben éljük. Nem csak én, kicsit mindenki. Mindannyiunk fejében rengeteg gondolat száguldozik. Hatunk egymásra, önmagunkra.
Meghatározzuk mások gondolatait, újakat adunk, teremtünk. Minden nap számtalan impulzust adunk, kapunk. Változatosak a gondolatok.
Milyen érdekes lenne – vagy mégsem(?), ha bele látnánk egymás fejébe. Mennyivel kevesebb kérdés és titok lenne. Talán még unalmassá is válna.
Milyen érdekes, egy-egy dolog kapcsán, vajon ki, mit gondolhat. Mikor reggel, álmosan állunk a buszmegállóban, vagy fizetünk a kasszánál, vagy amikor jeleztünk a buszon. Gondolunk, valamire, valakire, mindig. Aztán van, hogy nem. Csak bambulunk. A nagyvilágba. Minden egyértelműnek és érthetőnek tűnik néhány pillanatra.
griniki
(kezdőkép: Unsplash)
