A pozitív gondolkodás nem egyenlő az önbecsapással!

Továbbra is hiszek a pozitív gondolkodásban.

Hiszem, és tudom, hogy lehet úgy élni, hogy mosolygunk, az apróságoknak is örülünk és a kevésbé pozitív dolgokban is a legjobbat keressük. Igyekszem nem panaszkodni, mert mi értelme lenne?

Nyilván nem mindig, minden egyes pillanatban vagyok pozitív, és nincs mosoly egész nap az arcomon. Olyan ember nincs. Törekedni kell rá, de tisztában kell lenni azzal, sőt meg kell engedni magunknak a többi érzelmet is.

Néha bosszankodok, morgok…, 

de rövid ideig tart. Lenyugszom, és elgondolkodom rajta: Mi is az, ami igazán bánt? Történhetett volna másképp? Csinálhattam volna én valamit máshogyan? Igazából, már megtörtént… a legfontosabb kérdés ilyenkor, amit felteszek magamnak:

mit tanultam belőle? 

Talán legközelebb úgy tudom alakítani a dolgokat, hogy kedvezőbb legyen a végkifejlet. Ugyanakkor nem biztos, hogy másképpen fogok bármit is tenni! Ezt éreztem jónak akkor és ott, utána pedig viselem a következményeket.  A döntéseimet általában nem bánom meg. Mindenképpen elgondolkodom viszont rajta, mert javítani az ember mindig tud…

Néha kiabálok…, 

és hamar kicsúszik a számon ingerülten, hogy 3-ig számolok! A türelem sajnos nem az erősségem. Át kellene fogalmaznom ezt a mondatot, mert a pozitív gondolkodás szerint a NEM szót el kell kerülnünk… Viszont hiába mondogatnám, mantráznám, hogy türelmes vagyok, türelmes vagyok, ha egyszer nem így van… A szavak tettek nélkül vajmi keveset érnek. Az egy fontos lépés, hogy felismerjük a gyengeségeinket, aztán megszülessen az elhatározás a fejünkben, hogy változtatni akarunk. Utána nincs más hátra, mint fejleszteni magunkat.

A pozitív gondolkodás nem szabad, hogy csak arról szóljon,
hogy minden szép és jó.

Nyilván nem így van. Vannak nehézségek. Emberek vagyunk, hibázunk.  Sok rajtunk kívülálló ok miatt is lehet rosszabb, nehezebb a napunk. Le kell vezetni a feszültséget. Ez mikor, hogy sikerül…

Néha sírok…,

sőt bevallom, néha hisztis vagyok. A lényeg, hogy önmagam vagyok. Nem fogok hazudni. Vállalom.
Miért ne lehetnék én is néha rosszkedvű, fáradt, .. ? Ezeket ki kell mondani. Aztán ha kisírtuk magunkat vagy kidühöngtük magunkat, akkor meg kell rázni magunkat és tovább kell lépni. 

Mosolyogni úgy érdemes, ha őszinte az a mosoly.

Nem akarom homokba dugni a fejem. Nem akarok trükközni, magamat és másokat becsapni. Ám bevallom, sokszor fogalmam sincs arról, hogyan is lehetne jobban, ügyesebben, állandó időhiányban szenvedek, egyszerre akarok több helyen lenni és több dolgot csinálni és így tovább..
A figyelemelterelés a legtöbbször beválik. A zenehallgatás, az éneklés, egy nagy séta, amikor kikapcsolok. És a nevetés!

Ha tudunk nevetni valakivel,
 ha tudunk nevetni magunkon, minden könnyebb. 

Persze, hogy senki sem örül annak, ha minden nap esik az eső. Kiszámíthatatlan, váratlan a hiszti ideje és egy érzelmi hullámvasút otthon lenni a gyerekkel. Elrontja a kedvet a vita, vagy ha duzzog a párod. A betegség mindig rosszkor jön. Komolyabbnál-komolyabb feladatokat állíthat elénk az élet. Mégis azt gondolom, hogy 

minden okkal történik.

Talán, hogy figyeljünk egymásra?

Beszélgessünk többet. Vagy csak hallgassunk. Legyünk ott. Mosolyogjunk biztatóan a másikra. Fogjuk meg valaki kezét szorosan és mondjuk azt, minden rendben lesz. De csak akkor ha tényleg így is gondoljuk.

A pozitív gondolkodás nem butaság és nem önbecsapás!

A pozitív gondolkodás…

  • … tudatosságot igényel.
  • … segít, hiszen a pozitív személy könnyebben veszi észre a jót és szépet a környezetében, ezáltal nyitott szemmel jár, így könnyebben talál rá a lehetőség, amivel tud élni.
  • … mosolygós, kedves egyént teremt, akinek ezért könnyebb dolga van az életben, mert mások is hasonlóan bánnak vele ( vagy nem viseli meg, ha olyanokkal találkozik, akik nem kedvesek, mert tudja, hogy nem rajta múlt és ez nem az ő problémája…)
  • … nem a probléma elhesegetését jelenti, hanem a helyzet felmérését, kétségbeesés nélkül. A pozitív hozzáállás mindig segít megoldást keríteni, nem kiborulni, hiszen nem dől össze a ház, biztos, hogy mindent meg lehet oldani.
  • … együtt jár azzal a tudattal, hogy van (mindig van!) több lehetőség is. 
  • … olyan hozzáállást vált ki, ahol mindennek meg lehet találni a jó oldalát, illetve mindenből lehet tanulni.

Őszintén hiszem, hogy a szavak ereje hatással van ránk!
leszarom helyett inkább mondjuk, hogy elmúlik/ túl leszünk rajta/ meg tudom csinálni! nincs semmi baj 3 negatív szóból álló fordulatot szintén felejtsük el.

Kerüljük az előítéleteket, hiszen sosem tudhatjuk, mi áll egy-egy ember, egy-egy történet mögött. Változtassunk azon, hogy pesszimistán, borúlátóan, állandóan aggódva, túlbonyolítva látjuk a helyzetet. Dobjuk le az ítélkezéseket, a jövőbe látó téves, gúnyos és a bántó vagy szúrkálódós gondolatokat, akár egy nehéz hátizsákot. Mindennek lehet igazságtartama, de mindennek az ellenkezője is felmerülhet. Nem az a dolgunk, hogy keressük, mi az igazság vagy eldöntsük, mi a helyes.

Cselekedjünk belátásunk szerint, de úgy, hogy közben is jól érezzük magunkat és utána is könnyen tudjunk a tükörképünkre nézni és magunkra mosolyogni. Pozitív hozzáállással az élet sokkal egyszerűbb! 

Deák-Ember Ágnes
Csak Csináld – Magadért

(kezdőkép: Pexels)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.