Hol van az a pont, amikor feladjuk? Hol van az a pont, amikor be kell látni, hogy a remény csak egy hiú ábránd?

Hol van az a nap, amikor már nem sírásba fulladva alszunk el?

Hol van az a pont, amikor tudjuk, végigmentünk a gyász összes fázisán?

Hol van az a pont, amikor minden erőnket összeszedve azt tudjuk mondani, ne keress többet?

Hol van az a pont, amikor saját magunk érdekében nemet kell mondanunk?

Hol van az a pont, amikor az élet kapaszkodót nyújt, hogy túléljünk?

Hol lesz az a pont, amikor már csak emlék lesz?

Hol lesz az a pont, amikor már nem fog fájni?

És hol lesz az a pont, amikor beletörődünk, hogy ez az érzés életünk végéig megmarad, és meg kell tanulnunk

együtt élni vele…….

Olvasói levél