Leszel a barátom? Ezt a kérdést a gyerekek sokszor 3 perc játék után felteszik a játszótéren, vadidegen gyerekeknek, de akár felnőtteknek is.
Vajon hogyan is taníthatjuk meg igazán jól a barátság fogalmát a gyerekeknek? Van-e egyáltalán teendője a szülőnek ezzel kapcsolatban?
„Fontos megérteni, hogy a barátság fogalma és dinamikája a gyerekek számára folyamatos fejlődésben van, hiszen a gyerekek gyakran a közös játék és az együtt töltött idő alapján határozzák meg a barátságot. Nem véletlen, hogy egy hétéves gyerek akár egyik napról a másikra barátjának, vagy ellenségének érezhet egy osztálytársat attól függően, hogy aznap éppen mi történt kettőjük között” – kezdi Pollák Éva, a Mindwell Pszichológiai Központ szakmai vezetője.
„A szülőknek az a feladatuk, hogy segítsenek a gyerekeknek megérteni a barátság mélységét és jelentőségét. Fontos beszélni arról, hogy minden ember más és különböző típusú kapcsolatokat is ápolhat, és bizony nem minden ismerősünk lesz feltétlenül a barátunk. A felnőtteknek, szülőknek segítséget kell nyújtaniuk a gyerekeknek abban, hogy megtanulják felismerni a jó barátság jeleit, mint például az egymás támogatása, megértése és a kölcsönös bizalom.”
A pszichológus szakértő szerint, ha a gyerek nehezen szerez barátokat, érdemes felfedezni az okokat. Nehezítheti a barátkozást a szociális készségek hiánya, szorongás vagy kommunikációs nehézségek. Persze az is előfordulhat, hogy a háttérben az húzódik meg, hogy a szülőnek magának megy nehezen a kapcsolódás és hát egyértelmű, hogy óvodás, kisiskolás korban még nehezen elképzelhető az ovi-suli falain kívüli barátkozás, együtt játszás, közös program a szülők részvétele, segítsége nélkül.
Érdemes türelmesen támogatnunk a gyerekünket, és lehetőséget teremteni számára a szociális készségek gyakorlására. Fontos, hogy megerősítsük az önbizalmukat és az önbecsülésüket, és biztosítsuk őket arról, hogy a barátságok kialakítása időbe telik, és előbb-utóbb, ha igyekszünk, mind megtaláljuk azokat a kapcsolódásokat, amelyekben a legjobban érezzük magunkat.
„Vannak persze egészen különleges kapcsolódások is, például amikor a gyermekünk fantáziájában hosszabb ideig megjelenik egy képzeletbeli barát” – folytatja Pollák Éva. – „A képzeletbeli barátok kialakulása általában természetes része a gyermeki fejlődésnek, és nem feltétlenül kell aggodalmat keltenie a szülőkben.
A képzeletbeli barátok gyakran segítenek a gyermeknek abban, hogy megértsék a körülöttük lévő világot, feldolgozzák azt a sok mindent, ami körülöttük és bennük zajlik. Fontos, hogy a szülők elfogadóak és támogatóak legyenek ebben a folyamatban, és ne akarják elnyomni a gyermek képzeletét.
Azonban, ha a képzeletbeli barátok említése már zavaró mértékűvé válik, vagy ha a gyermek túlságosan támaszkodik rájuk a valóságos kapcsolatok helyett, érdemes lehet megvizsgálni az okokat, és szükség esetén segítséget kérni egy szakembertől.”
A gyerekkori barátságok persze meg is szakadhatnak, hiszen a gyerekek néha elköltöznek, iskolát, hobbit váltanak. Egy-egy fontos, a mindennapjaikban eddig folyamatosan jelen levő barát elvesztése még a felnőttnek sem könnyű, egy gyermeknek különösen nehéz lehet.
A Mindwell pszichológusa szerint nagyon fontos, hogy teret adjunk ilyenkor a gyerekeknek, hogy elmondják milyen érzések kavarognak bennük. Illetve, hogy – anélkül, hogy a fenti érzéseket félresöpörnénk, vagy lekicsinylően beszélnénk róluk – segítsünk nekik abban, hogy megértsék, hogy a barátságok változnak és alakulnak az élet során.
Mindez tehát nem feltétlenül jelentenek végleges veszteséget, hiszen a rég elveszettnek hitt barát esetleg újra felbukkanhat, a kialakult kapcsolódás és szeretet pedig nem szűnik meg csak úgy két ember között. Ilyenkor az is a felnőttek feladata, hogy bátorítsák a gyerekeket arra, hogy nyitottak legyenek az új barátságokra és élményekre.
